Assassin’s Creed: Liberation HD
A film és játékvilágban már régóta dívik a női mestergyilkosok főszerepeltetése, így amikor 2012 végén PS Vitára, a Sony kiskonzolján megjelent Assassin’s Creed: Liberationben először irányíthattunk hölgy karaktert, csak azon morfondírozhattunk, hogy erre miért kellett eddig várni az AC sorozatban? Másik kérdésünk az lehetett, hogy akiknek nem volt PS Vitájuk, azok miért maradtak ki a kalandból? A Ubisoft most végre a PC, PS3 és Xbox 360 tulajdonosokkal is megismerteti Aveline de Grandpré, a csinos mulatt kalandornő és asszaszin kalandjait.
| A tavaly minden nagyobb platformon megjelent Assassin’s Creed IV: Black Flag szinte a szó szoros értelmében „tengervízzel” mosta el az Assassin’s Creed sorozat korábban kőbe vésett játékelemeit – még akkor is, ha persze azért maradt belőlük jócskán. A kalózkodásban, tengeri utazásokban, vitorlások harcaiban és hajófejlesztésben bővelkedő játék főszereplője is inkább kalóz volt, mint asszaszin és a régi játékstílusból is mintha csak azért hagytak meg elemeket, hogy azért legyen mivel a sorozathoz kötni a Black Flaget. A Liberation, amely a szaksajtót és a játékosokat is erősen megosztó Assassin’s Creed III-mal napra pontosan jelent meg egyszerre, de csak PS Vitán, szintén nem aratott egyöntetű sikert. Éppen ezért sokan kissé kétkedve fogadták, hogy van-e értelme nagyobb gépekre is adaptálni a kézikonzolra készült játékot. Bár a Liberation anno nekem nagyon tetszett PS Vitán, és kellemes emlékeket hagyott bennem, miután végigjátszottam, de még én is kétkedve fogadtam a hírt, amikor meghallottam, hogy Aveline nagykonzolra és PC-re költözik. Aveline néha bájos, máskor gyilkos, de sosem tréfál Amit gyorsan le kell szögeznünk, mindjárt a cikk elején, hogy egy csak digitális úton letölthető játékról van szó, méghozzá a kategóriájának megfelelő alacsonyabb áron. Éppen ezért kissé más megítélés alá esik, mint egy „teljes értékű” játék. Másrészt egy handhald konzol portjáról beszélünk, amelytől azért csodát nem kell várnunk. Mindezek tükrében nekem határozottan tetszett, hogy a fejlesztők egy kicsit visszatértek az eredeti asszaszin koncepcióhoz – vagy inkább ahhoz, amilyet még a legelső részben sem aknáztak ki kellőképpen. Bár a játékmenet persze gyökereiben nem változott, Aveline-nel most sokkal többet kell lopakodnunk, mint akár a legelső részben és itt sokszor számít is, hogy ne vegyék észre hősnőnket. Sajnos az ellen mesterséges intelligenciája ehhez nem társul kellőképpen, sőt, mintha a katonák – amíg észre nem vesznek – agyhalottabbak lennének, mint valaha. Egy kicsit nehezedett a vívás és a közelharc, nem olyan könnyű elbánni a csoportos ellenséggel a limitáltabb fegyvereinkkel és nincs ránk aggatható négy csodapisztolyunk sem, amellyel Antonio Banderast játszva mindenkit lelövünk. A fejlesztők viszont kicsit csiszolták Aveline harcmozdulatait, amelyek látványosabbak a PS Vitás verzióhoz, vagy például az Assassin’s Creed III képest is. Ahogy vagdalkozunk vele jobbra és balra táncolva a csapások elől, tényleg olyan, mint amilyennek egy csinos és kecses, ugyanakkor villámgyors és kegyetlen női mestergyilkost elképzelünk. Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb asszaszin a vidéken? Az Ubisoft nagy hangsúlyt fektetett az előzetes képekben arra, hogy mekkora lesz majd a különbség a PS Vita és a HD kiadás között. Két verziót (PS3, PC) is kipróbáltam, és mindkettőn rendkívül látványos az előrelépés: a környezetet és az emberek külsejét egyaránt nagy gonddal formálták újra, tényleg nem csak arról van szó, hogy felhúzták volna a nagyobb felbontásúra textúrákat, aztán csókolom – mint ahogy az sok HD remake-re jellemző. A szereplők arcai például az átvezetők során mindkét verziónál igazán élethűek, méghozzá arcvonásaik, arcuk textúrája valahogy természetesebbeknek is tűnik, mint az Assassin’s Creed IV PC-s verziójánál. A játék egyetlen nagyobb városát körülvevő „bayou”-ban lévő mocsaras világ vegetációját is sikerült sokkal élethűebbre alkotni – mondjuk Crysis 3-at azért nem szabad várni tőle. PC-n egyébként mindez hatványozottan igaz: a magasabb felbontásnak köszönhetően, mindent maximumra tolva némileg túl is szárnyalja az Assassin’s Creed III grafikáját a Liberation – mindezt úgy, hogy a framrate drasztikusan jobb teljesítményt produkál, mint az AC III-ban, vagy IV-ben PC-n. Ezt ráadásul úgy sikerült elérni, hogy a városban több civil sétál, beszélget, vagy végzi a dolgát, mint az elődökben. PS3-on is szebb a grafika az AC III-hoz képest, de természetesen az AC IV szintjét azért nem éri el. A framerate-et sajnos itt sem sikerült