Gratulálok!
Engedjenek meg nekem néhány megjegyzést a 25 évvel ezelőtt készített és ezzel róla is megemlékező, Mester Ákos által készített interjúval kapcsolatban. Ez egy fantasztikusan jó beszélgetés! Nekem nagyon tetszik! Gratulálok a főszerkesztő úrnak!
Csak feltámadt bennem az az egész, hiszen 11 éves gyerekként magam is ott voltam a Petőfi-szobornál, kapaszkodva a szavaló Sinkovits Imre gatyájába – aki az évben költözött a Petőfi tér 3-ba, ahol én is laktam, a nejével, Gombos Katalinnal, és a két gyerekkel, Andrással és Mariannal. Azután az egész tömeg átvonult a Kossuth hídon keresztül a Bem térre, ahol Bessenyei szavalta a Nemzeti dalt. És tudják, mi volt a rigmus a felvonulás alatt és a Bem téren? „Új vezetést akarunk, Nagy Imrében bizalmunk”, majd „Nem kell nekünk gimnasztyorka, jó nekünk a magyar ruha.” A vonulók a ’19-es kommün híres dalát, a Bunkócskát énekelték! Szóval ez a tüntetés az MDP két szárnya – a Rákosi és Nagy Imre – között elmérgesedett viszony, a frakciózás eredménye volt! Nem volt véletlen, hogy amikor Nagy Imre este, kissé várakoztatva magára megjelent a Parlament erkélyén, „Jó estét, elvtársak!”-kal nyitott, amiért a tömeg kifütyülte! És még valami: Poznanban kezdődött két nappal korábban a szovjet megszállás elleni lázadás.
Amúgy éppenséggel egyik kormány sem tud mit kezdeni ’56-tal – nem véletlenül. Az MSZP, ugye, annak az MSZMP-nek az örököse, amelyik 1956. december 1-jén alakult meg a szovjet fegyverek segítségével, az összes többi párt fontos emberei pedig nem akarnak ünnepelni egy, a Magyar Dolgozók Pártján belüli konfliktus miatt kitört népfelkelést, amely november 4. után lett „szabadságharc”. Az interjúban Göncz úr kissé elnagyolja az utcai lincselések jelentőségét, és egy szó sem esik az október 30-i, Köztársaság téri gyilkosságokról, 12 kiskatona kegyetlen megöléséről, holttestük meggyalázásáról, Mező Imre meggyilkolásáról és Kállai Éva halálba kergetéséről. Ezt csak a teljesség kedvéért írom.
Pohárnok Dániel,
e-mail
