Dr. Zacy
Töredékére esett vissza a zálogosítás, sokan már utolsó értéktárgyaikat is pénzre váltották. Közben új üzletág született: egyesek zálogjegyeket vásárolnak, így gazdagodnak a nyomorúságon.
– Nehezen beszélnek itt az emberek – magyarázza Bolyos Tamás, alias Dr. Zacy, az üzletvezető. – Jönnek ilyenek is, munkájuk nincs, de százezrekkel rohangálnak a zsebükben. Pár év alatt jött létre ez az üzletág: megvásárolják a szerencsétlenektől a zálogjegyet, ezen kaszálnak.
A Józsefváros nyóckeres részén vagyunk. A zálogház lezárt helyiségében poros porcelánok, étkészletek, fotók, festmények. Csupa nem túl értékes holmi, tulajaikról rég nem tudni. Kint sem túl nagy a pörgés, kevés a kuncsaft.
Dr. Zacy tíz éve van a szakmában.
– Óriási tévedés, hogy manapság egyre többen zálogosítanak. Az igazság az, hogy úgy másfél éve a töredékére esett vissza a forgalom. A rászorulóknak már nincs mit behozniuk, elfogyott a készlet, az aranyukon is szinte mind túladtak – magyarázza Bolyos úr. – Viszont egyre több az olyan, aki olcsó ékszert, fényképezőgépet, DVD-t, televíziót keresve járja a zálogházakat. Négy-öt éve még az ajtóig állt a sor, pörgött az üzlet, akadt, aki beadta az aranyat, és rögtön vett valami mást a kapott összeg egy részéből. A végén pénzzel és egy kiváltható tárgy zálogjegyével távozott. Nem a nincstelenségről szólt az üzlet.
Idős asszony jön be, ismerősként köszöntik. Hamar végez, távozna.
– Csak két hülyeséget hoztam be, egy kis fülbevalót meg egy nyakláncot, ennyi maradt. Nincs jelentősége – magyarázkodik kérdés nélkül.
A nevét is vállalja: Duka Elemérné.
– Előbb a férjemet veszítettem el, aztán a gyermekemet. Csődbe mentem. A kisnyugdíjamból nevelem a három unokámat. A fiam kint zenélt Monte Carlóban. Pár éve felújította a lakását. Azt mondta, anyu, sok pénzzel jövök haza, addig segíts be egymillióval a cirkóba. Persze hogy besegítettem, de ahhoz az értékeimet be kellett tennem a Király utcai zálogba. Csakhogy kirabolták az üzletet. Amikor mentem a dolgaimért, már kint volt a „zárva” tábla. Odaveszett szinte mindenem. Aztán a férjemet veszítettem el, rákos volt szegény. A lányom nem bírta feldolgozni a halálát, harminchét évesen agyvérzést kapott. Pedig ő volt a nyolcker szépe. Egyedül maradtam a három gyerekkel, mert a vejem meg elhagyta őket bánatában. Megkeményedtek. Én meg magamat is utálom, drágám, hogy egyáltalán élek. Pedig totálkáros, lelki nyomorék lettem.
Megy.
– Ilyen történeteket hallgatunk egész nap – mondja Décsei Istvánné, a bolt alkalmazottja.
