Gyorsuló tempóban vonják ki a pénzt tőlünk

Nem vagyunk egyformák, a minket érő kritikákra különbözően reagálunk: van, aki megértően és önkritikusan, van, aki flegmán, van, aki indulatosan és visszautasítóan, vannak, aki elgondolkodnak és megszívelik a tanácsokat, másokról minden lepereg. A magánembereknél ez teljesen rendben van, tudomásul vesszük és annak megfelelően alakítjuk a személyes kapcsolatainkat. Egy kormánnyal, amely az egész országot képviseli, azért más a helyzet: elvárható, hogy a bírálatokra odafigyeljen, azokra érdemben válaszoljon és higgadt, korrekt hangnemben, különösen akkor, ha a kritika szakmai jellegű.

A Fidesz-kormányban az a bájos, hogy reflexszerűen sértődött, de agresszív óvodásként fogad minden bírálatot, jöjjön az bárhonnan és szóljon bármiről. Orbánék szerint minden kritikának csak az a célja, hogy elrontsa az ő játékukat, ne hagyja őket érvényesülni, sőt egyenesen ki akarja őket szorítani a homokozóból. Ezért aztán nem érvekkel válaszolnak, hanem durván visszavágnak, megvádolják vagy lehülyézik a bírálót és lehetőleg minél jobban sértegetik. Egyszerűen ilyen a stílusuk, márpedig ahogy a franciák is mondják: le style c'est l'homme, azaz a stílus maga az ember. Idehaza ez a magatartás, sajnos, elmegy, sőt a választóik egy részének még tetszik is, kifelé azonban az egész országot lejáratják és százmilliárdokban mérhető károkat okoznak.

Eklatáns példája volt ennek az NGM válasza arra, hogy a Standard&Poor's történelmi mélységbe minősített le minket a bóvli kategórián belül is, jellemző, hogy az EU-ban csak az összeomlott Görögország besorolása rosszabb, mint a miénk. Ezt egy kormány természetesen nem hagyhatja szó nélkül, már a pénzpiacok megnyugtatása miatt is lépnie kell. Érvelhet sok mindennel, például azzal, hogy a hitelminősítők is tévedhetnek, volt erre bizonyíték bőven az utóbbi években, tényekkel és adatokkal támaszthatja alá, hogy a valós helyzet más stb. Mindezt persze tárgyszerű hangnemben, és kellő felelősségtudattal.

Aligha lepett meg bárkit is, hogy Matolcsyék ezúttal sem ezt tették. Az NGM közleményei már jó ideje köznevetség tárgyát képezik szakmai körökben, nem csupán a nyilvánvaló manipulációs szándékuk, hanem az elképesztő hozzá nem értésük miatt. Nem tudni, hogy a stáb maga is képtelen a szakmaiság minimumát is kicsiholni magából vagy csupán főnöke képességeihez alkalmazkodik, de anyagai hemzsegnek az egyoldalú minősítésektől és a bornírt marhaságoktól. Jól példázza ezt a mostani leminősítésre tett nyilatkozatuk is: nemes egyszerűséggel a spekulánsok kiszolgálójának nevezik az S+P-t, amelynek ideje lenne saját magát leminősítenie.

Szót sem vesztegetnek Matolcsyék a leminősítés okaira: a gazdasági recesszióra, a növekedést akadályozó gazdaságpolitikai lépésekre és ezek nyomán a romló makropálya-kilátásokra. Az NGM imamalomként ismételgeti, hogy az adósságállomány csökken, a hiány 3 százalék alatti, holott az EU-hoz, az IMF-hez és az összes külföldi és hazai elemzőhöz hasonlóan az S+P is azt hangsúlyozza, hogy ezt olyan egyszeri intézkedésekkel érték el, amelyek egyrészt nem fenntarthatóak, másrészt megfojtják a gazdaságot.

Mindezzel szemben Matolcsyék azt a bombasztikus érvet hozzák fel, hogy a magyar gazdaság helyzetét a befektető cégek minősítik, amiben teljesen igazuk van. Saját maguk fényezésére azonban például a Mercedest, az Audit és a CocaColát hozzák fel, amivel csupán egy baj van: ezeknek a beruházásoknak az előkészítése és eldöntése még korábban történt, tehát nem a Fidesz-kormány érdeme, azaz más tollával ékeskednek. Ugyanúgy, mint amikor a kormányfő számos nyilatkozatában maguknak tulajdonítja Bajnaiék pénzügyi stabilizációs sikereit. A tényleges befektetői mozgást jól mutatja egyebek között az a most nyilvánosságra hozott kimutatás, hogy a kormányváltás óta 3200 milliárd forintos tőkekivonás történt a magyar bankokból, ebből csaknem 2300 milliárd az utóbbi egy évben. Ez közel fele az unió keleti térségéből történt teljes forráskivonásnak! Ha ehhez hozzátesszük, hogy 2011-ben a külföldi cégek a nálunk termelt jövedelmük 86 százalékát kivitték, amire soha korábban nem volt példa, láthatjuk, a befektetők szintén leminősítettek minket.

Az NGM közleménye arról is mélyen hallgat, hogy még az első leminősítési hullám idején, 2010 végén Orbán Viktor azt ígérte, fél éven belül mindenki látni fogja a gazdasági sikereinket és felminősítenek minket. Azóta sokat romlott a helyzetünk, hála az unortodoxiának, és a jelek szerint már az eddigi bóvli szintet sem tudjuk tartani, sőt mások is követni fogják az S+P példáját. Ez önmagában még nem lenne nagy baj, ha a Fidesz-kormány okulna a kritikákból, ennek azonban nyoma sincs. Pedig a kockázatok egyre nőnek: nem látszik az euróválság vége, az unió egésze közel áll a recesszióhoz, az éles belső viták rontják a kilábalás esélyeit. Minél jobban leírják Magyarországot, annál hatványozottabban érint minket minden kedvezőtlen fejlemény, és tartós válságba dönthet: ez az igazi és Orbánék által sajnos negligált veszély.