A sírt, hol repülő süllyed el, oroszok veszik körül
Türelmetlenül várják a Malév dolgozói a jövő keddi közgyűlést, ahol reményeik szerint végre megtörténik a hatalomátvétel a cégben. Sajtóhírek szerint ugyanis addig a bérüket sem kapják meg, mert a légitársaságnak már arra sincs elegendő pénze. Ki gondolta volna a rendszerváltáskor a vállalatnál, hogy egyszer még megmentőjükként fogadják az oroszokat?
Rossz belegondolni, mi történne, ha a keddre tervezett közgyűlést ismét elhalasztanák, ahogy az már kétszer megtörtént. A Malév pénzügyileg teljesen a padlón van, hírek szerint idehaza szinte minden partnerének nagy összegekkel tartozik, beleértve a Ferihegyet működtető társaságot, az üzemanyagot szállító céget, sőt még saját biztonsági szolgálatát is, amely emiatt a múlt héten majdnem felszámolási eljárást indított ellene.
A helyzet súlyosságára jellemző, hogy bennfentes információink szerint az utóbbi időben a társaság vezetői már azon dilemmáztak, a béreket vagy a repülőgépek lízingdíját ne fizessék ki. Állítólag az előbbi mellett döntöttek és a fizetéseket egy összeghatár felett visszatartják mindaddig, amíg a keddi közgyűlésen meg nem születnek a további működéshez szükséges döntések. Ezek közül a legfontosabb a tulajdonosváltás szentesítése a vezetésben és a tőkehelyzet rendezése, ami a gyakorlatban a cég alaptőkéjének 3,6 milliárd forintról 360 millióra történő leszállítását és az alapszabály módosítását jelenti, megteremtve az alapot az új tulajdonos gyors tőkejuttatásához.
Minderről a megállapodás két héttel ezelőtt egy orosz-magyar kormányközi tárgyaláson született meg. A Malév ügye államközi politikai kérdéssé vált azzal, hogy a régi tulajdonos, Borisz Abramovics kiválásával a légitársaság részvényei az orosz állami tulajdonú Vnyesekonobank kezébe, azaz lényegében a Kreml ellenőrzése alá kerültek. Mivel sok választási lehetőség nem volt, a magyar kormánynak is tudomásul kellett vennie a fait accompli-t, ha el akarta kerülni a Malév csődjét. A tárgyalások Moszkvával már hónapok óta folytak az Aeroflottal való együttműködés tervéről. Az orosz felet főleg politikai célok vezették, az, hogy egy uniós légitársaságon keresztül is pozíciókat szerezzen az európai piacon. A magyar kormány viszont abban volt érdekelt, hogy a nemzeti légitársaság fennmaradjon, és új, stabil tulajdonosi, üzemeltetési és pénzügyi alapokon hosszú távra biztosítsák a Malév jövőjét.
A két évvel ezelőtti privatizációnál ugyanezt ígérték, de azóta nagyot fordult a világ. A cég irányítását akkor megszerző Abramovics tesvérek nagyszabású fejlesztési tervekkel álltak elő, új gépek vásárlásával, modernizációval kecsegtetve az utasokat. Hogy ez csak részben valósult meg, nem igazán ők tehettek. Két tényezővel ugyanis nem számoltak: egyrészt azzal, hogy a Kreml az orosz légiközlekedés erőteljes újraállamosításába kezd, letörve a magántársaságokat, másrészt pedig az egész ágazatot érintő világméretű válsággal. Így kellő pénzforrások hiányában mind a hazai, mind pedig a nemzetközi piacról kiszorultak, és légi érdekeltségeik a hitelező bank kezébe kerültek.
Ha a moszkvai vezetés szándéka ez volt, jól csinálták. Odahaza egy nagy, állami többségű cégbe terelték a magán légiközlekedés nagy részét, és bónuszként hozzájutottak egy uniós ország légitársaságához is. Igaz, hogy ez utóbbi kicsit sárga, kicsit savanyú, sőt a csőd szélén áll, de legalább az övék. A Malév így a bankon keresztül de facto az orosz állam tulajdonába került és szakmai irányítását az Aeroflot veszi át. Hasonló helyzet már volt egyszer a történelemben, mégpedig a megboldogult szocializmus első időszakában, a negyvenes évek végétől a hatvanas évek elejéig.
Jogilag a jövőben is magyaroknak kell birtokolniuk a részvények többségét, hogy az uniós jogosítványok megmaradjanak. Ez azonban csak annyit jelent, hogy Abramovicsék strómanjait az Aeroflotéi váltják fel, ami aligha jelenthet problémát. Nagyobb gondnak látszik, hogy a Malév a oneworld, az Aeroflot pedig a SkyTeam légiszövetség tagja, de megállapodásokkal ez is megoldható.
Nemzeti légitársaságunk jövője most a jelek szerint az oroszoktól függ. Moszkva abban érdekelt, hogy ezzel szilárd hídfőálláshoz jusson az EU-ban, ezért vélhetően nem fogja sajnálni a pénzt. A hitelező bankon keresztül már eddig is mintegy húszmillió eurót költött a Malévra, és az Aeroflot büdzséjéhez képest a magyar cég üzemeltetési költségei nem igazán jelentősek. A fő kérdés az, hogy mit tud majd nyújtani az utasoknak, képes lesz-e a jelenlegi recessziós helyzetben is megőrizni, netán erősíteni a Malév pozíciót a nemzetközi légiközlekedésben. