Devizahitelek: ettől függ, mire számíthatunk
Papírforma eredmény, totónyelven szólva 1, X és 2 a Kúria döntése a devizahiteleket érintő három fő témában, ami meglehetősen tág teret ad a kormánynak a probléma végleges megoldására. Éppen ebben van a legnagyobb bizonytalanság is: mennyire a pénzügyi racionalitás vagy a hatalmi érdekek határozzák meg Orbánék őszre várható csomagját?
A Kúria az általa megfogalmazott kérdésekre azt a választ adta, amire számítani lehetett, és amit e rovatban tíz nappal ezelőtt felvázoltunk. Az árfolyamrésről megállapította annak tisztességtelenségét, ahogyan az Európai Bíróság és saját maga is egy konkrét per kapcsán már megtette; óriási meglepetés, mi több, jogi nonszensz lett volna, ha másképp dönt. Az igazán érdekes és sokkal nagyobb jelentőségű a másik két téma volt. Az árfolyamkockázat kapcsán kimondta, hogy annak az ügyfelekre való hárítása csak akkor tisztességtelen, ha az nem derül ki egyértelműen a szerződésekből, és ezt a panaszosnak kell bizonyítania, amire aligha van reális esély. Az egyoldalú szerződésmódosítások és kamatváltozások ügyében viszont kaput nyitott a Kúria: nem minősítette azokat ab ovo tisztességtelennek, de olyan feltételeket szabott, amelyeknek szerinte is csak a szerződések töredéke felel meg.
A döntés nyomán teljesen biztossá vált, amit eddig is tudtunk: a végső döntés a kormány és a parlament kezében van, már nem lehet a jogi procedúrákra hivatkozva az időt húzni, tényleg lépni kell. Az is egyértelművé vált, ami ugyancsak borítékolható volt, hogy szerződések százezreit kell módosítani és mindent átkalkulálni, amit nem lehet tömeges bírósági határozatokkal megoldani, hanem egységes és átfogó jogalkotási lépésekre van szükség. Ezek módot adhatnak arra, hogy valóban kivezethetők legyenek a devizahitelek, és az érintettek, beleértve a bankokat, az ügyfeleket és az államot, végre megszabadulhassanak ettől a kockázattól és tehertől.
Ez azonban korántsem egyszerű, ha valóban véglegesnek tűnő megoldást szeretnénk, amely kizár minden további bizonytalanságot és jogvitát. A gond nem csupán az, hogy rendkívül bonyolult és összetett feladat az összes hitel- és szerződésfajtára egyaránt érvényes és megnyugtató, minden részletet korrekten figyelembe vevő szabályozást kidolgozni, hanem az is, hogy az egymásnak ellentmondó érdekekkel is meg kell küzdeni. Ahogy arra már többször felhívtuk a figyelmet, olyan megoldás nincs, ami minden érdekeltnek tetszik, mert ezermilliárdos nagyságrendű békát kell valahogy lenyelni, és nem mindegy, ez milyen arányban oszlik meg a felek között.
Számos fontos kérdés továbbra is nyitott. Ezek közül az egyik legalapvetőbb, milyen körre vonatkoztatható a Kúria döntése. Elvileg minden devizahiteles szerződésre, beleértve a lakáscélú, autóvásárlási és szabad felhasználású kölcsönöket is, de mi van a már lezárt szerződésekkel, a végtörlesztéssel megszűntekkel? Mi legyen az árfolyamgátas konstrukciókkal? Mi történik a nem fizetőkkel és törleszteni képtelenekkel? A következő alapvető kérdés, hogy ha forintosítják a hiteleket, ami a cél, azt milyen árfolyamon, egy lépésben vagy fokozatosan teszik meg. Mi a helyzet az elévülési idővel, amely elvileg kizárja az öt évnél régebbi időszakra vonatkozó követelések jogosságát?
