Erre figyelniük kell Orbánéknak
A forint árfolyamának erős kilengése és az állampapírok hozamugrása figyelmeztető jelzés, hogy az amerikai pénzkiáramlás várható lassulása elijeszti a befektetőket a mienkéhez hasonló, bizonytalanabb piacokról. Ennek következménye az újra dráguló finanszírozás, a monetáris és fiskális kockázatok növekedése, ami szűkítheti a túlzottdeficit-eljárás megszűnése miatt egyébként némileg növekvő mozgásteret.
Az elmúlt hét eseményei igazolni látszanak azokat a félelmeket, hogy a növekedési várakozások a pénzkiáramlás visszafogására ösztönzik az amerikai jegybankot, ami viszont fékezi a befektetők kockázatvállalási hajlandóságát. Bár még semmilyen döntés nem született, az óvatos jelzések elegendőek voltak ahhoz, hogy a pénzpiacok elkezdjék beárazni a Fed várható lépéseit. A múlt héten az utóbbi évtized legnagyobb mértékű pénzkivonása történt a feltörekvő piacokról, néhány nap alatt több mint 100 milliárd dollár távozott onnan, aminek hátterében egyértelműen a befektetési portfóliók átalakítása áll.
Ez a folyamat várhatóan tovább tart mindaddig, amíg világossá nem válik, mikortól és milyen ütemben csökkenti a FED a jelenleg havi 85 milliárd dolláros többlet-pénzkibocsátást. Elemzők arra számítanak, hogy döntés erről augusztusban születik, és a konkrét lépések szeptembertől kezdődhetnek. Nagy várakozás előzi meg a pénteki FED-ülést, amelytől azt remélik, hogy némi útmutatást kapnak a jegybank szándékai felől a kamatdöntés magyarázatának részeként. A képet bonyolítja, hogy az amerikai gazdasági adatok még mindig ellentmondásosak, és bár a trendek növekedést jeleznek, annak tempója változatlanul elég bizonytalan. Indokolt tehát az óvatosság a FED részéről, de az aligha kétséges, hogy a pénzkiáramlást fékezni kell.
Az ehhez máris igazodni igyekvő befektetők a biztosabb irányokba mozdulnak el és ennek megfelelően csökkentik a kockázatosabb kitettségüket. Az átrendeződés az instabilabb térségeknek és befektetési formáknak nem kedvez, bár egyelőre nehéz egyértelmű trendekről beszélni. Ilyen időszakokban erősödik a piaci hullámzás és volatilitás, az árfolyamok gyorsan és viszonylag jelentősen mozoghatnak fel és le. Jól látható volt ez például az elmúlt két hétben az érték- és árutőzsdéken egyaránt: ami az egyik nap erősödött, másnap korrigálódhatott, nem alakult ki határozott kereskedési irány.
Kivéve a már említett tőkekivonási jelenséget. Ennek hatását mi is közvetlenül érezzük: az állampapírjaink iránti kereslet csökkenése a hozamok gyors emelkedéséhez vezetett, a hosszútávú kötvények kamata ismét jóval 6 százalék fölé került. A forint árfolyama rövid idő alatt jelentős amplitúdóval mozgott, átlépte a 300-as határt az euróval szemben, majd 290 közelébe jutott, aztán ismét gyengült. A forró pénzek egy része eltűnt a magyar piacról, ami egyrészt a nemzetközi folyamatokat tükrözi, másrészt annak a következménye, hogy a Nemzeti Bank kamatvágásai nyomán jelentősen csökkent az a felár, amiért megérte nálunk befektetni. Ebből a szempontból az alacsony infláció is riasztólag hat, mivel további kamatcsökkenést vetít előre.
