Ez betesz nekünk: nem elég a megszorítás
Újabb pénzügyi válsággal fenyegető pánikhoz vezethet, ha az amerikai kongresszus két pártja nem tud megegyezni az adósságplafon emeléséről és ezzel párhuzamban a hiánycsökkentő programról. Az euróövezeti bajokkal együtt ez már akkora megrázkódtatást eredményezne a piacokon, amely az egész világgazdaság növekedést visszavetné és hatványozottan sújtaná a gyengébb országokat, köztük minket.
Hajlamosak vagyunk arra - és ezt sajnos az egyre inkább befelé forduló közbeszéd csak erősíti -, hogy kevéssé törődjünk a határainkon és közvetlen térségünkön túl zajló történésekkel. Emiatt és persze a manipulatív politikai kommunikáció miatt többnyire nem látjuk valós helyünket és mozgásterünket a világban, azt, hogy a nagyhangú nacionalista szólamok és nagyképű nyilatkozatok ellenére hiú ábránd bármiféle gazdasági és pénzügyi függetlenség. Hazánk fekvése, természeti adottságai, nyitottsága legfeljebb azt teszik lehetővé, hogy minél jobban alkalmazkodjunk a változó piaci igényekhez és igyekezzünk másoknál versenyképesebbek lenni. A világgazdasági folyamatokat nem mi határozzuk meg, sőt még hatni sem igen tudunk rájuk, leginkább szenvedő vagy éppen hasznot húzó alanyai lehetünk.
Függőségünk miatt jó okunk van arra, hogy drukkoljunk a meghatározó gazdasági térségek válságkezelési sikeréért. Az euróövezetnek nem vagyunk tagjai ugyan, de minden rezgése közvetlenül érint minket. Lehet kajánul mosolyogni azon, hogy lám a görögök, írek vagy spanyolok mennyivel rosszabb helyzetben vannak nálunk, ennek köszönhetően mi rosszfiúkból a viszonylagos stabilitás egyik szigetévé váltunk. A baj csak az, hogy az adósságválság az egész térség iránti befektetői bizalmat megrendítette, aminek a következményeit mi is a saját bőrünkön érezzük. A legrosszabbat, az azonnali összeomlást a múlt héten született újabb mentőcsomaggal sikerült ugyan elkerülni, az alapvető problémát, a katasztrofális mértékű eladósodást azonban megoldani nem, csak kezelni lehet.
Elég, ha a számokat nézzük. A hazánkkal azonos népességű Görögország az eddigi 110 milliárdon túl 2014-ig újabb 140 milliárd eurós segítséget kap, így annak teljes összege már a magyar GDP 2,5-szeresére rúg! Emellett a nyújtott hitelek futamidejét 15 évre emelték, a kamatot viszont 3,5 százalékra csökkentették /csak összehasonlításul: három éve mi kb. 4,5-5 százalékos kamatra kaptuk az IMF-hitelt, a Fidesz-kormány által pedig óriási sikerként beállított magyar eurókötvény kamata csaknem 7 százalék!/ Ez utóbbi könnyítéseket az ugyancsak a fizetésképtelenség határára jutott Írország és Portugália is megkapja. Csupán e három ország megmentésére az euróövezet eddig mintegy 440 milliárd eurót szavazott meg.
Bár ez az unió egész GDP-jéhez viszonyítva nem tűnik túl nagy összegnek, ne feledjük, az európai kormányok a válság enyhítését célzó mentőcsomagokra a közelmúltban már euró ezermilliárdokat költöttek, az állami deficitek és adósságok csúcsokra emelkedtek. Az EU-tagok együttes adóssága megközelítette az uniós GDP 80 százalékát, ami árnyékot vet a fellendülés kilátásaira is, mivel ez a nagyságrend sokáig nem finanszírozható. Lényegében minden ország megszorításokra kényszerül, ami visszafogja a fogyasztást és beruházást egyaránt, azaz fékezi a bővülés tempóját: szakértők szerint még legalább tíz év kell ahhoz, hogy a pénzügyi válság következményeit kiheverjük.
