Ami jó hosszú távon, gondot okozhat rövid távon
Az ellentmondásos első negyedévi gazdasági adatokhoz képest kellemes meglepetést jelentenek az áprilisi előzetes mutatók: ha a következő hónapok is kedvezően alakulnak, beindulhat a növekedés hazánkban. Ennek továbbra is az az alapfeltétele, hogy a külpiacaink jól teljesítsenek. A világgazdasági fellendülés ugyanakkor rövid távon számunkra kedvezőtlenül hathat a pénzpiacokra.
Az elmúlt napokban a KSH újabb fontos adatsorokkal rukkolt elő, egyrészt az első negyedéves GDP részletezésével, másrészt a legfrissebb, áprilisra vonatkozó néhány mutatóval. Az első három hónap kibontását azért is előzte meg komoly várakozás, mert a vártnál jobb teljesítmény – negyedéves alapon néhány tizedes növekedés, éves alapon pedig egy százalék alatti csökkenés – ellentétben állt az ipari termelés, a szolgáltatási szféra, a fogyasztás visszaesésével és a beruházások zuhanásával. Kiderült, hogy a látszólagos ellentmondás okozója a mezőgazdaság: teljesítménye 27 százalékkal haladta meg a tavalyi első negyedévit, ami önmagában 0,8 százalékkal emelte a GDP-t. Enélkül maradt volna a recesszió negyedéves szinten is, azaz a jelek szerint az idén az agrárium – akárcsak 2011-ben – javítja az adatokat, nem úgy mint tavaly, amikor rontotta. Az agrártermelés kiszámíthatatlanságát mutatja, hogy az említett években plusz mínusz 27-28 százalék volt a kilengése!
A fő kérdés az, hogyan folytatódik az idei év. Az áprilisi adatok ebből a szempontból meglepően kedvezően alakultak: az ipar gyorsulást mutatott, a naptári hatást kiszűrve 3 százalékos emelkedéssel, az export megugrott, sőt még a hosszú ideje folyamatosan csökkenő fogyasztás is 3 százalékkal bővült. Egy hónap adata kevés ahhoz, hogy trendszerű változásról beszéljünk, de az mindenképpen reménykeltő, hogy több részadat is egyidejűleg pozitív elmozdulást jelez. Ha ez több hónapon át folytatódik, szakértők szerint esély van arra, hogy a GDP éves szinten a vártnál némileg nagyobb mértékben bővüljön. A túlzottan vérmes várakozásoktól viszont óvnak, egyrészt a továbbra is mélyrepülésben lévő beruházási tevékenység, másrészt a külső környezet bizonytalansága miatt.
Ez utóbbi tényező meghatározó módon befolyásolja a kilátásainkat. A belső fogyasztás az alacsony infláció miatt várható reáljövedelem emelkedés nyomán vélhetően nem csökken tovább, sőt esetleg némileg emelkedhet is, de a húzó hatása még ebben az esetben is csekély lesz. A nemzeti össztermékünk nagyobbik része ugyanis kivitelre kerül, döntő hányada az EU-ba, ezen belül is első helyen Németországba, azaz az exportpiacaink határozzák meg alapvetően a mozgásterünket, végső soron tehát a világgazdasági mozgásoktól függünk, akárcsak minden más ország. Adottságaink és méreteink miatt mi másoknál jobban, ezért is visszásak a függetlenségi harcot hirdető demagóg szólamok.
