Elromlásra tervezve – ki diktálja a vásárlást?

A legmodernebb mobiltelefonunk akkumulátora fél éven belül egy-két napig bírja. A garancia lejárta után nem sokkal meghibásodik a nyomtatónk, amihez a drága cserealkatrész alig beszerezhető. A sor hosszan folytatható a „bezzeg a békebeli hűtőnkkel”, az új cipőnkkel, laptopunkkal. Tény az is, a trendkövetés miatt a jól működő eszközeinket is újabbra lecseréljük. A kereslet-kínálat ilyenfajta ördögi körére a tudatos fogyasztás lehet válasz, mondják egybehangzóan egy kerekasztal beszélgetés vendégei.

Konspirációs elméletek vég nélkül

Elromlásra tervezve címmel rendeztek előadást az ELTE Lágymányosi Campusán, amelyen Dr. Kathi Attila, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Stratégiai kabinetvezetője, Dr. Markovich Réka, a Magyar Reklámszövetség főtitkára, valamint Dr. Galántai Zoltán jövőkutató, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Pénzügyek Tanszékének egyetemi docense vett részt. A Jövőképp – Fiatalok Magyarországért! Egyesület Facebookos kérésre keresett választ a konspirációs elméletek megalapozottságára.

A cégek, gyártók előre bekalkulálják a termékük meghibásodását, ezzel újabb fogyasztást, vásárlást generálnak, munkahelyeket tartanak fenn, forog a pénz, nem utolsósorban pedig kielégítik a vásárlók legújabb, korszerű cikkek iránti vágyát – tiszta sor. Már 1928-ban egy népszerű amerikai magazin hasábjai harsogták a fogyasztói társadalom alapvetését: az a termék, amelyik nem akarja felmondani a szolgálatot, üzleti szempontból kész tragédia!

Ekkortájt szivárgott be a köztudatba a villanykörte összeesküvés-elmélete. 1924-ben a világ nagy izzógyártó cégei állítólag megalapították a Phoebus nevű, világméretű kartellt. Megegyeztek, hogy habár Thomas Edison izzói 1500 órát világítottak, s ekkor képesek voltak már 2500 órás izzók gyártására is, mégis 1000 órában maximalizálták az izzók teljesítményét. Minél hamarabb kell villanykörtét cserélni, annál jobban megy az üzlet. (Ironikus, hogy a villanykörte mindig is az új ötletet szimbolizálta.)

A fogyasztók elleni gyártói összeesküvés gyanúja innentől csak erősödött. Dr. Galántai Zoltán viszont emlékeztetett a Chevrolet Malibu 1993-as esetére. Itt a lökhárítóhoz túl közel épített benzintank már egy kisebb baleset következtében is felrobbanhatott. Egy költséghatékonysági számításokat tartalmazó dokumentum előkerülésekor kiderült, a cég tudott a problémáról. Becslésük szerint a konstrukciós hiba miatt évente néhány száz ember veszítheti el életét, vagy szenved sérüléseket. A kártérítések kifizetésével azonban még mindig olcsóbban megússzák, mintha az ügy kiderülése esetén a kocsikat visszahívnák, s kijavítanák a hibát. A cégre minden idők legnagyobb ilyen büntetését szabták ki, mivel az emberi életnél fontosabbnak tartotta a profitot.

A Tervezett Elavulás a nyomtatókat is bekebelezte. Némelyek tudni vélik, hogy egy gyártási kóddal ellátott chip meghatározott idő elteltével – jellemzően a jótállás lejárta után – blokkolja az eszköz további működését mechanikai hibára hivatkozva, amit egy cserealkatrész oldana meg. Jellemzően ilyen alkatrész beszerzésénél már csak embert nehezebb keríteni, aki be is szereli, így újat venni érdemesebb.

A Tervezett Elavulás mindenkinek jó?

Dr. Galántai Zoltán a problémát bonyolultabbnak látja: olykor szerepe lehet a kartelleknek is, azonban rendszerint valóban drágább előállítani hosszú élettartamú termékeket. Nem beszélve arról, hogy a vásárló rengeteg árucikk közül választhat – ma már akár egy izzó esetében is –, tehát a vásárlói szelekció is befolyásolja a piacot. Ami rendre a polcon marad, annak gyártásával előbb-utóbb felhagynak. Az erős trendkövetés miatt pedig egyébként is gyakran cseréljük modernebbre a műszaki eszközeinket, így a gyártóknak sem éri meg magas költséggel kialakítani időtálló konstrukciókat.

