Bajban a Fidesz sikerpropagandája

Egyetlen elemzőt sem lepett meg az, hogy a foglalkoztatás negatív trendje januárban is folytatódott. Tavaly március óta romlanak az adatok, amit a kormány képviselői azzal próbáltak leplezni, hogy egyrészt megnehezítették a statisztikák hozzáférhetőségét és elemezhetőségét, folyamatosan váltogatva a közleményekben a vetítési időszakokat és részelemeket, másrészt az összefüggésekből kiragadtak egy-egy adatot, amellyel azt próbálták bizonyítani, igenis javul a helyzet. Így fordulhatott elő, hogy a kormányközeli média "ugrásszerű" foglalkoztatási emelkedésről számolt be, miközben a korrekt elemzés pont ezzel ellenkező irányú folyamatokat mutatott.

A legfrissebb, januárról szóló KSH-jelentéssel nagy gondban lehetnek a sikerpropaganda illetékesei, mert egyszerűen nincs olyan adat, amely ne jelentős romlást mutatna. A foglalkoztatottak száma decemberről januárra 81 ezerrel csökkent, és a verseny-, valamint a közszférában egyaránt visszaesés volt. Erre még lehet azt mondani, hogy szezonális hatás, de sajnos nem rózsás a kép akkor sem, ha éves összehasonlítást nézünk: 2011 januárjához képest 40 ezres a csökkenés, és ami még rosszabb, az előző hónapokhoz képest kirívó mértékben, 32 ezerrel csökkent a versenyszférában dolgozók száma, miközben a közszférában "csak" 12 ezerrel.

A romló trend gyorsulása nem magyarázható csupán a gazdasági teljesítmény romlásával, bár januárban hosszú idő óta először az ipari termelés is csökkent az előző évihez képest. A fő ok egyértelműen az idén életbe lépett adóváltozásokkal és azok kompenzálására hozott intézkedésekkel hozható összefüggésbe.Már amikor tavaly ősszel először esett szó az adójóváírás kivezetéséről és ezt ellensúlyozandó a minimálbér drasztikus emeléséről és az elvárt, szinte kötelező béremelésről, a szakértők és az elemző média felhívták a figyelmet a törvényszerűen negatív következményekre.

Miközben a Fidesz a foglalkoztatás óriási növekedését ígéri, minden konkrét lépése ezzel szembemegy. Előre látható volt, hogy az amúgy is nehéz gazdasági környezetben a különadók takarékosságra és a beruházások visszafogására kényszerítik a cégeket. A vállalatokra, különösen a kkv-kra újabb csapást mért a minimálbér csaknem 20 százalékos emelése, valamint az 5 százalékos központi béremelési ajánlás, ezeket nagyon sokan képtelenek kigazdálkodni. Ez még gyors fejlődés esetén sem lenne könnyű, különösen nehéz viszont szűkülő, jó esetben is legfeljebb stagnáló belső fogyasztás mellett.

A bevételi lehetőségek növekedése híján a cégeknek nem volt más választásuk, mint részben a legálisan alkalmazottak számának csökkentésével, részben pedig az alapbéren kívüli jövedelmi elemek lefaragásával tegyenek eleget a kötelező béremelésnek. Törvényszerű volt tehát a foglalkoztatottak számának csökkenése, főleg a válságtól leginkább sújtott ágazatokban: az építőiparban például csaknem 10 százalékos a visszaesés! A megszűnt munkahelyek egy része egyszerűen átment a szürkegazdaságba, ahogy az várható volt, holott a cél éppen annak fehérítése lenne.

A tényeket látva viccnek hat, hogy a kormány továbbra is egymillió új munkahelyről papol, sőt Orbán Viktor ennél is tovább ment: ő 5,5 millió dolgozó embert akar, ami enyhén szólva is ambiciózus álomnak tűnik a jelenlegi, 4 millió alatti számhoz képest. A nagy igyekezettel az utóbbi majdnem két évben annyit értek el, hogy a foglalkoztatottak száma alacsonyabb, mint 2010 januárjában vagy a kormányváltáskor volt. Úgy tűnik, minél rosszabb a helyzet, Orbánék annál nagyobbat blöffölnek az ígéretekben, ha így haladunk, és a foglalkoztatás az idén még tovább csökken, nemsokára már 6 millió munkavállaló lesz a kitűzött cél. Ez a módszer ismerős a szocialista rendszerekből, csak két példa erre: a nagy ugrás idején a kínai vezetés a zuhanó eredményekre egyre irreálisabb tervekkel reagált, az eredmény nem is maradt el. Ugyanebben az időszakban Hruscsov a rossz termésadatokról azzal igyekezett elvonni a figyelmet, hogy párthatározatban rögzítették: 20 év alatt megelőzik az USÁ-t a GDP nagyságában. Hol van már Hruscsov és hol a Szovjetunió?

Az összes független szakértő és intézmény - köztük az IMF, az OECD stb. - egybehangzó véleménye szerint elhibázott adórendszer és annak korrekciójára tett végiggondolatlan intézkedések mellett aligha javítják a munkába állás esélyeit az olyan apróságok, mint az oktatás átalakítása, a tandíjköteles kor csökkentése, a bölcsődei és óvodai díjak, hogy csak néhány tételt említsünk. A Fidesz a közmunkától reméli a statisztika javulását, az idén például az adja a tervek szerint az új munkahelyek négyötödét. Ez a hozzáértők szerint teljes zsákutca: egyrészt nem segíti a versenyszférába való átmenetet, azaz a valós foglalkoztatást nem javítja, másrészt olyan minimális jövedelmet nyújt, amelyből egyszerűen képtelenség megélni, azaz a fogyasztást élénkítő hatása is csekély.

Ami a jövedelmeket illeti, a januári adatok szerint az alkalmazottak sem jártak túl jól. Az ígéret az volt, és ezt szolgálták volna az irreálisan magas bérnövelési előírások, hogy a nettó bérek nem csökkenhetnek. Nos, nem is csökkentek, hanem az egy évvel korábbihoz képest 1,4 százalékkal növekedtek, ami a minimálbérugrás és a kötelező 5 százalékos béremelés fényében elég kevésnek tűnik. Még ijesztőbb, ha ezt az őt és fél százalékos inflációval vetjük össze: gyorsan kiderül, hogy a reálbérek csaknem 4 százalékkal csökkentek. Orbánéknak tehát, természetesen csakis a nép javát szem előtt tartva, sikerült több legyet ütniük egy csapásra: kevesebb ember dolgozik kevesebb pénzért, miközben a vállalatok terhei jelentősen nőttek, a növekedési kilátások viszont romlottak.

A baj az, hogy mindez előre látható volt, a Fidesz azonban ezúttal is unortodox módon gyalogolt szembe a realitásokkal. Ehelyett elég lett volna egy nagy lépést megtennie: visszatérni a többkulcsos adórendszerhez, ami egyből 500 milliárd forintos többletforrást eredményezne. Ez nem csupán igazságosabban osztaná el a terheket a társadalmi rétegek között, de elkerülhetővé tenné a gazdaságot fékező és a fogyasztást visszafogó, a foglalkoztatást és a reálbéreket csökkentő rögtönzéseket is.