Egyre nyíltabb zsákmányszerzés folyik
Az utóbbi hónapokban a korábbiaknál is nyilvánvalóbbá vált, hogy a gazdasági intézkedések számottevő részben a hatalomhoz kötődő érdekcsoportok haszonszerzését szolgálják. A Fidesz-többség már a látszatra sem ad, egymás után születnek az olyan törvények és rendelkezések, amelyekről azonnal kiderül, valójában kiknek is kedveznek.
Nem szükséges sem különösebb háttérismeret, sem rosszindulatú elfogultság ahhoz, hogy bárki számára világos legyen, milyen tényleges motivációk állnak a Fidesz-kormány egyes lépései mögött, elég csupán figyelemmel kísérni a hozzájuk kapcsolódó döntések tartalmát és következményeit. Orbánék eleinte még viszonylag óvatosak voltak, inkább a hozzáértők számára volt egyértelmű a zsákmányszerzési szándék például a közterületi reklámozást érintő új szabályozáskor, a közbeszerzési törvény módosításakor vagy a nagyobb állami beruházási döntésekkor. A hatalmi mámorban azonban az elmúlt hónapokban egyre nyíltabban szolgálják ki a hozzájuk közelállók gazdasági érdekeit, az állam erejét felhasználva újraosztanak mindent, amit lehet.
Az ügyek közül az első igazán látványos botrányt az állami földek haszonbérbe adása váltotta ki, amikor is feketén-fehéren kiderült, hogy a meghirdetett elveket semmibe véve sok helyen a helyi gazdák rovására a Fideszhez ilyen-olyan szálon kötődő személyek és érdekeltségek nyertek a pályázatokon, méghozzá igen nagy földterületeket. Ángyán József kimutatásaiból jól látszik, hol milyen érdekeltségek nyomultak és jutottak meghatározó pozíciókhoz. Mindez egy átláthatatlan, nem nyilvános döntési rendszerben, amely lehetőséget adott a hatalom számára a klientúrája támogatására. Jellemző, hogy a tényeket cáfolni nem tudták, csupán azt hangoztatták, hogy minden törvényesen zajlott.
Éppen ebben rejlik a dolog lényege: míg az előző kormányok amatőr módon, főként korrupciós módszerekkel nyúltak le közpénzeket, addig a Fidesz megtalálta ehhez az intézményes eszközöket. Egyszerű ez, mint Kolumbusz tojása: olyan törvényeket, rendelkezéseket kell hozni, amelyek alapján nyíltan és kockázat nélkül lehet gazdasági befolyáshoz és pénzhez juttatni azokat, akiket kívánunk. A gátlástalan haszonszerzés így már nem anomália, hanem a rendszer lényege, szerves része, ezáltal jogilag megfoghatatlan. Hogy ez biztos legyen, módosítani kell a közérdekű adatok hozzáférhetőségét szabályozó törvényt, és bebetonozni a nyilvánvaló ügyekben sem gyanakodó ügyészséget.
Ennek hatása a trafikbotrányban jól látszott. Bár ténykérdés, hogy a pályázatok nyerteseinek jelentős része Fidesz-közeli személyekhez és érdekeltségekhez, sőt sok egyenesen fideszes vezetőkhöz köthetők, olyanok, akik korábban soha nem foglalkoztak dohányüzlettel, miközben a hozzáértő kereskedők ezrei maradtak engedély nélkül, formailag minden jogszerűen zajlott, és az ügyészség nem talált befolyással való üzérkedésre gyanút adó tényezőt. Annak ellenére, hogy vitathatatlan bizonyítékok mutatják, egyes helyeken a jelentkezők elvileg titkos listájáról a fideszes frakciók válogattak, amit az érintettek nem is tagadtak!
A botrányok a legkevésbé sem tartják vissza a hatalmat, a gazdasági bázis építése töretlenül folytatódik. A parlament előtt lévő földtörvény, amelynek elfogadását az utolsó pillanatban elhalasztották, eklatáns példája ennek. Tartalmilag gyökeresen az ellenkezője annak, amit a Fidesz ígért és hirdetett: valójában nem a családi kis- és közepes gazdaságokat támogatja, és nem is védi meg a magyar földet a külföldi tulajdonosoktól, hanem lehetővé teszi nagybirtokok kialakulását és az uniós külföldiek földvásárlását. És ez még nem minden: területi monopóliumot kapó agrárkomplexumokat hoz létre, amelyek teljesen kiszolgáltatott helyzetbe hozhatják a kisebb gazdálkodókat. Elég tehát a 8 régió élére a saját holdudvar kiválasztottjait állítani, és máris jó kezekbe kerül az agrárium ellenőrzése. Az már csak hab a tortán, hogy megfelelő emberekkel lehet feltölteni a földvásárlást engedélyező helyi bizottságokat, amelyek szakértők szerint a korrupció melegágyai lesznek.
A gátlástalan zsákmányszerzési törekvések egyik legutóbbi példája az az intézkedés, amely központi pályázatot ír ki az iskolák zöldség- és gyümölcsbeszerzésére. Ezt eddig helyileg bonyolították, ami minden szempontból logikus volt – miért is kellene egy cégnek szállítania az ország minden pontjára? Hacsak nem azért, mert nemrég alakult egy Magyar Iskolagyümölcs Kft. nevű cég, amelyben teljesen véletlenül egy fideszes politikusnak érdekeltsége van. A gyanút erősíti, hogy a 9 milliárd forint keretösszegű tender beadási határideje mindössze 10 nap, ami az ügy horderejéhez és előkészítési igényeihez képest felettébb kevésnek látszik.
Enyhén szólva furcsa a reklámadó ötlete is, különösen azután, hogy a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése nyomán szükség sincs rá. Célja egyértelműen a nagy kereskedelmi csatornák megsarcolása, ami főleg a kormánnyal szemben időnként kritikus hangot is megütni merő RTL Klubot sújtja leginkább, de a TV2-t is nehéz helyzetbe hozza. Ez utóbbi azért érdekes, mert a Fideszhez közeli médiacsoport meg akarja vásárolni, és egy újabb kemény adó minden bizonnyal könnyebbé és olcsóbbá teszi az ügyletet, ráadásul nagyot üt a konkurencián is. Ha már jó kezekben van, követhető a rádiós modell: a baráti Class fm állami hirdetések tömkelegét kapja milliárdos nagyságrendben, és nagy haszonnal működik, míg a Neónak gyakorlatilag semmi sem jutott, tönkre is ment.
A legújabb furcsaság az a törvénytervezet, amely Stabilitási Megtakarítási Számla néven lehetőséget teremtene arra, hogy bármilyen eredetű pénzek elhelyezhetők legyenek állampapírba fektetve, és 5 év múlva adómentessé válnak. Egyetlen megkötés az ötmillió forintos minimumhatár, amiből viszont kiderül, hogy ezt nem kisbefektetőknek szánják. Az egészben az a döbbenetes, hogy miközben a Fidesz szavakban a gazdaság fehérítéséről, a valós jövedelmek megadóztatásáról prédikál, ez a jelek szerint kimerül a taxisok és kisboltosok szekálásában, a nagyhalak számára viszont szélesre tárja a pénzmosás kapuját. Vajon emögött mi van? Kiknek akarnak ezzel szívességet tenni?
