Csak idő kérdése a gázáremelés
A közüzemi díjak egy részének ármoratóriumával olyan terhet vállalt magára a kormány, amely előbb-utóbb mindenképpen a nyakába szakad. Néhány hónapnyi időt nyerhet ugyan, a következményeket kitolhatja az önkormányzati választások utánra, hosszabb távon viszont nagyobb sokk érheti a lakosságot vagy a költségvetést.
Ellentmondó hírek érkeznek a gázáremelésről szóló, a kormány és a szolgáltatók között folyó egyeztetésről. Az illetékes államtitkár szerint jól haladnak és ősztől biztos nem lesz drágulás, mert a főbb pontokban már augusztus végéig megállapodhatnak. Az érintett cégek viszont arról nyilatkoztak, hogy még elképzelhető tíz százalékos áremelés, ha rövid időn belül nem tudnak megegyezni. A hírek szerint úgy próbálják tartani az árat, hogy kapcsolódó költségeket igyekeznek csökkenteni, amire a szolgáltatók egy 33 pontos javaslatot tettek. Az államtitkár szerint ezek egy része elfogadható, de közülük csak kettőt nevezett meg konkrétan.
A mindkét felet kielégítő megoldás elérése nem lesz könnyű, mert az orosz importgáz drágult és ismét elérte az ezer köbméterenkénti 360 dollárt, ami csaknem tíz százalékos emelkedés. Hogy a helyzet még nehezebb legyen, a korábbi időszakhoz képest a forint is 3-4 százalékkal gyengült, így a hazai drágulás mindenképpen indokolt lenne. Ezt a kormány egyelőre el akarja kerülni, vagy legalábbis időt nyerni. Erre elvileg több módszer is adódik, de ezek egyike sem oldja meg véglegesen a problémát. A legkézenfekvőbb lehetőség az, hogy mivel a szabadpiaci gázár jelenleg alacsonyabb a Gazprommal kötött szerződés szerintinél, a beszerzés egy részét át kellene terelni az olcsóbb források irányába. Ezzel az a gond, hogy a beszerezhető mennyiség korlátozott, ráadásul a Gazprom-szerződés limiteket is meghatároz, azaz egy adott mennyiséget mindenképpen vásárolnunk kell az orosz cégtől.
Ugyanez a probléma azzal az ötlettel is, hogy a korábban még olcsóbban vásárolt és eddig fel nem használt, jelenleg a tározókban lévő gázzal lássák el a szolgáltatókat. Ez csaknem az év végéig elég is lenne, de az így megtakarított importmennyiséget ígyis-úgyis le kell hívnunk az oroszoktól, arról nem is beszélve, hogy télire a tározókat mindenképpen fel kell tölteni. Elvileg adódik még az a lehetőség is, hogy módosítsuk a Gazprommal kötött, 2015-ig szóló szállítási szerződést, erről azonban a cégóriás hallani sem akar. Ennek kapcsán a tárgyalási pozícióink roppant gyengék, mert a vezetékhálózat infrastruktúrája miatt a Gazprom szinte monopolhelyzetben van, az alternatív források messze nem elegendőek a magyar fogyasztási szükséglet kielégítéséhez.
Az áremelés elkerülésének következő módja az emlegetett költségcsökkentés lehet, de ennek keretei is rendkívül korlátozottak. Amiről a tárgyalásokon eddig szó esett, az egyrészt az ügyfélszolgálati hálózat drasztikus szűkítése, másrészt a nemfizetőkkel szembeni fellépés szigorítása. Ez utóbbinál az merült fel, hogy az eddigi 90 nap helyett már 45 nap után ki lehessen kapcsolni a szolgáltatást a hátralékkal rendelkező háztartásoknál. Ez viszont sok tízezer lakossági fogyasztót érinthet hátrányosan, mivel már eddig is több mint 50000 helyen állították le a szolgáltatást. Nagyságrendileg legalább ugyanennyi helyen kellene ezt megtenni gyakorlatilag azonnali hatállyal, ha a türelmi idő ősztől valóban a felére csökkenne. Aligha valószínű, hogy most, a választások előtt ezt a kormány be merné vállalni.
Felmerülhet még a hazai hálózati és rendszerköltségek csökkentése. Ez azonban kemény dió, egyrészt komoly előkészületeket és fejlesztéseket igényelne, másrészt különböző érdekeket sérthetne, egyebek mellett a költségvetésnek sem tenne jót, amely számít az ebből származó állami haszonra. A büdzsé szempontjai miatt nem valószínű az sem, hogy a gázárra nehezedő adóterheket csökkentenék, például az ÁFÁ-t, mivel ez több tízmilliárdos bevételkiesést eredményezne. Elvileg dönthet a kormány úgy is, hogy visszaállítja a régi árkompenzációs rendszert, de ezt nem teszi meg, sőt örül annak, hogy ezt már az elődje meglépte, és megelégszik azzal, hogy a leépítés utolsó lépcsőjét az év végéig elhalasztja.
Mi lehet tehát a megoldás a gázáremelés elkerülésére? Hosszú távon semmi, a külső drágulást nem lehet a határnál megállítani, a nagykereskedők és a szolgáltatók zsebéből sem lehet jelentősen több pénzt kihúzni. Kínálkozik persze az, amit még a korábbi kormányok tettek, azaz olyan megállapodást kötni a kereskedő cégekkel, hogy most ne emeljenek árat, és a bevételkiesést majd akkor kompenzáljuk, amikor ismét csökken a beszerzési ár. Ez viszont egyrészt csak átmeneti könnyebbséget jelent a lakosságnak, másrészt csak akkor működik, ha nagy importár kilengések vannak, erről azonban most nincs szó. Summa summarum, nincs olyan trükk, aminek az árát később ne kelljen megfizetnünk.
Ezen a beszerzési források diverzifikálása sem segít. Belátható időn belül nem látszik az esélye annak, hogy az orosz gáztól való függést lényegesen csökkenteni tudjuk, a Nabucco-projekt körül is egyelőre nagy csend van. Úgy tűnik, mindezek fényében a Fidesz is fordított egyet korábbi álláspontján és már nem tartja hazaárulásnak a Déli Áramlathoz való csatlakozást, sőt inkább az oroszok kegyét látszik keresni ebben a kérdésben. Ügyes taktikával esetleg elérhet később jobb árképzési képletet a Gazprommal, a lényegen, a kiszolgáltatottságon azonban az sem fog változtatni.
A hosszútávra szóló, igazi megoldás csak az energiaforrás felhasználásunk szerkezetének átalakítása és a takarékosságot ösztönző stratégia lehet. Jelenleg a földgáz abszolút túlsúlyban van a fogyasztásban, a távhőnél és az erőműveknél 90 százalékos az aránya. A megújuló források nagyobb arányú hasznosításával és hatékony energia takarékossági programokkal 15-20 év alatt elérhető, hogy a földgáz iránti igény jelentősen csökkenjen. Ehhez persze tudatos és jól megtervezett intézkedésekre, valamint sok százmilliárdos beruházásokra van szükség - mindennek egyelőre jele sincs.
