Egy túlélő halálára

UNGVÁRI Tamás

Feltehetően Lantos Tamás, vagyis az amerikai Tom Lantos többszörösen újraválasztott kongresszusi képviselő főzte ki a tervet, hogy Elie Wieselt visszacsábítsuk a magyar kulturális térbe egy magas kitüntetéssel, amelyet a magyar miniszterelnök ad át a világ leghíresebb holokauszttúlélőjének.

Elie Wiesel valójában Magyarországon született, a visszacsatolt „Szigeten”, azaz Máramarosszigeten 1928 szeptemberében. A magyar csapatok 1940. szeptember 15-én vonultak be abba a városba, ahol egykoron Leövey Klára, Hollósy Simon festő és Juhász Gyula költő élt.

Elie Wiesel otthonában ugyanúgy járta a magyar nyelv, amiképpen a jiddis, a zsidók által gyakran és igazságtalanul „konyhanyelvnek” minősített, középfelnémet származású, héber szavakkal is megspékelt beszéd. A zsidók nem közlekedtek azon a nyelven, amelyen imádkoztak. Életvitelükben a szentség és a hétköznap mégis összeért. Elie-t, azaz Eliezert édesanyja a héber nyelv tanulására ösztökélte.

Szigeten jelentős zsidó közösség élt s munkálkodott. A város a haszid mozgalom egyik otthona volt, kapcsolatban a szatmári szent rabbikkal is. Ez a szent csoport most az Egyesült Államokban működik. Elie Wiesel gyakori vendége volt a lubavicsiaknak is New Yorkban, eszméiket összebékítette Izrael államát támogató csoportok vágyaival és elképzeléseivel.

A boltos Shlomo Wieselt, a feleségét, három nővérét és Eliezert magyar csendőrök zsúfolták a sebtében felállított gettóba. Valamennyiüket Auschwitzba, innen Buchenwaldba deportálták. „Azt az éjszakát – írta első regényében Elie Wiesel – sohasem felejtem el”.

Lantos Tamás a fejébe vette, hogy Elie Wieselnek magyar díjat kell adni. Amúgy is magyar kormánydelegáció érkezik az amerikai elnökhöz, lesznek vagy negyvenen. Hátha eljön Elie Wiesel, esetleg megszólal magyarul. Felhívott egy kaliforniai körzetében vendégtanárként szolgáló magyar irodalmárt, jönne át New York magyar konzulátusára közreműködni a ceremóniában.

Innen zavarban mesélem tovább. Életében Elie Wiesel erkölcsi igazodási pont volt, elnökök társa és barátja. Egykori koncentrációs táborában később ő kalauzolta Angela Merkel kancellár asszonyt és Barack Obama amerikai elnököt.

Úriember nem dobál neveket, nem sétál be olyan csapdákba, mint „én és az elnök”. Folytatom mégis, csak a rend kedvéért, az írói kötelemért, hogy ha már ott voltam, beszámolok róla.

Egyszeriben Wiesel-szakértővé avanzsáltam, életbevágó ügyekben kérték a tanácsomat. „Kóser ez a Wiesel?” – kérdezte valaki a konzulátusról szépen tornyozott csabai kolbászok felett. Tanultam a diplomata nyelvet. „Jó eséllyel” – mondtam.

A magyar diplomácia már akkor is realista volt. Legyen még egy kitüntetett, nagy befolyású, kevésbé moralista és bizonyíthatóan nem kóser. Például Henry Kissinger. Itt lakik az utca végében, átsétál a feleségével, feltehetően eszik csabait.

A teljes ünnepséget s benne a legfőbb statiszta, azaz jómagam szerepét nem írom le. A meghívott fővendégeket egy kaliforniai kollégium mindeneseként már ismertem. Egy humán kollégium akkor számíthat fel nagy tandíjat, ha világhírű előadókat hív meg a klubjába. Jöhetnek szülők és diákok. A szerepem mint nem véglegesített vendégtanárnak az volt, hogy én vártam a repülőtéren a notabilitásokat, így Kissingert és Wieselt, egy-két hét eltolódással.

