Átverés a nullszaldós költségvetés

Egyre korábbra hozzák Orbánék a következő évi büdzsé elkészítését, az idén már áprilisban előállnak a 2017-es fő számokkal. Ennek a sietségnek a hátulütője, hogy egyrészt még túl korán van ahhoz, hogy az idei adatok pontosabban megbecsülhetők legyenek, azaz a bázis bizonytalanabb, másrészt az év végéig még sokat változhatnak a körülmények, amelyeket figyelembe kellene venni a korrektebb tervezéshez.

Ezt az elmúlt években úgy hidalták át, hogy hiába fogadták el nyár elejéig, decemberig még annyit változott a költségvetési terv, hogy a szülőanyja sem ismert rá, hogy aztán a tárgyévben tovább módosítgassák. Ehhez képest újdonságnak számít, hogy az idén már az előkészítés stádiumában néhány hét alatt alapvetően átalakult a koncepció: eleinte a teljes kormánykórus nullás egyenlegű büdzséről, a hiány megszüntetéséről szónokolt, hogy aztán egy 180 fokos fordulattal a deficit növelését javasolják.

Ahogy korábban megírtuk, a

nulszaldós költségvetéseleve blöffnek látszott, nem azért, mert nem lenne kivihető, hanem mert nagyjából 600 milliárdos egyenlegjavítás szükséges hozzá, ami csak ennél is nagyobb megszorításokkal érhető el. Nem látszott valószínűnek, hogy ezt Orbánék a választások előtti évben bevállalták volna, és az sem világos, mit is akartak ezzel, ahogy az sem, mit is értenek pontosan nullszaldó alatt. A nyilatkozatok szerint a cél egyrészt az állam működésének olcsóbbá tétele lett volna, másrészt az adósságállomány csökkentése.

Ez mind szép dolog, de nyilvánvalóan túl nagy áldozatot követel a lakosság részéről, leginkább a költséglefaragásban elsősorban érintett közalkalmazotti rétegektől. Ekkora kockázatot a növekvő feszültségeket látva a Fidesz aligha vállalhatott, ezért az egész nullszaldós ötlet a belső viták egyik taktikai húzásának látszott. Nos, ez a feltételezés beigazolódott, mert a napokban nyilvánosságra hozott 2017-es alapszámok pontosan az ellenkező irányba mutatnak, mint ami egy nullszaldós büdzséhez kellene.

Az alapvető változás az, hogy a hiány nem csökken, hanem nő: a tavalyi 1,9 és az idénre tervezett 2 százalékos GDP-arányról 2,4 százalékra. Ez első ránézésre nem tűnik hatalmas különbségnek, de míg a nullszaldóhoz jövőre több mint 600 milliárdos egyenlegjavítás, azaz megszorítás kellett volna, addig most nagyjából 150 milliárdos egyenlegromlás a cél. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a Brüsszelnek megküldött konvergencia program szerint 2017-re 1,7 százalékos hiányt vállaltunk, a különbözet ahhoz képest is feltűnő.

A hátraarc túl látványos ahhoz, hogy Orbánék beismerjék, így a szokásos kommunikációs fogáshoz, a félrevezetéshez folyamodtak. Úgy állítják be, hogy a nullszaldós cél a költségvetés elsődleges egyenlegére, azaz a közvetlen állami működésre vonatkozik, a tervezett magas hiány kizárólag a beruházások és fejlesztések miatt van. Ezt ráadásul nagy eredményként tálalják, ami hatalmas átverés: az állam működésének közvetlen egyenlege ugyanis az elmúlt években nem hogy nullszaldós volt, hanem 200-500 milliárd közötti éves többletet mutatott. Amit tehát sikerként adnak el, az valójában visszalépés az eddigiekhez képest!

A szigorítás helyett így valójában jelentős, több százmilliárdos lazítást irányoz elő jövőre a tervezet, ebből ígérik az adócsökkentést és a béremelést az egészségügyben. A számok azonban egyelőre nem stimmelnek: a kormány szerint az ÁFA csökkenése néhány élelmiszernél, a netnél és a vendéglátásnál mintegy 100 milliárdos bevételkiesést jelent, az EÜ-kiadások megemelése százmilliárd pluszkiadást – bár az érdekképviseletek szerint ennek csupán harmada a közvetlen bérnövekedés –, a CSOK szintén százmilliárd, sőt állítólag az oktatás is kap további 140 milliárdot.

Ez már legalább 340 milliárdnyi egyenlegromlás az ideihez képest, ennek kevesebb mint a felére ad fedezetet a hiánycél megemelése. A különbözetet az eddigi bejelentések szerint jórészt a gyors, 3,1 százalékos növekedés pótolja, valamint az online pénztárgépek kiterjesztése nyomán a gazdaság fehéredése. Ez igen optimista jóslatnak látszik, mivel minden nem kormányzati szakértői elemzés 3 százalék alatti, általában 2,5 százalék körüli bővülést prognosztizál 2017-re. A becslések már az idei évre is eltérnek, a független elemzők 2,1-2,3 százalékos növekedést várnak, a kormány 2,5 százalékkal kalkulál. Az eltérés kicsinek látszik, de a bázishatás miatt számottevő: magasabb idei bázison még ambiciózusabb a 3 százalék feletti 2017-es GDP-bővülési cél.

Ha csökken az adó, annak örülünk, főleg, ha meglesz rá a fedezet. Az igazán jó az lenne, ha Orbánék az erőszakolt és simán megspórolható presztizsberuházásokra – Liget, Vár, stadionok stb. – szánt százmilliárdokat is adócsökkentésre fordítanák, mindenek előtt a munkavégzés közterheinek lefaragására. A dolgozói költségek fele megy ma adóra, amivel a legelsők között vagyunk a fejlett világban átlagos egyharmaddal szemben. Akkor a nettó átlagkereset vásárlóerejében sem lennénk csupán Mexikót megelőzve a szégyenletes utolsó előtti helyen az OECD-országok között, Romániától, Bulgáriától, sőt még Törökországtól is szépen lemaradva.