Érdekharcok juttatják csődbe a BKV-t?
Miközben folyik a BKV finanszírozása körül a politikai adok-kapok, egyre közelebb kerül a cég fizetésképtelensége és esetleges leállásának veszélye. Konszolidálási koncepciónak nyoma nincs, pénzforrásnak még kevésbé, csak annyi a biztos, hogy még az idén legalább százmilliárd forint kellene a hitelek törlesztésére és a működés fenntartására.
Hiába tüntetett a fagyos időben több ezer elkeseredett BKV dolgozó, hiába fenyegetnek sztrájkkal, a közlekedési vállalat vezérigazgatója nem hatódott meg: kaphat bármilyen fenyegetést, ő úgy sem tud tenni semmit, mondta. Sajnos teljesen reálisan látja a helyzetet, a fő probléma most valóban nem a kollektív szerződés felmondása és a csökkenő juttatások, hanem az egész fővárosi tömegközlekedés bizonytalan jövője. Ebből a szempontból a cégvezetés egy csónakban ül a dolgozókkal, egyformán ki vannak szolgáltatva a politikai döntéshozók kénye-kedvének, a különbség közöttük annyi, hogy egy karakán vezér az elmúlt hónapok fejleményei láttán már tiltakozásul lemondhatott volna, egy buszsofőr ezt aligha tehetné meg.
A BKV gondjai nem újkeletűek, egyike a régi rendszerből fennmaradt nagy, köztulajdonú dinoszauruszoknak - akárcsak a MÁV -, ennek minden bajával együtt. Ezek gyökere az, hogy a politikai elitnek és a hozzá kötődő különböző érdekcsoportoknak folyamatos játszótere volt, a gazdaságossági szempontokat mindig überelték a lenyúlási lehetőségek. Átfogó, hosszútávú, a városban élők érdekeit és a hatékonyság javítását figyelembe vevő koncepciók nemigen születtek, a zavaros viszonyok fenntartása ennél fontosabb volt. Egyszerre volt és van jelen a pénzszórás és az alulfinanszírozás, és mindez a pénzügyek és a partneri szerződések átláthatatlanságával párosul.
A 2010-ben hatalomra került városvezetés a múlt örökségének felszámolását és gyökeres rendcsinálást ígért. Ebből eddig mindössze annyi valósult meg, hogy egy 24 éves ifjú titánnal az élén létrehoztak egy új csúcsszervet, a BKK-t, amelynek a működéséből egyelőre csak annyit látni, hogy méretes bürokratikus vízfejet épített ki és tízmilliókat költ a vezetők cégautóira. Funkciótlansága annyira szembeötlő, hogy már befolyásos fideszes politikusok is megkérdőjelezik a szükségességét, mert csak viszi a pénzt, az alapvető problémák megoldásában viszont nem segít.
Az lenne a csoda, ha segíteni tudna. A lényegi kérdések ugyanis jóval magasabb szinten dőlnek el, azaz sajnos éppenséggel nem dőlnek el. Nagyon nehéz kihámozni a hátterét annak, ami jelenleg a BKV körül történik, annyi bizonyos, hogy köze nincs a gazdasági racionalitásokhoz, de ezt az elmúlt másfél évben már megszokhattuk. Úgy tűnik azonban, a BKV ügye annyiban mégis eltér a más témákban tapasztalható ámokfutástól, hogy a Fidesz táborán belüli nyílt hatalmi harc fűszerezi. A közlekedési vállalat a közfigyelem középpontjában van, ezért jó terep arra, hogy látványos pofonokat adhassanak és lejárathassák egymást a küzdő felek.
Nem könnyű meghatározni, ki áll szemben kivel, és pontosan miért folyik a harc. A legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy a Fidesz-vezetésnek elege lett Tarlós Istvánból, mert túl önálló és nem akar beállni a sorba. E verzió szerint Orbán Viktor sokáig mögötte állt, és a jól bevált oszd meg és uralkodj elvet követte a táborán belüli vitákban, de egy ideje már nem védi tovább a főpolgármestert. Ennek oka hírek szerint az lehet, hogy Tarlós az útjában áll a legbefolyásosabb Fidesz-közeli gazdasági érdekköröknek, amelyek egyelőre nem tudták megkaparintani mindazt, amire vágytak. A dolgok hátterében eszerint a pénzlenyúlási pozíciók újraosztása állhat.
Ezen túlmenően személyes ellentétek is látszanak a párton kívüli főpolgármester és egyes kormánypárti politikusok között. Szembeötlő például, hogy Rogán Antal mindent elkövet Tarlós gyengítésére, és ehhez a BKV finanszírozását is eszközként használja, nem riadva vissza az alapot nélkülöző és pánikkeltő nyilatkozatoktól sem /ilyen volt az a kijelentése, hogy a BKV állami támogatása ugyanolyan szabálytalan, mint a Malévé, ezért esetleg vissza kell fizetni, ami egyszerűen marhaság/. Nyilvánvalóan végrehajthatatlan az a felvetése is, hogy a főváros maga tartsa el a cégét, vagy legalábbis vállalja a teljes támogatás felét, mert annak forrását Budapest nem tudja előteremteni.
Nézzük a konkrét számokat. A BKV költségvetése az idén mintegy 130 milliárd forint, ebből kb. 50-et fedez a jegyárbevétel, hiányzik tehát csaknem 80 milliárd, ebből az eddigiek szerint 32-őt az állam, 10-et a főváros áll, a többit hitelből fedeznék. A kormány azonban visszatartja a saját hozzájárulását, hiteleket pedig a cég nem tud szerezni, sőt az idén összesen 60 milliárdot vissza kellene fizetni. Hiába szavazott meg a budapesti közgyűlés rendkívüli 18 milliárdot, abból 9 már elment törlesztésre, a többi pedig semmire sem elég. A főváros teljes elkölthető büdzséje nagyjából 500 milliárd forint, ebből képtelenség 80-t vagy akárcsak 40-et a BKV-ra fordítani, miközben minden területen már most is drasztikus lefaragások vannak.
A világ minden nagyvárosában dotálják a tömegközlekedést, többnyire hasonló arányban, mint nálunk. A BKV-t tehát mindenképpen támogatni kell, és ennek módját és forrásait hosszútávra rögzíteni. Ezzel párhuzamban a működését is gazdaságosabbá szükséges tenni, de az ebből származó többletet a fejlesztésekre kell felhasználni, ahol óriási a lemaradás: csupán az elöregedett járműpark cseréje több száz milliárdra rúghat. Mindenki érdeke tehát az, hogy vessenek már végre véget a hatalmi harcnak és szülessen koncepció a BKV jövőjéről. Addig is jó lenne, ha legalább a cég nem omlana be.
