Egy harmadik világvaluta esélyei

– Érdemes-e egyáltalán kísérletet tenni annak a megválaszolására, hogy lehet-e a rubel világpénz?

– Előjáróban szögezzük le, hogy ez a feladat semmivel sem egyszerűbb, mint a pénzügyi világközpont problémájának a feltárása. Ide kívánkozik a tartalékvaluták kialakulásáról és fejlődéséről néhány általános megjegyzés. Először is a valutarendszereknek nagy a „tehetetlenségi nyomatékuk”, évtizedek kellenek az átalakításukhoz. Bármely valutának az életképességét a valutát megalkotó gazdaságok ereje határozza meg. Az 1867-es Párizsi Konferencia óta igyekszik a világ megtalálni a megfelelő valutarendszert. Nem váltotta be a reményeket az arany – ennek demonetizálása – a dollár aranyra való átváltási lehetősége – mintegy száz évig tartott. Nem sikerült az „univerzális pénz” létrehozása sem (Latin Monetáris Unió). Azután jött a font sterling (GBP), amely közel száz évig tartotta magát. A Brit Birodalom összeomlásával azonban a fontot kiszorította a dollár. Az 1944. júliusi Bretton Woods-i Egyezmények (amelyekkel életre hívták az EBRD-t, az IMF-t, a Világbankot is) jelentős és máig érvényes fordulatot hoztak ebben a folyamatban. Az akkor elhatározottak alapelveinek változatlansága mellett mégis 1971-ben az USA felfüggesztette a dollár aranyhoz rögzített árfolyamát, és ezzel szinte egyeduralkodóvá vált. 2007-es adatok szerint: a világ valutapiacain az elszámolások kilencven százalékban; az EU-ban az áruforgalom 30-40, Ázsiában 50-90 százaléka zajlik dollárban, a valutatartalékok mintegy 60, a derivatívák 35-40 százaléka amerikai dollár. Ugyanakkor az euró az utóbbi évtizedben a dollár mellett de facto világvalutává lett, és ugrásra készek a „trónkövetelők”: a jen, a rubel, a jüan. A 2008-2009-es krízis idején sokan felvetették, hogy jöjjön létre egy új világ-tartalékvaluta. A G8, a G20 tanácskozásain megfogalmazódott, hogy a többpólusú hatalmi viszonyoknak megfelelő új pénzügyi rendszerre lenne szükség.

– Milyen forgatókönyvek lehetnek reálisak a pénzügyi világrendszer megváltoztatására?

– Mérvadó elemzők szerint nem forradalmi, hanem evolucionista változások, reformok lehetnek megvalósíthatóak. Leginkább valószínű az egymáshoz illeszkedő kétszintes építmény, a globális és regionális tartalékvaluták illeszkedő rendszere. Ez azt jelenti, hogy multipoláris tartalék valutarendszer alakul ki, vagyis két-három valuta látja el globálisan a tartalék szerepet, és mellettük néhány regionális valuta a globális gazdaság perifériáján ugyanezt a szerepet játszhatja. A feltétel az, hogy e valutáknak – a nemzetközi pénzügyi szabályozás erősödésével együtt – szabad globális piaca legyen. Valószínűleg néhány emissziós központ, így a dollár és az euró lesz csak képes versenyezni globális tartalékvaluta státuszért. Egyelőre túlságosan nagy az egyensúlytalanság néhány erőközpont és a világ többi része között. Érzékelhető azonban már, hogy elkezdődött a harc a státuszokért. A dollár nem szeretné elveszíteni vezető részesedését az aktívumokban. Az Egyesült Államok részben védi szövetségesét, az Európai Uniót, hogy ez megőrizhesse közös valutáját. Csakhogy az euró konkurenciát is jelent a dollárral szemben, s ezért az USA igyekszik az eurót a dollár hátterében is tartani. A régi világvaluták ragaszkodnak korábbról megtartott pozícióikhoz: a font, a svájci frank, igyekeznek „körülbástyázni” magukat. Ugrásra készek az új „trónkövetelők”: főként a jen, a rubel, és a „háttérből”, de nagyon nagy erővel jön fel a kínai jüan.

– Milyenek lehetnek a valuták versenyesélyei a globális és a regionális tartalékvaluta pozícióra?

– Erősen feltételezhető, hogy a dollár megőrzi globális tartalékvaluta szerepét. Az USA, más fejlett országokat is megelőzve kerül ki a válságból, és meg lesz az ereje ahhoz, hogy megelőzze, megakadályozza azokat a törekvéseket, amelyek a világgazdaság „dollártalanítását” – vagyis a dollár elsőbbségét más valutával felváltva – igyekeznek elérni. A többiek – a globális pénzügyi kockázatok növekedésével – 2008-tól menekülnek a dollárhoz, amelyet tradicionálisan kockázatmentesnek kezelnek. Ugyanakkor az USA gazdasági és pénzügyi hatásának csökkent a súlya a világra, a dollár részesedése a nemzetközi pénzforgalomban 60 százalékról perspektívában 40-45 százalékra megy le. Az euró de facto a dollár mellett világvalutává lett az utóbbi évtizedben, oly annyira, hogy részaránya a globális pénzügyekben jelenleg 25-30 százalék, amivel a második helyet foglalja el. Minden, most ez ellen ható jelenség figyelembe vételével, az euró-zónához csatlakozhat még 10-15 közép-, kelet- és délkelet-európai ország, s így a részesedése 30-35 százalékon stabilizálódhat. De: sok a nézeteltérés az euró-övezeti országok között, s így nem kellően szilárd az euró gazdasági háttere. Ennek is tudható be, hogy az euró gyengült, az 1999-es bevezetése óta a vásárlóértéke mostanra több mint ötödével csökkent.

– Mi az esélye annak, hogy a következő 10-15 évben megjelenik a harmadik tartalék világvaluta?

– Ez lehet valamiféle kollektív valuta, például az ázsiai országok, vagy a BRICS összefogásának és tartalékaik egységesítésének bázisán. Számításba jöhet a jüan, attól függően, hogy Kína ambicionálja-e, fejlődési dinamikája, piaci és export-képessége alapján. Lehet a jen is, ha vissza tudja szerezni az 1970-es években kivívott szerepét. Ennek a valutának a részaránya a globális pénzügyi rendszerben elérheti a 10-15 százalékot. Az angol font és a svájci frank részesedése valószínűleg nem változik: 3-4 százaléknál nem lesz több. Perspektívában, 2030-ig a gazdasági növekedés függvényében, néhányan számíthatnak a regionális tartalékvaluta szerepre, a globális pénzügyek öt százalékáig. Ilyen lehet például a rubel a volt szovjet tagköztársaságok régiójában, továbbá a „kollektív valuták” az arab világban vagy Latin-Amerikában.

(Folytatása következik)