Aranyba foglalják az állami mentőcsomagokat
Ha valaki aranyékszert akar venni, jó lesz, ha siet vele, mert a nemesfém ára megállíthatatlanul robog felfelé a világpiacon, és vélemények szerint a jövő év végéig akár másfélszeresére is nőhet. A drágulást - más nyersanyagokhoz hasonlóan - főként az okozza, hogy az állami mentőcsomagoknak köszönhetően egyre nagyobb pénzmennyiség mozog a befektetői szférában.
Kevés olyan, a pénzpiacok állapotát és a befektetői hangulatot érzékenyen kifejező mutató van, mint az aranyár. Egyszerre jelzi a reálgazdaság iránti bizalmat, a befektetők kockázatvállalási kedvét, a szabad források mennyiségét, az állami beavatkozások közvetlen hatását, az inflációs várakozásokat stb. Az arany ugyanis nem egyszerűen árucikk és tőzsdei termék, hanem évezredek óta a legbiztosabbnak tartott tartalékfelhalmozás eszköze, amely minden vészhelyzetben jól jöhet és bármikor megmozgatható, ráadásul hosszabb távon mindenképpen értékálló.
Ez a kettős jelleg áll a mostani gyors és tartós áremelkedés mögött is, ami egyébként nem példa nélküli, de nem is igazán jellemző jelenség. Az aranyár viszonylag stabil gazdasági körülmények között kis sávban mozog, alakulását főként a tőzsdei ügyletek, esetleg a nagyobb jegybanki felvásárlások befolyásolják. Miután a jegyzés a nemzetközi piacon dollárban történik, az árfolyam egyben a zöldhasú pillanatnyi erejét és közvetve az amerikai gazdaság helyzetét és az ott kiáramló pénzmennyiséget is jelzi. Válsághelyzetekben tehát emelkedik, a fellendülés időszakában pedig általában ismét lecsökken, de a korábbi szint felett stabilizálódik.
A mostani történések látszólag ellentmondanak ennek a megállapításnak. Miközben egyre több mutató szerint a fejlett országok már túljutottak a recesszió mélypontján és ha egyelőre lassan is, de növekedési pályára álltak, az arany ára gyorsuló tempóban emelkedik: viszonylag rövid idő alatt 20 százalékkal drágult és csúcsokat döntve elérte az unciánkénti /kb. 28 gramm/ 1060 dollárt. Elemzések szerint még ez is messze van a plafontól, még az idén 1100 dollár fölé, jövőre akár 1300-ig, sőt 3-4 éven belül egyesek szerint 2000 dollárig mehet, tehát a csúcspontját akkor érheti el, amikor szakértők szerint már minden bizonnyal túl leszünk a válságon.
Az állampapírok nem vonzóak
A sokakat meglepő folyamat hátterében két meghatározó tényező áll, az egyik a pénzügyi szféra jelenlegi helyzetével, a másik a befektetői várakozásokkal van összefüggésben. Ami az elsőt illeti, a bankoknak és másoknak nyújtott hatalmas állami támogatások - ezek teljes összege becslések szerint meghaladja a 3000 milliárd dollárt - forrásbőséget eredményezett a befektetések területén: a még fel nem használt pénz nem heverhet parlagon, a feltételek szigorodása és a kockázatkerülés miatt a kihelyezési, hitelezési lehetőségek korlátozódtak, az állampapírok a gyakorlatilag szinte nulla hozamok miatt nem vonzóak, a részvénypiac sem szívhat fel mindent, már csak a belső szabályozások miatt sem, maradnak a nyersanyagok és az óvatosabb duhajoknak főleg az arany. Az aranypiacon vásárlóként elsősorban a nagy befektetési alapok jelentek meg, sőt számos új, kifejezetten az aranyra építő alap alakult. Mivel a rendelkezésre álló nemesfém mennyisége korlátozott, a beáramló milliárdok törvényszerűen fellódították az árat.
Ez nem csupán az aranyra igaz, hanem általában a nyersanyagokra is. A korábbi mélypontokról felfelé mozog az ezüst, a réz és más színesfémek ára, de ennél közvetlenebbül érint mindenkit az energia-hordozók, elsősorban az olaj drágulása. Mivel a fogyasztás egyelőre nem nő, a készletek is nagyok, az árakat itt is egyértelműen a befektetési célú ügyletek húzzák fel. Ezzel magyarázható, hogy a tavaszi hordónként 40 dollár körüli árról mára 80 közelébe nőtt a jegyzés, annak dacára, hogy a kereslet stagnál.
Tovább gyengítik a dollárt
Mindehhez persze kellett a másik fontos tényező, amely a hosszabb távra várható trendekkel függ össze. A kormányok óriási összegeket költöttek a válság fékezésére, és ennek meg kell majd fizetni az árát. Az amerikai költségvetési hiány például a most, szeptember 30-án zárult évben az előző évi háromszorosa, 1400 milliárd dollár volt, azaz a GDP 10 százaléka. A prognózisok szerint a deficit még 2013-ban is a nemzeti össztermék öt százaléka lesz, azaz az államnak ezt a terhet még sokáig viselnie kell. Ez - bár eltérő mértékben - más fejlett országokra is igaz, és lassítani fogja a fellendülés tempóját, növelni az inflációt. Az Egyesült Államok számára növeli a veszélyt, hogy az óriási hiányt részben pénznyomással fogják fedezni, ami tovább gyengíti az amúgy is megrendült helyzetű dollárt.
A konzervatív befektetők aranyba menekülése éppen ezt az általános várakozást mutatja, gyorsítva azt a folyamatot, amely felülírja az amerikai valuta eddigi világpénz szerepét, bár jelezve, hogy egyelőre nincs más, ami a helyébe lépett. A nemesfém árának tartós növekedése tehát fontos fordulópontot jelezhet a pénzügyi világban, aminek hatása a világkereskedelemben is érezhető lesz, szoros összefüggésben a gazdasági erőviszonyok átalakulásával. Mi, magyarok ennek csak szemlélői és szenvedő alanyai lehetünk. Hogy jól vagy rosszul jövünk ki a globális változásokból, az alapvetően az Európai Unió versenyképességének alakulásától és megújulási lehetőségeitől függ.
