Az adatok cáfolják a sikerpropagandát

Még le sem zárult a devizahitelek kivezetésének folyamata, máris tényszerűen nyilvánvalóvá vált, amit előre látni lehetett: a banki elszámolások utáni korrekció és a forintosítás azokon segített igazán, akik rendesen törleszteni tudnak. A hivatalos adatok szerint az adósok mintegy háromnegyedének a tartozása átlagosan szűk 20 százalékkal csökkent.

Ez kétségkívül könnyebbség az érintett százezreknek, hiszen havi terheik alacsonyabbak lettek, de még mindig jóval többet kell fizetniük, mint a törlesztés kezdetén. Az ok a forint gyengülése: 2008-ig a svájci frank árfolyama jellemzően 160–170 forint között mozgott, de még 2010-ben is 170 körül volt. A forintosítás 256-os kurzuson történt, ma pedig már 290-et kell fizetni az alpesi valutáért. Az eurónál nem volt ekkora ugrás, de az árfolyama öt éve 270 forint alatt volt, a forintosításhoz 309-et rögzítettek, jelenleg stabilan 310 felett mozog.

A lakáshitelesek jól jártak a mára már nagyon kedvezményesnek tűnő tavaly szeptemberi kurzusokkal, de így is hatalmas árfolyamveszteséget szenvedtek el. A törlesztőrészletek a 2008-ig felvett devizahiteleknél a kezdetekhez képest átlagosan több mint kétszeresre nőttek, az elszámolási korrekció nagyjából ötödével csökkentette a megugrott terheket, de azok még így is mintegy 60 százalékkal magasabbak az induló törlesztésnél. A fő gond tehát a gyenge forint, ezt tetézte az egyoldalú banki kamatemelés és az árfolyamrés.

Nem véletlen, hogy nagyon sokak számára csalódás volt az elszámolás eredménye, főleg azoknak, akik napi fizetési problémákkal küszködnek. Kiderült, hogy a szokásos nagyot mondás, keményebben szólva hazugság volt a fideszes propaganda állítása, miszerint milliónyi családot mentettek ki az adósságcsapdából. Azok döntő többsége, akik nem tudtak rendesen törleszteni, ma sem tud, számukra annyi a változás, hogy kevesebb a tartozásuk ugyan, de azt sem tudják fizetni.

Az MNB legutóbbi statisztikája egyértelműen bizonyítja ezt. A június végi, azaz a lakáshitelek korrekciója és forintosítása utáni állapot szerint nőtt a lakossági késedelmes törlesztések nagysága és aránya: a 90 napon túli tartozás összege megközelítette az ezermilliárd forintot, aránya meghaladta a teljes állomány 16 százalékát. A mélypont tavaly 19 százalék volt, ez év elejére 15 százalék alá csökkent, majd újra növekedésnek indult.

Az igazán aggasztó az, hogy megugrott a 90 napon belüli késedelem: az év eleji 10 százalékról 15-re növekedett, azaz jelentősen több lett az újonnan problémássá váló adós, aki nem tud időre fizetni. Összességében a közel 6000 milliárdnyi lakossági hitel harmadánál vannak törlesztési gondok, ami nagyjából megegyezik az egy évvel ezelőtti helyzettel. A problémák több mint négyötöde a lakáshiteleknél jelentkezik. Fekete-fehéren látszik tehát, hogy a kormányzati állításokkal szemben a valóban bajban lévőkön nem sikerült lényegileg segíteni.

Hasonló lesz a helyzet a gépjárműhitelekkel. A banki elszámolás azoknál nem sokat hozott, mivel az eleve magas kamatok miatt alig volt egyoldalú banki emelés. A forintosítás ott is kedvezményes árfolyamon lesz, ezzel együtt a törlesztőrészletek 10-12 százalékkal csökkenhetnek. Ez édeskevés ahhoz, hogy a problémás fizetők közel 40 százalékos aránya érdemben csökkenjen, arról nem is beszélve, hogy jelentős részüknek jelzálog hitele is van, azaz többféle terhet nyögnek.

A devizahitelek kivezetése szükséges lépés volt az érintettek és az ország érdekében egyaránt. Ugyancsak helyes a tisztességtelen banki gyakorlat utólagos korrekciója, amely a hitelezőknek ezermilliárd forintba került, az adósok tartozása viszont ennyivel csökkent. Felelőtlenség volt ugyanakkor a napi politikai érdekek kiszolgálására túlzott várakozásokat táplálni és félrevezetni az embereket, akik emiatt adósságuk jelentős csökkentésében bíztak.

Mint az elmúlt öt évben mindig, ezúttal is a kedvezőbb helyzetben lévők jártak a legjobban, egy több tízmilliós hitel esetében sok millióval csökkent a tartozás, nem sokat nyertek viszont azok, akik néhány milliós adósságukat sem tudják fizetni. Ez utóbbiak az adatok szerint csaknem ugyanannyian vannak, mint a banki elszámolás és forintosítás előtt. A társadalmi szakadék szélesedése itt is tetten érhető, a kormány pedig változatlanul a módosabb rétegeknek kedvez, a leszakadókért keveset tesz.

A magáncsőd bevezetése és a nemzeti eszközkezelő messze nem elég a kilátástalan adósságcsapdába kerültek számára, az érintett közel 300 ezer család töredékén tud csak segíteni. Hogy a többiekkel mi lesz, az a stadionokra százmilliárdokat, Paks II.-re sok ezermilliárdot szánó és olimpiai álmokat tápláló Orbán-kormány számára a jelek szerint lényegtelen kérdés.