Az ünnepség előtt emlékeztettem Kissingert, hogy én voltam Orlando repterén a sofőr. Persze emlékezett rám, foglalkozása a memória. Ahogyan Elie Wieselnek is. Aki elfeledi Auschwitz borzalmait, az újólag megöli az áldozatokat. A feledés gyilkosság, vallotta Elie Wiesel. Fontos része volt Wieselnek a washingtoni holokauszt-emlékmúzeum megalapításában. Tanár is volt, jó tanár. Az emlékezet utazó nagykövete.

A szörnyű tapasztalaton sohasem jutott túl. Szívből nevetni, jegyezte fel egyik kortársa, sohasem tudott.

A szemében egy gyermek örök szomorúságát vélte felfedezni az ugyancsak Nobel-díjas François Mauriac. A kamasz Elie Wieselt a harmadik amerikai hadsereg szabadította fel 1945 áprilisában. A jenki katonák ugyanolyan tájékozatlanok voltak az étrend tekintetében, mint a csabai kolbász későbbi történeténél. Wiesel a sonkakonzervektől tíz napig élet s halál között lebegett, majd utána hontalanként kóborolt át Európán egy francia árvaházig.

A hívő katolikus Mauriac beszélte rá a tíz esztendeig tapasztalatairól néma Elie Wieselt az írásra. Ám ehhez hiányzott a nyelv. Bár a Sorbonne francia egyetemére járt, a jiddis inkább kézre illett, mint a francia. Az emlékezet művét Brazíliában adták ki egy haldokló nyelven. A világfordító művet csak később dolgozta át franciára Wiesel, és Mauriac bevezetőjével világsiker lett.

A sofőrség után portásként fogadtam Elie Wieselt a New York-i magyar konzulátus kapujában. Ám még előtte megkérdezte valamelyik konzul, milyen nyelven beszél ez a pofa. Ezzel a mondattal a fülemben angolul kérdeztem: Beszélhetünk magyarul? „Nem beszéltem magyarul, mióta...” – mondta Elie Wiesel auschwitzi túlélő, New York-i lakos.

Elie egy riport ürügyén érkezett New Yorkba évtizedekkel ezelőtt, s Manhattan zsúfolt utcáin elütötte egy taxi. A mentő a legjobb kórházba vitte, ahonnan kidobták a vérző beteget. Nem volt biztosítása. Egy zsidó sebész mentette meg az életét egy könyörületes intézményben. Néhány esztendeje ötszörös bypass szívműtétet hajtottak végre rajta. Buchenwald nem volt nyaralótábor. Apját a füle hallatára verték agyon a fogdmegek.

Elie Wiesel magyarul köszönte meg a kitüntetést, és angolul küldte vissza, amikor arról tájékoztatták, hogy bakancsos, fekete öltözetű csoportok büntetlenül masíroztak Budapest utcáin. A Partiumban született Wiesel felháborodott a militáns Szőcs Géza államilag jóváhagyott danse macabre-ján a nyilasokkal Nyugatra távozott Nyirő József újratemetése körül.

A portástól, aki akkor voltam, távoztakor azt kérdezte Henry Kissinger, hogy elment-e már. Elie Wieselre célzott. Bólintásomra csak annyit mondott: Helyes.

Elie Wiesel nem volt mindenki kedvére. Sok támadást kibírt. Egy San Franciscó-i hotelben egy holokauszttagadó ütlegelni kezdte. Alapítványának minden pénzét egy bróker lenyelte. Elie Wiesel azonban sohasem tántorodott meg. A nyugati világ kormányfői adtak ki gyászjelentést halálakor. Remélem, az én figyelmetlenségem, hogy magyar politikustól még nem olvastam megemlékezést Elie Wieselről.