Csak az adósok kis része remélhet megváltást

A szervezet szerint önmagában az elgondolás talán jónak látszik, mindhárom pillérnek megvan a maga létjogosultsága, de a buktatói nyilván a részletekben rejlenek. Az eddigi átstruktúrálások bizonyították, hogy ugyan a bankok megadják már csak presztízsből is a szerződések átsrtuktúrálásának lehetőségét, de mivel ezt nem kíséri egy kellően átgondolt adósminősítés, ezért aztán az ügyfelek nagy százaléka nagy valószínűséggel visszakerül a problémás adósok körébe. A hagyományos adósminősítés ebben az esetben már nem célravezető, illetve fel kell számolni azokat a mesterséges gátakat, mellyel a pénzintézetek most élnek.

Úgy látják: 130 milliárd forintos kerettel jól gazdálkodva van esély rá, hogy megfelelő segítséget nyújthat, de ha ez nem jár együtt egy megfelelő adós előszűrési rendszerrel, amely megállapítja, hogy kinek érdemes segíteni, nem biztos, hogy eléri a célját. A 10-12 milliárdos kezdeti költségráfordítás gyakorlatilag csak az infrastruktúra kiépítéséhez elegendő, ennek egy részét mindenképpen át kellene csoportosítani az általunk javasolt banki eszközkezelő létrehozásához. A forráshiánnyal küszködő önkormányzatoknak, az önkormányzatok elővásárlási joga csak púp lesz a hátára. Valószínűleg csak önrész nélküli konstrukcióval varrható az önkormányzatok nyakába. Ehhez is szükséges lehet egy alapos előszűrés és mindenképpen be kell vezetni a pályázati alapon történő odaítélés rendszerét. Ehhez nincs meg a szakember gárdája. Nagy a korrupció veszélye. Csak egységes pályázati rendszer segítségével dönthető el, hogy ki, milyen lakást kapjon. A saját tulajdonú bérlakásaikat sem tudják megfelelően kezelni. Az Önkormányzat rossz gazda, semmilyen követelményt nem támaszt a bérlőkkel szemben, a bérlők egy része nagyon gyorsan rengeteg tartozást halmoz fel, az ingatlanok amortizációja pedig nagyon gyors. Félő, hogy az eszközkezelőbe bevont ingatlanok sorsa is hasonló lesz – érvelnek.

A program leggyengébb részeinek megvalósulása nélkül az elgondolás összeomolhat. Egyrészt kevés hozzá a forrás. Ha mindenkinek segíteni szeretnének, a megjelölt forrás legalább tízszeresére lenne szükség. Erre sem most, sem a közeljövőben az államnak nem lesz pénze. Tehát gyakorlatilag csak az adósok kis része remélhet megváltást. Azt hogy csak kevesen vehetik igénybe az eszközkezelő szolgáltatását, az a kitétel, hogy csak azok remélhetnek segítséget, akik már legalább egy évig rendesen fizették a törlesztésüket, alaposan megszűri az indulók mezőnyét. A válság drasztikusan brutálisan köszöntött be, az első nagyobb bedőlési hullám már fél éven belül megtörtént, egy év alatt pedig szinte kicsúcsosodott. Az ügyfelek nagy százaléka már nem fog beleférni ebbe a kategóriába. Akik még fennmaradtak a rostán, azoknak talán elég lesz a 130 milliárd, ez a kitétel erősen hasonlít ahhoz, amikor egy bank teljesíthetetlen feltételekhez köti a segítségnyújtás lehetőségét, nagy valószínűséggel itt is ez fog történni. Az elgondolás ráadásul a bankoknak nem segít, az ingatlanpiacra nincs élénkítő hatással.

A szervezet szerint ahhoz, hogy az elképzelés közelítsen a valósághoz fontos az ügyfél adósság-tömegének csökkentése, a kárt okozó végrehajtások megszüntetése. Talán az egész folyamat legsarkalatosabb pontja szerintük, hogy mivel a ügyek jó részében a tartozások értéke a fedezet értékét már jócskán túllépte, az ingatlan elvesztése után még tetemes tartozás marad fenn, amely a végrehajtások idejét a végtelenségig elhúzhatja. Ezt a problémát azért szükséges kezelni, mert az adós jövedelmét jelentősen csökkenti, a jövedelmek 33, vagy 50 %-át is elviheti a végrehajtó. Hiába kap segítséget az ügyfél az eszközkezelőtől, nem biztos, hogy tudja fizetni a bérleti díjat, a mindennapi megélhetése, és a család létfenntartása is veszélybe kerülhet. A tartozások jó része olyan nagyságrendű, hogy nagy valószínűséggel soha nem lesz behajtható, de arra alkalmas, hogy az ügyfeleket életük végéig megnyomorítja. Ezért mindenképpen szükséges a tartozások és a végrehajtások elsősorban időbeli korlátozása, és a maximálisan behajtható összeg, vagy annak arányainak meghatározása.

Úgy látják: kiegészítő intézkedések meghozatala nélkül az eszközkezelő már a működése előtt halálra van ítélve, vagy nem lesz képes betölteni eredeti szerepét. A Banki és Végrehajtási Károsultak Információs Irodája szerint a problémák jó részét megoldaná a banki eszközkezelő létrehozása, és kétszer annyi ügyfelet menthetne meg mint az állami eszközkezelő. A Bankszövetség közreműködésével létrehozható lenne egy külön banki eszközkezelő társaság, amely a bankokat összefogná.