Egyszerű ügy

Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap publicistája veretes írásban Jáksó László kétmilliárdja címmel fejti ki aggódó álláspontját arról, hogy készülő szappanoperájával Jáksó László akár kétmilliárdos szerződéshez is juthat az MTV-ben.

Nem, nem az a gondja, hogy miért is kell a köztévének szappanoperát nyomatnia, hanem az, hogy miért a Jáksó. Még az sem gondja, hogy Jáksó produkciós cége szakmailag alkalmatlan lenne, hanem Jáksó személye: „Társaival együtt Jáksó László hosszú éveken át azok ellen fűtötte az embereket, akiknek a kegyelméből most busás szerződéshez jut. Arra az Orbán Viktorra szórta, szórták vég nélkül a kis humorbonbonokat, akinek a második kormánya most tétlenül nézi, amint ezt a modoros és jelentéktelen álláshalmozót az új politika nagyágyúi, vagy nem is tudom, kik, közpénzből dédelgetik.”

Sőt továbbmegy, aggódik a jövőért: „De akkor hol a határ? Bajor Imrét megkínálják majd a főműsoridővel? Vagy Mester Ákos 168 Óráját is megtámogatják a balfácán tolerancia jegyében? És ha alázatosan, lesütött szemmel bekopogtat valamelyik fontos ember ajtaján, Farkasházy Tivadar is kap pénzt, posztót, paripát?”

Majd elmagyarázza, ahogy ez az átkosban megszokott volt: „2002 óta szívósan építkezik a magyar jobboldal. Közös akarásunknak, munkánknak, lelkesedésünknek az eredménye a tavalyi történelmi fordulat. Csakhogy az út még nem ért véget, és különösen a mostani kusza és néha oly reménytelen gazdasági helyzetben újra és újra meg kell szólítani az embereket, el kell érni a hozzánk hasonló értékrendet vallókat. A Jáksó-üggyel és a hasonló balfogásokkal viszont elbizonytalanítjuk a saját táborunkat.”

S hogy teljes legyen a fíling: „Nemcsak a magam, de minden jobboldali újságíró nevében, aki két cikluson keresztül, és még előtte harcolt az országrontás ellen, írom a következőket. Nem Jáksó László e-mailjeit olvasgatta a titkosszolgálat éveken keresztül. Nem az ő telefonját hallgatták le. Nem Jáksó Lászlót fenyegették nemzetbiztonságiak kierőszakolt kávézás közben, nem őt rabosították, nem őt ítélték felfüggesztett szabadságvesztésre. Nem Jáksó vágta Gyurcsány szemébe az igazságot, amikor annak még egzisztenciális tétje volt. Nem Jáksó László magánéletét kutatták titkosszolgálati eszközökkel. És nem Jáksó László és barátai hisznek ma is a polgári Magyarországban, mindannyiunk közös hazájában.”

S végül a szentencia: „Ideje észhez térni, és betartani az elemi tisztesség szabályait. Amelyek sorában az első, a legfontosabb Eger 1552-es ostroma, Dobó István ideje óta mit sem változott: az ellenséggel nem barátkozunk!”

Komment helyett maximálisan egyet tudok érteni az írás szerzőjének utolsó bekezdésével: „Vannak bonyolult ügyek, ez nem az. Azt is mondhatnánk, kristálytisztán egyszerű.”

Igen! Egyszerű! Ahogy az ilyen gondolkodás történelmi távlatai is azok!

Róna György
E-mail