Drágábban hordozzuk a saját adatainkat

Újságíróként leggyakrabban a saját anyagaimat (szöveg, fotó, hangfelvétel) tárolom és szállítom pendrive-on, mp3 lejátszón, CD-n, vagy DVD-n. Ennek ellenére, ha új üres hordozót veszek, megfizetem az árban benne foglalt szerzői jogdíjat is – a saját szellemi termékeim után. (A befolyt összegből természetesen nem részesülök.) És április 15. után már a pendrive is jogdíjköteles lesz…

-- Minden átalánydíj igazságtalan, mert nem pontosan követi le a tényleges felhasználásokat – mondja Tóth Péter Benjamin, az Artisjus jogi főosztályának vezetője. – Az egyedi felhasználásokat, az otthoni letöltéseket viszont képtelenség és helytelen is lenne ellenőrizni.

Felvetem, hogy a magyar törvények szerint az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Miért kell alapból feltételezni az adathordozók vásárlóiról, hogy a szerzői jogi törvényt áthágva fognak rá adatot, zenét, filmet letölteni, ezért megelőzésképp fizessenek jogdíjat?

Megtudom az illetékestől, hogy a magáncélú másolatkészítések, épp az eszközök árában benne foglalt jogdíj miatt, már régóta úgynevezett szabad felhasználásnak minősülnek, tehát legálisak. Az Artisjus folyamatos felméréseket végez arról, hogy különböző hordozókra milyen mértékben zajlik a magánmásolás. Legújabb adataik szerint a pendrive-okra 50-60 százalékban jogvédett anyagok kerülnek, ezért került be ez a – többihez képest – újnak számító eszköz is a körbe.

Azért ne legyen mindenki nyugodt. Aki például zenél, de drágállja a kottákat, az nem másolhatja őket büntetlenül. Mert hiába ott a matrica a fénymásolón, a scanneren, a fényképezőgépen és a nyomtatón (abban az esetben, ha a bonyolultabb módszert, tehát az oldalak lefényképezését és kinyomtatását választja), a kottákra elég sajátos EU-szabály vonatkozik: még a magáncélra való másolásuk sem tekinthető szabad felhasználásnak. Hiába fizettük meg az eszközök árába beépített jogdíjat, az bizony kottamásolásra nem jogosít, tehát „bűnöztünk”. (Ugyanebbe a kategóriába tartoznak a szoftverek és az elektronikus adatbázisok.)

Még egy megjegyzés kotta-ügyben. A zenészek jól tudják, hogy léteznek oldalak, amelyekről csekély összeg ellenében letölthetők a kottalapok. Csak az a kérdés, hogy ha elutaltuk neten a pénzt, amely feljogosít minket arra, hogy letöltsünk mondjuk egy Schubert-művet, akkor miért kell még jogdíjat fizetnünk az üres adathordozó után is, amire letöltjük, illetve az eszköz után, amivel kinyomtatjuk? Hányszor fizetjük meg végül is a jogdíjat?

De nemcsak kottát lehet pénzért letölteni, hanem zenét és könyveket, sőt fotókat is. A szónoki kérdés ezekben az esetekben is ugyanaz: hányszor fizet a vásárló?

-- 2007-ben az üres adathordozókból befolyt díj 18,3 százaléka maradt kezelési költségként az Artisjusnál, a többit kifizetjük a szerzőknek. Ez a mérték a szerzők döntése, és folyamatosan ellenőrzik a felhasználását – mondja Tóth Péter Benjamin, és hozzáteszi, hogy ez az arány alacsonynak számít az EU-ban. Az iránt érdeklődöm, hogy milyen gyakori, hogy valaki a saját alkotásait vagy adatait tárolja a hordozókon. Az illetékes 2008-as adatokat hoz fel: – A pendrive-ok és memóriakártyák esetében egyaránt 34 százalék, üres CD-knél, DVD-knél pedig 9-12 százalék – tudom meg, és nem tartom alacsonynak az arányt.
-- Nehéz ezt a díjfajtát elfogadni, mert félúton jár az adók és járulékok meg a szerzői jogdíjak között, de sem ez, sem az, valami a kettő között – folytatja Tóth Péter Benjamin. Erről persze rögtön bevillan, hogy azért adó már van ezeken a termékeken, méghozzá forgalmi adó. De az áfa megfizetése nem mentesít a jogdíj alól, hiszen mint az illetékes rávilágít: ritka az a fogyasztó, akinek üres hordozóira egyáltalán nem kerül jogdíjas zene vagy film.

De hiszen hányszor előfordul, hogy leperkálva a jogdíjat is, megvettem egy műsoros CD-t, DVD-t, és azt másoltam le pendrive-ra vagy Mp3-ra, hogy útközben is könnyen tudjam hallgatni, vagy nyaralás alatt laptopon megnézni. Egyszerűbb egy pici eszközön tárolni, mint egy rakás lemezt hurcolni. Persze megint többszörös jogdíjat fizettem, de hát így mulat a recesszben egy kultúraszerető magyar nő.

Az EU-s törvény kerek perec kimondja: magáncélú másolásokat egy állam csak akkor engedhet meg, ha méltányosan kompenzálja a szerzőket, ennek pedig bevált módja az üres hordozókra kivetett díj. -- Négy államban nincsen ez a díj – magyarázza Tóth Péter Benjamin --, Máltán, Luxemburgban, írországban és az Egyesült Királyságban, ám ezekben az országokban egy zenemű otthoni, saját célra történő másolása is jogsértőnek tekinthető.

Ezek szerint Szlovákiában is létezik, pedig a magyarok jelentős része oda jár adathordozót venni, mivel ott sokkal olcsóbb.

-- Szlovákiában egy túlságosan alacsony díjat alkalmaz a jogalkotó, ezzel korlátozza a szerzőknek jogát – mondja Tóth Péter Benjamin. -- Mivel a mi álláspontunk szerint az ő gyakorlatuk a szerzők alapvető jogaikkal ellentétes, hangsúlyozottan nem értünk egyet a szlovák rendszerrel – és a szlovák szerzők is tiltakoznak ellene. A szlovák jogrendszer ugyanis felülről korlátozza, hogy mekkora díjat alkalmazhatnak az érintett közös jogkezelők.

Mint kiderült, ez a díj maximum hat százalék lehet.

Ám mivel a válság – a szakértők szerint – a régióban hazánkat sújtja a legjobban, számosan egyetértenek a szlovák és ahhoz hasonló adathordozó-árakkal, és inkább átruccannak a szomszédos országokba vásárolni, mert nekik megéri.