– Sok esetben az alkatrész hiánya jelenti a javíthatatlanságot – mondja Dr. Kathi Attila. – Az EU-ban, így hazánkban sincs már alkatrész-utánpótlási kötelezettség, ellenben néhány éve még a nyolc évet is meghaladta bizonyos árucikkeknél. Mivel a termékek élettartama nem haladja már meg a nyolc-tíz évet, ezért az EU eltörölte az alkatrész-utánpótlási kötelezettséget. Mivel hazánk EU tagállam, így be kellett állnia a sorba, ugyanis az egységes belső piac egyik kritériuma az áruk szabad mozgása, amelyet nem lehet korlátozni. Márpedig ha olyan törvényt hoznánk, hogy Magyarországon egy gyártónak nyolc év alkatrész-utánpótlási kötelezettsége van, nem lenne gyártó, aki Magyarországon forgalmazna, hiszen egy-egy ország miatt nem tartanak fenn egész gyártósorokat. Ezt csak uniós szinten lehetne szabályozni, hogy ott miért nincs ilyen, az már más kérdés – mondta Dr. Kathi Attila.

Megéri hülyézni a vásárlót

A tyúk vagy a tojás vitája itt is felmerül: a gyártók generálják az újabb vásárlást behatárolt időn belül tönkremenő termékeikkel, vagy a fogyasztók igénylik a modernebb technikai cikkek beszerzését a trendkövetés és az újdonság iránti vágytól vezérelve. A haszontalan vásárlási mániák miatt gyakran a reklámok kerülnek a kritikák kereszttűzébe. Dr. Markovich Réka, a Magyar Reklámszövetség főtitkára elmondta, a reklámok állításai jogilag és etikailag szabályozás alatt állnak, leellenőrizhetőek, de értelemszerűen a műfajból kifolyólag a termék legjobb oldalát mutatják.

A reklámokhoz való rossz hozzáállás iskolapéldájaként a szakember azt az esetet említette, amikor egy műszaki áruház születésnapi akciója reklámozásakor lehülyézte a fogyasztókat. A megkérdezett vevők egy felháborodott része a reklámra volt mérges, s úgy nyilatkozott, inkább nem néz több reklámot, mert abban lehülyézik őt, de az áruházba természetesen ezután is ellátogat majd. A Reklámszövetség főtitkára rámutatott: az ügyből reklámetikai és jogi eljárás is indult, és mindkét esetben elmarasztaló lett a döntés. Sőt, a jogi eljárásban komoly bírságot is kiszabtak. Ám mivel a cégtől nem fordultak el a fogyasztók, a vállalat nem érzi úgy, hogy helytelen lenne ilyen gyakorlatot alkalmaznia. A szakember szerint, amikor a reklámok tartalmát, gyakorlatát szidjuk, akkor a megrendelőre, és a tartalom létrehozójára kellene gondolnunk, és a nem-vásárlásunkkal tudunk véleményt kifejezni. Sokkal inkább, mint a reklám, mint műfaj szidásával.

Dr. Kathi Attila, a Fogyasztóvédelmi Hatóság szakembere úgy gondolja, a fogyasztói tudatosság és a megfontoltabb trendkövetés válasz lehet a fogyasztói kultúra negatív hatásaira. A szakember fogyasztói tudatosság alatt a tudatos, ismeretekkel rendelkező vásárlót érti, aki ismeri a fogyasztói társadalom szabályszerűségeit.

Silányabb minőség a kelet-európaiaknak?

Az előadást követő fórumon szóba került a legfrissebb összeesküvés-gyanú, miszerint a multicégek drágább, ugyanakkor gyengébb minőségű, vagy rosszabb élvezeti értékű termékeket forgalmaznak Kelet-Európában, mint Nyugat-Európában. Nemrég a Pest Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége végzett az eredetileg szlovák felméréshez hasonlót. – A kutatás nem alkalmas reprezentativitás hiányában, hogy axiómaként levonjuk a következtetést, miszerint a kelet európai piacra direkt silányabb minőséget gyártanak. Ha például hazai alapanyagból készül valami, az más ízű, állagú, más érzékszervi tulajdonsággal rendelkezhet, és ez nem biztos, hogy rosszabb. Ha viszont releváns tulajdonságban különbözik egy azonos márkájú termék, ott az indokoltság valóban nem magyarázható – fejtette ki Dr. Kathi Attila. A Fogyasztóvédelmi Hatóság szakembere szerint elgondolkodtatóak az eredmények, viszont nem igazolják, hogy egy gyártói összeesküvés másodrangú fogyasztónak minősítené a kelet-európai polgárokat.

Dr. Kathi Attila javaslata a felmérésbe való több ország bevonására nem biztos, hogy sokáig várat magára, ugyanis a szlovákok az EU elé terjesztették eredményeiket szankciók és szabályok követelése miatt. Ekkor a sok konspirációs elmélet közül legalább egyre fény derülne…