Aki tényleg dolgozni akar, úgyis gyorsan talál állást?

Mint azt korábban megírtuk: Orbán Viktor a múlt héten a Dow Jonesnak és a The Wall Street Journalnak adott nyilatkozatából derült ki, melyek a múlt év végén belengetett, s idén februárban a kormány által megvitatandó reformok irányai. Ezek a nyugdíjrendszer átalakítása, a gyógyszertámogatások és a költséges tömegközlekedési rendszer megváltoztatása mellett tartalmazzák a munkanélküli segélyezéssel kapcsolatos szabályok átírását.

„Vége a munkanélküliek nagylelkű és hosszan tartó juttatásainak” – mondta Orbán Viktor a létminimum alatti támogatásokról és kiderült: a második félévben a kormány csökkenteni akarja munkanélkülisegély-jogosultság időtartamát, és ugyanakkor közmunkát akar adni „legalább” azokban a körzetekben, ahol kevés a munkalehetőség.

A miniszterelnöki nyilatkozat annál is meglepőbb, mivel a kormány gazdasági minisztere, Matolcsy György tavaly novemberben azt nyilatkozta: „A Munkaerőpiaci Alapnál a munkanélküli segélyek, és az EU-források összege nem reformálható, de a többi igen.” Összhangban van viszont a bejelentés az Orbán-kormány 1998-2002 közötti politikájával, amikor a munkanélküli járadék folyósítási idejének felső határa 360 napról 270 napra csökkent.

A Munkaerőpiaci Alap 2011-ben több mint 327 milliárd forinttal gazdálkodik, ám ez az összeg olyan kiadásokat fedez, amelyeknek csökkentése csak súlyos társadalmi konfliktusok árán kivitelezhető – áll a Policy Agenda a 168ora.hu-nak eljuttatott elemzésében. A Munkaerőpiaci Alap költségvetése több tételből tevődik össze. Az állam ebből finanszírozza az álláskeresők támogatását, a szakképzési és felnőttképzési programokat, az EU-s finanszírozású programok hazai önrészét, a Start-kártyás programot a pályakezdő fiataloknak, a csődbe jutott cégek után a bérgarancia kifizetéseket, vagy a Nemzeti Közfoglalkoztatási Programot.

Az idei évben az uniós programokhoz kapcsolódó kifizetések az MPA-nál elérik a 40,4 milliárd forintot. Ez akkor csökkenthető, ha kevesebb embert enged be az állam a képzési programokba, de ennek rövid- és középtávon se lenne pozitív hatása. Jelentős tétel a szakképzési és felnőttképzési programok támogatása: erre 33 milliárd forintot költ idén a kormány. Ez valamelyest csökkenthető, ugyanakkor ennek kárát a felnőttképzési intézmények és a szakiskolák látnák.

Ezen felül a bérgarancia kifizetésekre fordítható hét milliárd forintos kassza az, amely a gazdasági folyamatok kapcsán mérsékelhető. Amennyiben erősödik a gazdaság, akkor kevesebb olyan helyzetre kell felkészülnie a kormánynak, amelynél az államnak kell a csődbe ment cégek helyett a béreket rendeznie.
Amennyiben a gazdasági válság előtti szintre csökkenne a bérgarancia kifizetések száma, akkor is 4,5-5 milliárd forinttal kell számolni. Jogszabályok módosításával persze tovább csökkenthető a bérgarancia kifizetések mértéke, de ez ahhoz vezetne, hogy a vállalkozások csődje esetén az ott dolgozók nem kapják meg az elmaradt fizetésüket.

Szintén jelentős forrásokat (majd’ 6 milliárd forintot) költ a kormány a Start-programokra. Ez a pályakezdő fiatalok munkához jutását támogatja, amely fontos eleme a több százezer fős munkahelyteremtési elképzeléseknek, vagyis jelentős forráselvonás ezen a területen sem tűnik racionálisnak.

Az MPA kiadásai közül a Policy Agenda szerint kettő az, ami rendkívül sokba kerül, valószínűleg itt érdemes jelentős megtakarításokat véghezvinni. Másrészt viszont ezeknek van komoly politikai kockázata: a foglalkoztatási és képzési támogatások 40,5 milliárd forintos kerete, illetve az álláskeresési támogatások 134,8 milliárd forintos kasszája. Előbbi támogatások egyik része a helyi krízishelyzetek kezelésére alkalmas. Azaz ebből adnak támogatásokat a munkaügyi központok a vállalkozásoknak, vagy munkanélkülieknek, ennek segítségével javulhatnak az elhelyezkedési esélyek. A költségvetési törvény indoklásában a kormány ezektől a forrásoktól azt reméli, hogy segítségükkel körülbelül 1 százalékkal csökkenhet a munkanélküliség.