Bogár eutanáziát hirdetett hátrányos helyzetűekre?

Az egyházi egyetemen tanító közgazdász azt mondta, beszélt már olyan mentőosztag parancsnokkal akinek alkalmaznia kellett a katasztrófa-medicinát. Ha ezt mostanában, Magyarországon tette azzal bűncselekményt követett el, mivel nincs kapacitáshiány a mentésben. Ha mégis, azt a kormánynak közölnie kellett volna. Nem mellesleg a katasztrófa-medicina csak akkor és nem véletlenül háborús helyzetekben használatos, amikor nem áll rendelkezésre elegendő mentőegység az ellátáshoz. Az, hogy nincs esélyegyenlőség a honi egészségügyben az ellátások területi elosztása tekintetében, az pedig nem a katasztrófa-medicina hanem a pocsék és degresszált egészség-politika kérdése, felteszem Szócska államtitkár repesve ácsingózik Bogár doktor tanácsaira.

Azonban, még ennél is mélyebbre kondoleál a Heti Válasz interjú-szerzője által megemlített hangfelvétellel eredeti mondanivalójával kompromittált politikus. (Politikusnak is nevezi magát facebook oldalán). A jobboldali hetilapban a társadalom alsó egyharmadának út szélén hagyását javallotta a többség érdekében, utalva a „senkit nem hagyunk az út szélén” rezsim-ígéretre, ami első elhangzásakor is kimerítette az életveszélyes fenyegetés szorongattatását az érintettek lelkében, így az enyémben is.

A széleskörű felháborodás – a jobbközép alsó rétegét is leírta üzenetével Bogár László! – következtében magyarázkodásba kezdett, de az még súlyosabb közösség-ellenességet és antiszociális inszinuációt fogalmazott meg a katasztrófa-medicina felemlítésével. Ha valaki nem tudná, vagy nem jól ismerné a kifejezés tartalmát: az orvosok, ápolók által rettegett döntési séma szerint a bevethető, rövid időtávon belül hozzáférhető mentési erőkkel sem életben tartható, élettel összeegyeztethetetlen sérüléseket elszenvedett, de még élő sérültek ellátását fel kell hagyni a reményteljesebb sérültek mentése érdekében. Ellenkező esetben utóbbiak állapota, életkilátása szintén visszafordíthatatlanul leromlana.

Én igazán nem szeretnék a klasszika-filológia általam nem művelt területén bitangolni, bár Bogár doktor szövege okán erre egyébként sincs szükség. De azért azt a vak is látja, hogy ez az ember indulatában, egy élő mentőosztag-parancsnokkal való beszélgetésére hivatkozva tényleges halálba engedésről, segítségnyújtás felhagyásáról beszél a tárgyalt hátrányos helyzetű réteg kapcsán! Hát azért instálom, nekem ez szinonimája Bayer „ne legyenek”-jével, éppen csak egészségügyér köntösbe öltöztetve, de tevőlegesen a segítségnyújtás és szolidaritás elmulasztására biztatja ténymegállapítás motivációs mezejében olvasóit.

Attól tartok, előbb vagy utóbb emberhalál lesz a vége ennek a szociál-trágár uszításnak.

Nekem már idézték Bogár mondatát a nyílt utcán. „Élősködő” megszólítással. Kisfiamat vittem bölcsődébe egy 150 méteres, egyszerű, házak között vezető útszakaszon.

Bogár doktor, mi tegyek ha legközelebb valaki tevőlegesen is eleget akar tenni az Ön felszólításának?

Nagy Zoltán