De ki ölte meg Balla Irmát?

- Az igazságszolgáltatás diadala, nem a védő sikere – így hárított az ítélethozatal után. Rosszul gondolom, hogy ez cinizmusba csomagolt álszerénység?
– Amikor két évvel ezelőtt a fiatalembert 12 évi fegyházbüntetésre ítélték, azt kellett mondanom: nem tudtam, hogy Debrecen ilyen közel van Mórhoz. Jeleztem tehát, hogy justizmordról van szó, hiszen biztos voltam védencem ártatlanságában. Most ugyanazon vádak és bizonyítékok alapján felmentették, ezért voltam bátor azt mondani, hogy az igazságszolgáltatás képes az önkorrekcióra.
– Védence is fellebbezett, mert bizonyítottság hiányában mentették fel, és ő nem akar úgy élni, hogy anyagyilkos „lehet”.
– Így van, nem bűncselekmény hiányában mentették fel, ma is a potenciális elkövetők közé tartozik.
– Nem lopást mondtak rablás helyett, hanem legyilkosoztak egy embert, akiről nem tudták bebizonyítani, hogy ölt. Ez hogyan fordulhat elő?
– A bíró független, és a bizonyítékok szabad mérlegelésekor semmi másnak nincsen alárendelve, csak a törvényeknek és a saját lelkiismeretének. Két bíró vonhat le más-más következtetést ugyanazon tényekből, ugyanazon adatokból. A bíró kötelessége, hogy a bizonyítékokat egyenként és összefüggéseikben mérlegelje, értékelje, és ha ebből képes felállítani egy logikai láncot, akkor kész az ítélet. Már csak jól meg kell indokolni. Ha ez nem sikerül, akkor a másodfok valószínűsíthetően szétveri és új eljárást rendel el. Ebben az ügyben az első bíróság feltételezésekből és fikciókból hozott létre tényállást, a második pedig belátta, hogy ez kevés a bűnösség kimondásához.
– Ügyvéd úr, eljárásjogból jeles. De nem mindenkinek. Hágában is hasonló történt: fölmentették Gotovina tábornokot, akit előtte ugyanott 24 évre ítéltek emberiség elleni bűncselekmények miatt. Nem látták „minden ésszerű kétséget kizáróan bizonyítottnak” a vádat. Kétféle logikai láncban nem egyértelműek a kétségek?
– A büntetőeljárás nem tűri a fikciókat. Az életszerűség nem játszhat szerepet a bűnösség megállapításánál, legfeljebb az eset körülményeinek felderítésénél. Ítélet csak objektív tényekre épülhet.
– De hát a bíró hozott anyagból dolgozik, előtte vádemelés, azelőtt nyomozás. Nem ítélkezni kötelező, hanem kételkedni!
– Ezért is hatalmas küzdelmet folytattunk, meg azért is, mert láttuk, hogy a nyomozás során szarvashibákat követett el a rendőrség.
– Látták? Kik?
– Az ügyész is látta, mégis vádat emelt, a bíróság is látta, mégis ítélkezett. A rendőrök elmulasztották a forró nyomos üldözést, hiányosan kezelték a bizonyítékokat, például úgy csukták be Balla Irma laptopját, hogy elvesztek az adatok. Az áldozatot egy pléddel letakarva vitték el a hullaházba, de nem rögzítettek rajta semmiféle nyomot. Nem vették észre, hogy az ütlegeléskor a vasdorongtól egy polc is megsérült, tele nyomokkal, egy magánnyomozó hívta föl rá a figyelmet utólag. Aztán nem csak az utcai bejáraton lehetett bejutni a házba, hanem hátulról is. Ez mind nyomozati hiba, amit az ügyészség vádirati elemmé tett, a bíróság pedig átvett.
– Az áldozat körme alatt talált DNS-minta nem a fiáé, de nem is azé a D. Lajosé volt, aki a szomszédban dolgozott és kétszer is bevallotta a gyilkosságot, aztán kétszer visszavonta a vallomásait. Kié volt a minta?
– Nem derült ki. Az bizonyítást nyert, hogy D. Lajos járt a lakásban, de ez nem volt elég fontos.
– Viszont Balla Irma trikóján és fehérneműjén megtalálták fia DNS-ét. Ez elég súlyos bizonyíték, nem?
– Nem, mert a gyilkosság előtti hetekben együtt éltek, és különben is, sokszor hazautazott, nyugodtan rákerülhetett mosáskor, teregetéskor. Ezt a törvényszék is elfogadta.
– Senki nem kételkedett D. Lajos kétszeri beismerésében? „Segítettek” neki, hogy magára vállaljon egy gyilkosságot?
