Elszámították magukat Orbánék: ez sokba kerül nekünk

A pávatánc a jelek szerint kevés ahhoz, hogy a realitásokról is elterelhesse a figyelmet. Bár a hivatalos jelentés csak november elejére készül el, uniós forrásokból máris kiszivárgott, hogy a brüsszeli szakértők keveslik a jövő évi büdzsé korrekciójára a legutóbbi Matolcsy csomagot. Ez várható volt, mivel annak elemeit összegezve minden elemző ugyanerre a véleményre jutott, ahogy erről a rovatunkban is beszámoltunk. Ahogy írtuk, a tervezett intézkedések pozitív üzenete annyi, hogy végre nem olyan unortodox lépésekre épül, amelyek csak növelik a bajt, hanem hagyományos eszközökkel próbálja javítani a költségvetés egyenlegét.

Ez a magyarázata annak, hogy a pénzpiacok kedvezően fogadták akkor a csomagot, aminek a hatását – a javuló nemzetközi hangulat mellett – a forint árfolyamában, a kockázati felárunk és az állampapírok hozamának csökkenésében egyaránt éreztük. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a bejelentett korrekció elegendő, elsősorban azért, mert számottevő részben bizonytalan, illetve túl derűlátóan kalkulált tényezőkre épül. Ez igaz a tervezett megtakarítások nagyságrendjére csakúgy, mint a bevételek elvárt növekedésére. Lényegében valamennyi lényeges tételnél vagy kételyek merülnek fel – mint például a jobb adóbehajtásból származó százmilliárdos többletnél –, vagy egyszerűen tévesek a számítások, mint mondjuk a járulékplafon eltörlésétől várt 50-60 milliárdnál.

Az uniós szakértőknél is szemet szúrtak ezek a tételek, és náluk is összejött az a hiánytöbblet, amelyre a hazai elemzők azonnal felhívták a figyelmet. Ez azonban nem az egyetlen gond: még súlyosabb probléma, amit egyébként az IMF is hangsúlyoz, hogy az Orbánék által felvázolt gazdasági makropálya nem tartható, mivel hiányoznak a feltételek a tartós fejlődéshez. Az eddigi unortodox lépések, a szerkezeti reformok elmaradása és az egymást követő megszorító csomagok a minimálisra csökkentették a növekedési potenciált, és illuzórikus abban bízni, hogy 2014-től már 3 százalékhoz közeledő GDP-bővülés lesz, ahogy Matolcsyék jósolják. A szakértők ennek alapján megkérdőjelezik a hiány és az államadósság folyamatos csökkentésének lehetőségét is, tehát tulajdonképpen mindazt, ami az Orbán-kormány fő ígérete.

Várható volt tehát, hogy további korrekciókra lesz szükség. Ezzel valószínűleg Orbánék is tisztában voltak, nem véletlenül tették lehetővé törvénymódosítással azt, hogy akár az utolsó pillanatban is átírhassák a parlament által már megtárgyalt költségvetést. Az sem lehet véletlen, hogy az IMF helyett az EU lett a bírálatok fő célpontja. A kormányfő addig elment, hogy a megszorításokét expressis verbis Brüsszelt tette felelőssé, mikor kijelentette: az EU nyomása nélkül a 400 milliárdos csomag fele is elég lenne, mert akkor nem kellene ragaszkodni a hiánycélhoz. Ebben persze igaza van, ha hagynánk elszaladni a deficitet, költekezhetnénk vadul, de ez az út nyilvánvalóan a csődhöz vezet. A hiánykorlát nem az EU, hanem a mi érdekünk, jól láthatjuk, sőt a saját bőrünkön érezhetjük, hová vezet a felelőtlen eladósodás.

Orbán kijelentése tehát közönséges demagógia, akárcsak az az állítása, hogy a magyar gazdaság helyzete javult és sokkal jobb, mint 2008-ban, az IMF-hitel felvételekor. A célja világos, ezzel vagy a megegyezés elmaradását, vagy az akkori rossz és a mostani jó szerződés szembeállítását igyekszik megalapozni, de amit mond, egyszerűen nem igaz. Minden lényeges gazdasági mutatónk rosszabb, mint 4 évvel ezelőtt, akkor növekedett a GDP, most recesszióban vagyunk, a munkanélküliség 8 százalék alatt volt, ma 10 felett, az infláció jóval alacsonyabb volt, a beruházási ráta sokkal magasabb stb. Egyedül a pénzügyi tartalékokkal és a finanszírozási háttérrel állunk valóban döntően jobban, mint akkor, de ez jelentős részben éppen a felvett hitel stabilizáló hatásának köszönhető.

Az, hogy jelenleg valóban nem szorulunk IMF-kölcsönre ahhoz, hogy fizetőképesek maradjunk, még nem jelenti azt, hogy a magyar gazdaság emelkedő pályán lenne. Éppen ellenkezőleg, valamennyi fontos mutató romlik vagy stagnál, és egyelőre jele nincs a javulásnak. Ezt maga a kormány is beismerte azzal, hogy az idei GDP-prognózist a szakértők által nagyjából reálisnak tartott -1,2 százalékra változtatta és a jövő évre is csupán egy százalék körüli bővülést vár. Az ígért elrugaszkodást szokása szerint még egy évvel tovább tolta – emlékezzünk, Matolcsy két évvel ezelőtti víziója szerint már az idén nagyot rugaszkodtunk volna –, ebben azonban a sajátjain kívül egyetlen szakértő sem hisz.

Orbánék kemény dilemma előtt állnak. Ahhoz, hogy újabb százmilliárdokat találjanak a büdzsében, még szigorúbb megszorításokra van szükség. Jól tudják, hogy ezek egy része elkerülhető és Brüsszel bizalma is erősödik, ha megállapodnak a hitelkeretről és ezzel olcsóbbá teszik a finanszírozást, ahogy ezt maguk is elismerik. A pávatánc mozgástere a jelek szerint elfogyott, és Orbánéknak dönteniük kell: vállalják-e a hitelmegállapodást annak minden következményével együtt, vagy kockáztatják az uniós deficiteljárást a fenyegető hatásaival, vagy újabb népszerűtlen és hibás intézkedésekkel folytatják a szabadságharcukat. Józan ésszel nem kétséges, melyik opció lenne nekünk a legjobb, de sajnos a Fidesz-vezetők gondolkodását ez eddig sem befolyásolta.