Erről a hatalmas paksi költségről eddig nem beszéltek
Újabb horribilis költségekre derült fény Paks kapcsán annak nyomán, hogy a kormány nem fizet be tovább pénzt a jelenlegi blokkok leszerelésére gyűjtő alapba. Közben véglegessé vált, hogy Orbánék nem adnak uniós pénzt a lakossági energia-takarékosságra.
Ha az Orbán-kormánynak pénzre van szüksége, kész unortodox módszerekkel megszerezni azt. A csaknem kéttucatnyi új adónem bevezetése még hagyományos megoldásnak tekinthető ugyan, bár mennyiségileg és minőségileg egyaránt kreatív újításokat tartalmaz. Merőben szokatlan dolog viszont, ha egy kormány súlyos válsághelyzet nélkül a hosszútávra szóló tartalékokhoz nyúl azért, hogy pillanatnyi céljaira használja fel azokat.
Ennek leglátványosabb példája a magán-nyugdíjvagyon lenyúlása volt, aminek nyomán rövid idő alatt 3000 milliárd forint, a GDP 10 százaléka tűnt el úgy, hogy csak a másként fel nem használható része, azaz az állampapír-állomány fordítódott az eredetileg hangoztatott célra, az adósságcsökkentésre, a többit egyszerűen elköltötte a költségvetés. Pontosan az ellenkezője történt annak, amiről szónokoltak, nem „megmentették”, hanem elfüstölték a nyugdíjvagyont, ahogy kiderült az is, hogy a magánpénztárak nem tőzsdézték el a nyugdíjvagyont, ahogy annak idején vádolták őket, sőt a talpon maradt pénztárak azóta szép hozamokat értek el, szemben az állammal, amely közel 200 milliárdot vesztett az elvett értékpapírokkal.
A jövőre gyűjtött pénz tehát elszállt, a büdzsé pedig csaknem évi 200 milliárdot nyert azzal, hogy a nyugdíjjárulék már teljes egészében oda folyik be, nem pedig a magánpénztárakba. Most ennek tizedéért vágnak meg újabb, évtizedekre szóló pénzalapot Orbánék, aminek a következményei beláthatatlanok. A paksi beruházások során annyi a megkérdőjelezhető elem, annyi a tényleges költségek körüli bizonytalanság, hogy eddig teljesen a háttérben maradt, mivel jár a jelenleg működő blokkok leszerelése, ha majd már működnek az újak.
Annyit tudtunk erről, hogy 2025 után néhány évig párhuzamosan működik minden létező erőművi rész, utána viszont már csak az újak maradnak. Nincs épkézláb magyarázat arra, mi lesz a dupla árammennyiséggel, amelyet maga a hálózat sem bír el, mert a prognosztizálható európai túlkínálatban vevő aligha lesz rá. Ha ezen az apró problémán túllépünk, felmerül az eddig nemigen firtatott kérdés, mi történik a régi blokkokkal? Egyszerűen ledózerolni nem lehet őket, a sugárveszély hatalmas, azaz a legnagyobb gondossággal és óvatossággal kell szétszerelni mindent, majd pedig szuperbiztos helyen elhelyezni a még évszázadokig veszélyes berendezéseket.
Ez nem lesz fáklyásmenet, nem véletlen, hogy már a tervezéskor számolnak mindenütt azzal, hogyan szerelik le majd a kiszolgált atomerőműveket. Ennek a költségei éppen a sugárveszély miatt hatalmasak, ezért célszerű még az üzemidő alatt felkészülni rá. Ez nálunk is így történik, a költségvetés évi 20 milliárd forintot fizet be jelenleg az erre szánt alapba, amelyben most 240 milliárd forint van.
Ez azonban csak töredéke a várható kiadásnak. Szakértői tanulmány szerint a szakszerű szétszerelés, kármentesítés és 50 évre kalkulált veszélyes anyagtárolás mai értéken számolva mintegy 1600 milliárd /!/ forintunkba kerül majd, ehhez az évi 20 milliárd nem elegendő, de legalább a költségek nagyobbik részét fedezheti majd az addigra felhalmozott összeg. Azaz fedezhette volna: sajtóhírek szerint Orbánék a jövő évtől leállítják a befizetést.