– Nem tudhatom. Elkapták egy betörés után, éppen akkor, amikor a tárgyaláson kezdett billegni a vád Sándor ellen. Fontos embereket, ügyészt, parancsnokot kért és részletesen magnóra mondta, hogyan ment be a lakásba és hogyan ölte meg Irmát a pajszerrel. Három nap múlva megismételte. Aztán visszavonta, de már csendben, a fontos emberek nélkül. Később azt mondta nekem, megígérték, hogy hazaengedik a barátnőjéhez.
– Nem életszerű, hogy valaki bevállal egy gyilkosságot, ha betörésen kapják!
– Nem, de azt mondta, vállalta volna a pápagyilkosságot is, mert bízott abban, hogy hazamehet. Azt hiszem, mindenképpen eredményt akartak produkálni, ezt a szálat valamiért ejtették, Sándort pedig kényszerűségből vádolták meg, ha ló nincs, szamár is jó alapon.
– Miért nem D. Lajos lett ilyen alapon „eredmény”?
– Vizsgálták az ő DNS-ét is, majd, mivel a bíró tolvaj típusú embernek tartotta, nem gyanúsították tovább. Ahogyan a szerelmi, a politikai, a családi szál sem volt elég fontos. Maradt a fiú, Sándor.
– Csak megérkeztünk a politikai szálhoz! De várjon, mi az, hogy tolvaj típus?
– Ezt az első bíró mondta róla, mert korábban betöréses lopásokért ítélték el, saját magát is tolvajnak nevezte. Most is ül, tíz évet kapott.
– Senki sem mondhat ilyet, egy bíró különösen nem.
– Benne van az első fokú ítéletben. Na de a politikai összefüggések: a debreceni képviselő-testület beszámoltatta munkájáról, a bűnözés helyzetéről a rendőrséget és rákérdeztek a Balla Irma esetre is. Az illetékes közölte, hogy nincs eredmény, tart a nyomozás, az ügyészség nem engedi, hogy bárkit meggyanúsítsanak. Elhangzott, hogy nem fogadják el a beszámolót, ha nem oldják meg a mindenkit nyugtalanító ügyet. Milyen érdekes: két nap múlva megtalálták és meggyanúsították Sándort. Balla Irma tagja volt egy Köz-Ért nevű civil egyesületnek, ő volt a környék képviselője, de rengeteget veszekedett a tagokkal, „nem tudok elbánni velük”- panaszkodott a polgármesternek. Halála után innen került ki az utóda.
– Mi volt a szerelmi szál?
– Tanúk nyilatkoztak arról, hogy „az utóbbi időkben igen sűrűn látogatta Irmát egy bizonyos idegen férfi”. Egy kirándulás alkalmával Irma felkereste közeli barátnőjét, akinek arról beszélt, hogy „szerelmes vagyok, Kicsi, és már szexuális kapcsolatom is volt vele”. A nyomozás nem terjedt ki erre, pedig szóba került, hogy a férfi egy képviselőtárs is lehet.
– Hogyan került a képbe Sándor?
– Szerintem valamiféle megfelelési effektus alapján. Eltelt egy év és hirtelen gyanúsnak találták, mert – ahogyan a nyomozótiszt mondta nekem – „túl nyugodt, nem mutat semmilyen érzelmet, szenvtelen a gyerek”.
– A szakértő meg azt mondta róla, hogy hajlamos az érzelemkitörésekre! Blogjában viszont olyan szikár, mint egy hírszerkesztő, pedig az őt ért igazságtalanságokat sorolja.
– Nem átlagos fiú, ha égetik a talpát, akkor sem ordít. Nehéz rajta eligazodni. Nyugodtan, félig mosolyogva hallgatta a felmentő ítéletet is. Az első bíró fel is rótta neki, hogy úgy jelentette be édesanyja halálát, mint aki pizzát rendel. Ettől is gyanús lett. Az ügyészség aztán azt találta ki, hogy ez szerepjáték, megtanulta a gyilkos szerepét és képes lehet manipulálni a helyszínt. Erre mondtam, hogy ez mind feltételezés.
– De ki ölte meg Balla Irmát?
– Ha jogerős lesz Sándor felmentése, akkor az ügyészségnek kötelessége tovább folytatni az eljárást. Talán akkor kiderül.
– Az odébb van, hiszen az ügyész is, a fiú is fellebbezett.
– Igen. Ha másodfokon is felmentik, következik a kártalanítási per. A két év előzetesért, a félbeszakított karrierért, az elmaradt diplomáért, a megalázásokért. Nem nehéz belátni: Schönstein néven nem annyi tovább élni, mint Szabóként.