Euró: egyre kilátástalanabb helyzet

„Az Európai Unió a gazdasági összeomlás szélén van, és a szervezet pénzügyi vezetői csak az időhúzásra játszanak, de nem tudják megakadályozni, hogy valamelyik uniós tagállam kiváljon az eurózónából” – mondta Soros György befektetési guru egy hétvégi bécsi rendezvényen.

A görög válság burjánzása és a helyzet egyre nyilvánvalóbb kilátástalansága miatt ismét sok közgazdász játszik el azzal a gondolattal, hogy bomlásnak indulhat az európai integráció folyamatának csúcsa, az eurózóna. Arra hívják fel a figyelmet, hogy hosszú távon fenntarthatatlan az a gazdasági feszültség, ami a jól teljesítő, fegyelmezett költségvetésű északi országok, és az adósságválságba keveredett, amúgy is fegyelmezetlen és lassan felzárkózó déliek között feszül - írta az

Senkinek nem jó

A stabil államok, élükön Németországgal, egyelőre félnek attól, hogy a periféria eladósodott államai csődbe mennek, viszont a sokmilliárdos mentőcsomagokkal nagy árat fizetnek ennek megelőzéséért. Ráadásul a helyi közvélemény is egyre nehezebben viseli ennek költségeit. Mivel a saját bőrükön is érezték a válság hatásait, igazságtalannak érzik, hogy a déliek büntetlenül megússzák a költekezést. Így kezd kámforrá válni az országok közötti szolidaritás, ami pedig alapfeltétele lenne a pénzügyi, de még a politikai unió egyben tartásának is.

Közben egyre inkább úgy tűnik, a mentőcsomagok sem jelentenek igazi megoldást a déliek problémáira: az elmúlt években-évtizedekben olyan fenntarthatatlan költségvetési pályára álltak, hogy az pár éven belül a segítség ellenére újra bajba sodorja őket, így újabb és újabb csomagokra, megszorításokra lehet szükség.

Bizonytalan forgatókönyvek

A helyzetből nincs egyértelmű kiút, egyelőre négy forgatókönyv látszik. Az első az, hogy Görögország vagy egy másik déli állam elhagyja az eurózónát, hogy így leértékelhesse a valutáját és versenyképesebbé váljon a gazdasága. A második szerint viszont éppen Németország lépne ki, megelégelve a déliek finanszírozását. Mindkét forgatókönyv az eurózóna gyors felbomlásához vezetne, de valójában semelyik nem tűnik reálisnak: az első gazdasági, a második pedig politikai okok miatt nem érné meg.

Ha pedig rövidtávon nem történik semmi az eurózónával, akkor a meglévő keretek között mihamarabb döntést kell hozni a görögök sorsáról: vagy egy jóval kiterjedtebb mentőcsomagot kell felajánlaniuk az északiaknak, vagy hagyni kell őket csődbe menni. Ez után születhet csak döntés arról, hogyan tovább, bár az integrációs folyamat politikai visszafordíthatatlansága és a mostani tapasztalatok alapján csak egy út tűnik reálisnak, a központi pénzügyi ellenőrzés szigorítása.

Görög kilépés: bedőlés, katasztrófa

Bár láthatóan válságban van, az a veszély nem fenyeget, hogy rövidtávon bomlásnak indulna a monetáris unió: az egyik oldalról a szabályok nem teszik lehetővé, hogy a többi tag egyszerűen kitegyen egy déli államot, például Görögországot (ezt a döntést minden egyes tagállamnak jóvá kellene hagynia, köztük Görögországnak is), a másik oldalról nézve pedig a görögöknek sem érdekük kilépni.

Mivel a saját deviza bevezetéséhez szükség van egy kiterjedt jogi, elszámolási, informatikai háttérre – amit az eurózónába belépő államok a csatlakozáskor lebontottak –, először ezt kéne Görögországnak kiépítenie. Ilyen építkezést nem lehet titokban, rövid idő alatt végigvinni. Márpedig ha kiderülne, hogy erről hozott döntést az állam, mindenki pánikba esne attól, hogy a drachmára történő átváltás után leértékelődne a pénze, és kivenné a betéteit az ország bankjaiból.

„A görög bankrendszer egy ilyen lépés után egy napon belül összeomlana, az állam pedig gyakorlatilag a kőkorszakba repülne vissza. Leállna minden gazdasági tevékenység, de a közszolgáltatások is, a vízszolgáltatás, a közlekedés, minden” – mondja Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója.

Ráadásul még ezek nélkül a hatások nélkül sem érné meg kilépni: bár a lépés lehetővé tenné, hogy leértékelődjön az ország saját valutája, ami így erősíthetné az exportot, elvileg elkerülhetővé téve a drasztikus gazdasági visszaesést, a vállalatok adóssága a külföldi partnerekkel szemben euróban maradna, amit a leértékelődött drachmában érkező bevételek miatt nehezen tudnának törleszteni, és tömegesen mennének csődbe.

Német kilépés: politikai öngyilkosság

A másik lehetőség a gyors felbomlásra az lenne, ha a bajban lévő déliek helyett a finanszírozó északiak, például Németország elégelné meg a helyzetet, és lépne ki az eurózónából. Ez a feltételezés azonban már messze túlmutat a gazdasági problémákon: Németország egész története a XX. század második felében az európai integráció erősítéséről és együttműködési szándékának bizonyításáról szólt, az eurózóna pedig pont ennek az integrációs folyamatnak a betetőzése.

A kilépés ezért politikailag nagyon nehéz ügy, ráadásul az egész európai integráció jövőjét megkérdőjelezné, ha visszafordulna az úton az unió vezető állama. Emellett az újra bevezetett márka jelentős erősödésnek indulna, ami sokat árt az exportnak, így ez sem egy reális forgatókönyv.

A csőd a megoldás?

Az elhúzódó válságból két kiút látszik: vagy egy még több költséggel járó, hatalmas mentőcsomag, ami nem csak az azonnal lejáró hiteleket váltja ki, hanem valós mozgásteret ad a válásgban lévő államoknak pénzügyeik rendezésére, vagy a csőd bejelentése. Mivel a politikai ellenállás már most is nagy az újabb és újabb mentőcsomagok elfogadásával kapcsolatban, inkább a második opció tűnik reálisnak - írta az Index.