Az EU is segít Orbánéknak kozmetikázni az adatokat

A gazdasági híreket figyelemmel kísérők számára némi meglepetést okozhatott az NGM minapi bejelentése, hogy az év végére a GDP 77 százaléka alá eshet az államadósság mértéke. Ez hatalmas és váratlan javulás annak fényében, hogy a nyáron még csúcsszintre, 85 százalék fölé nőtt az arány, tavaly év végén pedig csak több egyszeri trükk bevetésével sikerült azt picivel 80 százalék alá szorítani. A kormányzat képviselői nem vesztegették az időt a számok magyarázatára, így a kevésbé informáltak számára úgy tűnhet, végre nagy győzelmet arattak Orbánék az adósság elleni harcban. Valójában csupán arról van szó, hogy hirtelen, minden felvezetés nélkül kommunikálni kezdték az unió új, egységes statisztikai rendszere alapján átkalkulált gazdasági mutatókat, ezek közül is azokat, amelyek számukra kedvezően változtak.

Nem a tényleges teljesítmények, hanem azok könyvelési mechanizmusa módosult az uniós tagállamokban, azzal a céllal, hogy az adatok pontosabbá váljanak. Az egyik fő irány a fekete vagy szürke gazdaság egyes részeinek figyelembe vétele, így például már egy ideje javítja a számokat a prostitúció és a drogkereskedelem, az idei évtől kezdve ez a csempészettel bővül. Nyilvánvalóan mindezzel azon országok, jellemzően a déli és keleti tagállamok GDP-je nő a legjobban, ahol a nem legális gazdaság szerepe nagyobb. Igaz ez ránk is, a mi GDP-nk az új módszerek nyomán visszamenőlegesen papíron magasabb lett, a növekedés 2012-ben eléri az 500 milliárd forintot, de tavalyra is szebb számok jöttek ki, mint amennyit korábban kimutattunk. Ennek nyomán a GDP arányos államadósság a tavalyi év végére az eddigi 79,6 százalékról hivatalosan 77,4-re módosult, azaz távolabb került az ominózus 80 százaléktól.

Az NGM kommentárjából valahogy kimaradt ennek elemzése, inkább azt hangsúlyozták, hogy az idei év végére az adósságarány 77 százalék alá csökken. A néhány nappal ezelőtt bejelentett évközi 85,2 százalékhoz képest ez forintban kifejezve nagyjából 2500 milliárdos csökkenést jelentene, ami még trükkök tömegével is megoldhatatlan. Ténylegesen – az új számokat figyelembe véve – hozzávetőleg 1500 milliárdra lesz szükség a beígért arány eléréséhez, ami szintén komoly kihívás. Várhatóan az idén decemberben is leállnak majd az állampapír kibocsátással, számos kifizetést ezúttal is januárra halasztanak. Ennyi azonban nem lesz elég, a forintot szintén erősíteni kell legalább néhány napra, ahogy az tavaly is történt. Varga Mihály miniszter célzott erre a múlt héten, amikor erősebb forintot látott szükségesnek. Elemzők szerint a jelenlegi 310-312-es euróárfolyammal szemben legalább 295 szükségeltetik ahhoz, hogy picivel kisebb lehessen a december végi adósságszám, mint az egy évvel korábbi.

A statisztikai módszertan változása nem csupán a GDP számításnál segít Orbánéknak, a hiány kalkulálásánál ugyancsak érezhető a hatása. Részben amiatt, hogy magasabb GDP értéknél a hiányarány alacsonyabb lehet, de például a kutatás-fejlesztési kiadásokat mostantól nem költségként, hanem beruházásként kell elszámolni. Ezzel szemben nem lehet egyszeri bevételként elkönyvelni a magán-nyugdíjpénztárak lenyúlt vagyonát, ahogy azt Orbánék tették 2011-ben. A módosulás nyomán az akkor kimutatott jelentős többlet helyett valójában – ahogy mi is megírtuk – 6 százalék közeli volt az éves deficit, azaz messze elmaradtunk a 3 százalékos határtól. Nem igaz tehát a Fidesz állítása, hogy kormányzásuk alatt mindvégig tartani tudták a hiányt: nem meglepő, hogy erről most egy szót sem ejtenek, ahogy arról sem, hogy egyszerűen felélték azt a 3000 milliárdot. A vicc az, hogy a statisztikai változás most még jól is jön nekik, mivel ezt az összeget 35 évre elosztva kell lekönyvelni, azaz évi 86 milliárd forinttal javítja a büdzsé egyenlegét!

A számokat tehát brüsszeli iránymutatással is kozmetikázni lehet, amit a háttér korrekt magyarázata nélkül Orbánék saját fényezésükre használhatnak fel. Ebben már gyakorlatuk van, a legjobb példa erre a foglalkoztatási statisztika, ahol a szép javulás mögött legnagyobb részt mesterséges tényezők állnak. Szakértők kezdettől fogva rámutattak, hogy a valós munkahelyeket nem teremtő, adóbevételt nem hozó, sőt a költségvetésnek éves szinten 200 milliárd forinthoz közeli kiadást jelentő közmunka erőltetett felfuttatása csak papíron javít a helyzeten. Ugyanez igaz arra a statisztikai módszertanra, amely a sajátos kérdezési technikára – dolgozott-e valaki a családból az elmúlt héten legalább egy órát? – alapozva a külföldön munkát vállalók tömegét is hazai foglalkoztatottnak tünteti fel.

A statisztikai kozmetikázás azonban csak ideig-óráig működik, addig, amíg a magasabb bázis stabillá nem válik. Az uniós módosítás hatása csak átmeneti, az abszolút számok egyszeri változása a viszonyítási trendeken nem változtat. A hazai trükközésekkel más a helyzet, a Fidesz-kormány ezen a téren sajnos felettébb kreatív. Csak egy példa erre: miután a születések száma nem nőtt az utóbbi négy évben, sőt átlagban elmaradt az előző négy évtől, kitalálták azt, hogy ezentúl a külföldön született magyar állampolgárokat is megpróbálják bevenni a statisztikába. Ne csodálkozzunk, ha majd hirtelen látványosan megugrik a szülési kedv – legalább is a statisztikák szerint.