Az év végétől pöröghet fel a választási osztogatás

Az emberek szellemi képességeit mélyen lenéző fideszes propaganda nemes egyszerűséggel bánik a számára kellemetlen tényekkel: vagy úgy tesz, mint ha nem is léteznének, vagy pont az ellenkezőjét állítja, vagy mindkettőt egyszerre. Jó példa erre az államadósság elleni háború, amely kezdettől fogva Orbánék kommunikációjának a középpontjában áll. Amíg a magánnyugdíjpénzeknek köszönhetően azt hirdethették, hogy az elődeikkel ellentétben ők gyors ütemben faragják le az adósságot, a csapból is ez folyt, az NGM külön adósságmérőt közölt a honlapján, hogy minden állampolgár folyamatosan követhesse a sikersztorit.

A baj akkor kezdődött, amikor a bevethető megtakarítások elfogytak, és ez év elejétől az adósságállomány már nem csupán nominálisan, de GDP-arányosan is emelkedésnek indult. Ezt kezdetben a szezonalitással magyarázták, majd mikor kiderült, hogy masszív trendről van szó, ostobábbnál ostobább indokokkal álltak elő. Ezek közül is kiemelkedett kedvenc szőke szóvivőnk szösszenete, aki kerek perec kijelentette, hogy bármit is mutatnak a számok, mindenki tudja, hogy az adósság igenis csökken. Ehhez képest megdöbbentően őszinte volt az az államtitkári nyilatkozat, hogy a felgyorsult pénzpiaci hitelfelvétel azért történt, hogy visszafizethessük – az egyébként feleakkora kamattal felvett – IMF-tartozást. Ez viszont ellentmondott annak a kormányfői állításnak, hogy a dübörgő gazdaság már kitermelte a visszafizetés fedezetét.

Aztán kiderült, hogy hiába szabadultunk meg az IMF láncaitól, az adósságállomány mégsem csökken úgy, ahogy Orbánék szeretnék, és magasabb, mint tavaly volt, sőt alig marad el a 3 évvel ezelőttitől. A probléma gordiuszi csomóját két huszárvágással oldották meg: egyik napról a másikra eltűnt az NGM honlapjáról az adósságszámláló, azzal a nevetséges hivatkozással, hogy a fenntartása havi 400 ezer forintba kerül. Mivel a hozzáértők szerint ennek valójában nincs költsége, mivel bárki öt perc alatt átállíthatja a mutatót, két lehetőség van, egyik sem kizárt: vagy az NGM hazudik, vagy erre eddig tényleg 400 ezret fizettek valakinek. Szavazzunk: melyik a jobb verzió?

Ezzel azonban még nem oldódott meg a nagyobb gond, a kőbe vésett adósságszabály kérdése. A Fidesz a saját csapdájába esett, azt hitte, hogy az alkotmányban és a stabilitási törvényben rögzített, irreális és a szakértők által kezdettől fogva bírált előírással a jövendő kormányok kezét köti meg, ehelyett hatalmas öngólt lőtt. A kétharmados törvény szerint ugyanis a nominális, azaz számszerű adósság mértéke nem nőhet az infláció és a GDP-növekedés felének különbözeténél nagyobb mértékben. Ez a képlet az idén mindössze 1,7-1,8 százalékos emelkedést tenne lehetővé, ennél pedig nyilvánvalóan jóval nagyobb lesz (jelenleg kb. 4 százalékos). A megoldás roppant egyszerű, ha eltörlik ezt a rendelkezést, két legyet ütnek egy csapásra: nem rúgják fel látványosan a maguk által hozott törvényt, és eleget tesznek a bírálatoknak is.

A lényeg persze a romló pénzügyi helyzet marad, ez pedig némileg korlátozza a már megkezdődött választási osztogatást. Vélhetően ezzel magyarázható, hogy az újabb költekezési hullám elmarad az ígéretektől, és részben kisebb mértékű, részben tolódik. Ennek jeleként a pedagógusok is csak 60 százalékát kapják a várt béremelésnek, emiatt S. O. S. módosították a törvényt is. Ezzel lehet összefüggésben, hogy az újabb rezsicsökkentés is csúszik, a legújabb nyilatkozatok szerint november és január között indulhat (az energiadíj-csökkentés jelentős áfaveszteséggel jár). A devizahitelek kivezetése is elhúzódik, már az év végét jelölik meg határidőként a fideszes nyilatkozatok.

Ez utóbbiak közös eleme, hogy tovább szítják a bankellenes hangulatot. Rogán Antal szerint átverték az ügyfeleket, ezért igazságot kell szolgáltatni. Lázár János szintén az ügyfelek becsapásáról beszélt az árfolyamváltozások és a kamatszámítás kapcsán. Fizessenek tehát a bankok, mondják, miközben Varga Mihály szerint a felelősség megoszlása szerint a rendezés költségeit is meg kell osztani. A megoldás most távolabbinak látszik, mint néhány nappal ezelőtt, ami nincs ellenére a kormánynak, mert valamennyit az adófizetők pénzéből is áldoznia kell, és így a terheket a jövő évre tolhatja át.

Ugyanez a költséghalasztás látszik abból a javaslatból is, hogy csökkentsék 10 százalék alá egyes hústermékek forgalmi adóját. Ez komoly bevételkiesést jelent a költségvetésnek, viszont nagyon jól jön a választások előtt. Ha január elsejétől léptetik életbe, az idei hiányt már ez sem érinti, azaz nem kell Orbánéknak attól tartaniuk, hogy az osztogatás nagyon lerontja az éppen a választások előtt nyilvánosságra kerülő számokat. A jövő évet viszont könnyedén megterhelhetik: ha győznek, teljesül a mindenek feletti céljuk, és hatalmon maradnak, ha veszítenek, bajlódjon a következő kormány az elszaladt hiánnyal, annál nagyobb rajta a támadási felület.