A görögöknek most felkínált segítség lényegében az ellenőrzött államcsődöt jelenti, mivel egyértelmű, hogy képtelenek fizetni a tartozásaikat. Az ő esetükben még jó esetben is 15 év, mire ki tudnak kerülni az adósságcsapdából. Sok közgazdász szerint ehelyett sokkterápiára lenne szükség, mint 10 éve Argentínában, ahol államcsődöt jelentettek és a nemzeti valutát például egyik napról a másikra harmadára értékelték le. Nagyjából mostanra érte el a gazdaság az összeomlás előtti szintet, viszont megszabadult a korábbi terhektől. A görögök esetében ez az út csak akkor lenne járható, ha kidobnák az eurózónából, ennek kockázatait azonban a többiek nagyobbnak vélik, mint a mentőcsomagok pénzügyi következményeit.
Mintha az itteni aggodalmak nem lennének elegendőek, az idegeket az amerikai pénzügyi helyzet is borzolja. Washington a több ezermilliárd dolláros pénzügyi és gazdasági mentőcsomagokkal enyhíteni tudta a válságot, azonban ezzel a költségvetési hiány és az államadósság is a csúcsokra ugrott. Az utóbbi elérte a nemrégiben rögzített 14300 milliárd dollárt /számunkra elképzelhetetlen összeg, nagyjából száz évi GDP-nknek felel meg!/, és ha ezt a plafont augusztus elsejéig nem emelik, be kell fagyasztani a kiadásokat, azaz elvileg az Egyesült Államok fizetésképtelenné válhat. Bár a pénzügyminiszter szerint ez elképzelhetetlen, a piacok a jelek szerint komolyan veszik a veszélyt. A megoldás egyetlen útja a kormányzó demokraták és a képviselőházat ellenőrző republikánusok megegyezése, ami viszont a politikai csatározások miatt egyre csúszik.
A tét ugyanis nagy és a felek szeme előtt már a jövő évi elnökválasztás lebeg. Mindenki győztesen akar kikerülni a vitából, hogy saját bázisának bizonyítsa az erejét, eközben pedig az ország megítélése romlik. A prímet ebben a zsarolási pozícióban lévő republikánusok viszik, akik hallani sem akarnak a gazdagok adóterheinek növeléséből, hanem csupán a kiadások lefaragásával akarják elérni a 10 évre tervezett 4000 milliárd dolláros megtakarítást. Ez érthetően felettébb kellemetlen Obamának, aki éppen a szociális és társadalombiztosítási juttatások bővítésének programjával szerzett híveket magának.
Miközben az amerikai politikai elit a maga harcát vívja, a világ dermedten figyeli, mi lesz ebből. Az elhúzódó bizonytalanság a befektetői stratégiák változását vonja maga után: az európai pénzpiacok a görög csőd következményei miatt kockázatosak, az USA a fenyegető adósságplafon hatását nyögi, egyre többen fordulnak így a menekülő valutákhoz, főleg a svájci frankhoz, valamint a nyersanyagokhoz és az aranyhoz. Ha nem lesz megegyezés határidőre Washingtonban, mindez pánikká fajulhat, aminek a következménye újabb pénzpiaci válság lehet. Ha lesz is kompromisszum, a befektetések részleges átrendeződése már kész tény. Ez egyebek mellett várhatóan az energiahordozók és más nyersanyagok árának további emelkedéséhez vezet, ami növeli az inflációt és fékezi a fellendülést. A többi negatív tényezővel együtt mindez különösen érzékenyen érint majd bennünket is, amit nem csupán a forint árfolyamában, a tőzsdén és a kamatfelárakban érezhetünk meg, de a növekedés lassulásában és a költségvetés alakulásában is. Summa summarum: az eddig bejelentett megszorítások vélhetően kevésnek bizonyulnak majd.
