Elég lenne egy élhető is

Igaz, hogy mindkét népcsoportnak intenzív előítélettel kellett, illetve kell megküzdenie, de nem hagyhatom figyelmen kívül az előzményeket sem. (Az emberi ostobaságon kívül, persze.) Az Egyesült Államokban élő feketék őseinek meghatározó részét haszonszerzés céljából, erőszakkal vitték el az afrikai kontinensről, és adták rabszolgasorba.
Lelketlen tárgynak tekintették őket, így nem nyerhettek emberi méltóságot vagy megbecsülést a munkájukkal. Pedig ha van valami értelme a napi robotnak, ez az.

A polgári jogokért meg kellett küzdeniük. De furcsa, ha arról beszélünk, hogy valamelyikük magasabb pozícióba kerül, „pedig” fekete.

Nagy szavakat hallunk arról, hogy mit kellene most csinálni. Rádöbbentünk: helyzet van. Ha megvalósulhatna az a bizonyos, hőn áhított, szép, új világ... De nekem már nem kell sem szép, sem új. Elég lenne egy élhető is. Szimpla, csendes hétköznapokkal. Ahol a hazaszeretet belül is lehet hordani, nemcsak a galléron.

Ha egyszer valaki elmagyarázza, hogy miképp és miért kapcsolódik az USA-béli feketék és a magyar romák helyzete, kicsit talán majd megkönnyebbülök, mert azt jelentheti, hogy van kiút, egy pozitív végkifejlet. Ha ők már valóban ott járnak. De amíg nem értem a hasonlóságot, addig zavart és zaklatott leszek, mert annyit tudok, hogy egy olyan állapotba jutottunk, ahol már nem lehet megállni. Valamerre mozdulni fog a mi békés világunk. Amíg nem értem, sajnos nem hihetek benne, hogy jön egy roma Martin Luther King, akinek a fellépése olyan hatással lehet a közgondolkodásra, ami meghatározóan befolyásolja majd az elmozdulás irányát.

Az előítélettel szemben csak egyenként lehet védekezni mindenkinek, aki embernek vallja magát. Addig meg nem illenék sem nekünk, akik nem nyújtjuk, sem azoknak, akik nem kérik a segítő kezet, mutogatni, bizonygatni, énmegmondtamozni meg natessékezni.

Tóth Enikő
E-mail