Az érthetetlennek tűnő lépés magyarázata nevetséges: a megtakarított összeget állítólag rezsicsökkentésre fordítják. Orbánék nehéz helyzetbe lavírozták magukat azzal, hogy közvetlen hatalmi céljaik érdekében a rezsicsökkentést állították a középpontba, mert azt nehéz állandóan újabb és újabb lépésekkel folytatni. Ehhez fedezetet kell teremteni, arról nem is beszélve, mi lesz, ha egyszer megindulnak felfelé a világpiaci energiaárak.
A Fidesz mindig a jelenben gondolkodik, az éppen aktuális csatát akarja megnyerni, a hosszútávú következmények egyelőre nem izgatják. Ha a pillanatnyi nyeréshez a családi ezüsthöz kell hozzányúlni, gátlás nélkül megteszik, ahogy azt a nyugdíjpénzeknél is láttuk. Ugyanez történik most is: szükségük van arra az évi 20 milliárdra, kit érdekel, mi lesz majd 15 év múlva, izgassa ez azt, aki akkor hatalmon lesz. Különben is, Paks körül annyi a botrány, hogy egy újabb dolog már fel sem tűnik.
A szűk látókörű, felelőtlenül érdekvezérelt hozzáálláson túl még egy érdekes vetülete van az ügynek: egy újabb, eddig nem emlegetett költségelem növeli jelentősen a paksi beruházás költségeit. Miközben a köztudatban még mindig potom 3000 milliárd van, az valójában csak az oroszoktól jövő hitel összege. Ha ahhoz hozzátesszük az önrészt, az átlagosan 4 százalékos 25 éves kamatot, máris 5000 milliárd körül vagyunk. Ehhez jön még az infrastruktúra, a hálózatbővítés, valamint a veszélyes anyagok tárolása, és máris szakértői becslések szerint minimum 8000 milliárdnál tartunk.
Ezt dobja meg az eddigi blokkok leszerelése még 1600 milliárd forinttal. Ha valaki azzal érvel, hogy ez nem az új beruházás része, ne feledje, hogy a költség attól még tény, arról nem is beszélve, hogy valamikor az új blokkokat is le kell majd szerelni, és az sem lesz olcsóbb, sőt. Mindezek fényében még nagyobb a kérdőjel akörül, megéri-e a paksi bővítés, és mennyibe kerül valójában az ott előállítandó áram. A jelek szerint nem beszélt a levegőbe Illés Zoltán, amikor 10000 milliárd feletti valós költséget és abból eredően a jelenlegi piaci áramár 2-3-szorosát prognosztizálta.
Ha ezt összevetjük azzal, mit érhetnénk el, ha ezt a horribilis pénzt megújuló forrásokra és energia-takarékosságra költenénk, megdöbbentő képet kapunk. Ennyiből egyidejűleg lehetne a 2X1200 MW paksi tervezett kapacitással szemben annál nagyobb szélerőművi kapacitást teremteni, és a hazai fogyasztást közel harmadával csökkenteni. Ez lenne a valóban fenntartatható fejlődés és az igazi rezsicsökkentés együtt. Ehelyett Orbánék az elmúlt öt évben egy darab szélerőmű építését sem engedélyezték, lakossági energiatakarékosságra összesen 25 milliárdot költöttek, a rendelkezésünkre álló 150 milliárdos uniós pénzből pedig erre a célra egy kanyit sem adnak.
A miértre józan magyarázat nincs, csak az látszik, hogy a Fidesznek a nyilvánvaló tények tanúsága szerint nem az ország, mindannyiunk érdeke és jövője a legfontosabb, vannak számára ezt jócskán megelőző szempontok. Hogy melyek, lehet tippelgetni.