annyira optimalizálni, de olyan durva be-beszaggatások azért nincsenek, mint a PS3-as AC IV-nél. Összességében tehát a grafikai konverzió PC-n és konzolon egyaránt jól sikerült, panaszra ezen a téren nincs okunk, a játék bőven hozza azt, amit így 2014-ben grafikai téren el kell várnunk tőle. Így mulatt egy asszaszin hölgy 2012-ben a kézikonzolos verzió a legtöbb kritikát az érdekesen induló, de a végére rendkívül összecsapott története miatt kapta. A mulatt (fekete, illetve fehérbőrű szülőktől származó) asszaszin lány talán az egyik legérdekesebb játékkarakter a sorozatban, viszont a rabszolgatartás kérdését is feszegető történetet nem sikerült kellőképpen kidolgozni, túlságosan sok volt az elvarratlan szál még a főgonosz karakter tekintetében is. Bár az Ubisoft néhány exkluzív küldetést és történetszálat hozzáfont a játékhoz, sajnos még így sem sikerült annyira cizellált és érdekfeszítő sztorit kidolgozni, amelyen a pár feltűnően bárgyú fordulat, vagy klisé, illetve rendkívül egysíkú karakter megléte sem segít. Gerard, Aveline szellemi fogyatékosnak tűnő, állandóan dadogó könyvelője és asszaszin „ügynöktársa” (aki persze fülig szerelmes Aveline-be, de sohasem képes őszintén szerelmet vallani) például így másodszorra már kifejezetten idegesített, pedig PS Vitán még úgy-ahogy elviseltem a csókát. A főgonoszt leszámítva sajnos általában elég érdektelenek klisészerűek, egyszerűek Aveline ellenségei is, pedig az AC sorozatban általában érdekesek és többdimenziósak a negatív karakterek. A történet itt sajnos továbbra is kicsit összecsapott, persze, ezen nehéz lett volna lényegesen változtatni. Maga micsoda egy perszóna! A leegyszerűsítettebb feladatok, illetve a kétdimenziós történet okán talán meg is maradt volna kézikonzolon a Liberation, viszont egy találkozunk benne egy olyan ötlettel, amit eddig még sohasem aknáztak ki másik Assassin’s Creed játékban. Aveline ugyanis különböző ruhákat tud magára ölteni, ezek pedig nemcsak esztétikai szempontból hoznak változatosságot, hanem a játékmenetet is megváltoztatja. Háromféle ruhát viselhetünk tehát: asszaszin, rabszolganő és úrilány. A szokásos asszaszin gúnya használata egyértelmű, viszont a rabszolganő szerelést akkor kell magunkra öltenünk, ha valahova be akarunk épülni amolyan Hitman módjára: ilyenkor az ellenség katonái nem vesznek észre (legfeljebb a rabszolgahajcsárok, őket viszont kerülni kell). Az úrilány ruhában pedig igazán megcsillogtathatjuk Aveline bájos külsejét, ezáltal elcsábítva az utcán sétáló, vagy utunkat álló katonákat, tiszteket is, akik kiéhezett kan módjára, zombiként koslatni kezdenek Aveline után egy kis pásztoróra reményében (itt egy kis férfiaknak szóló irónia bejátszik a fejlesztőktől, haha). Ami pedig számunkra még fontosabb: Aveline-t megszabadítják például a ráakaszkodó rosszarcú emberektől, akik a lányra támadva elmondhatatlan dolgokat szeretnének művelni vele egy sötétebb sikátorban. Bár sajnos ez a ruhaváltásos játékelem sincs kellőképpen kiaknázva, azért még így is roppant szórakoztató – különösen a csábításos rész. Gyengébb nem? Vagy erősebb igen? Az Assassin’s Creed Liberation HD természetesen nem forradalmasítja a sorozatot, a története aránylag egyszerű és gyakran kicsit naiv is, ráadásul kisebb és behatároltabb helyszíneken is járhatunk, mint azt megszokhattuk, de erre szerintem számítani is lehetett egy kézikonzol portjánál. Viszont az nagy pozitívum, hogy egy szimpatikus, csinos és értelmes női asszaszint irányíthatunk, akinek nőiességét még a játékmenetben ki is tudjuk használni kellő változatosságot nyújt még a már erősen megkopott és agyonhasznált játékelemek ellenére is. A grafikai tuninggal pedig a Ubisoft elsőrangú munkát végzett PS3-on és PC-n egyaránt. A PC-s verzió nemcsak szép 1080p-ben, hanem tökéletesen optimalizálták gyengébb gépekre is: míg a Black Flag Havannában igazi slide show volt, addig a Liberation alig gyengébb grafikával, ugyanakkora embertömeget ábrázolva lazán hozta a 60 FPS-t, magyarán tükörsimán, gond nélkül futott. Nyomott, majdnem DLC-s áron, tökéletesen átdolgozott, remek grafikával, plusz küldetésekkel, egy szerethető, szimpatikus női asszaszinnal a főszerepben szerintem Assassin’s Creed rajongóknak kötelező darab a Liberation – még annak ellenére is, hogy az igazi „liberation” azért ezúttal elmaradt... |
| – Tökéletesen átdolgozott, PC-n jól is optimalizált, remek grafika – „Perszónák” – Aveline szimpatikus, csinos, érdekes női asszaszin | – A kézikonzolból eredő gyengeségek – Egyszerű sztori, néhány klisével, egy-két bárgyú főellenfél – Megkopott játékelemek |
| Herpai Gergely (BadSector) |
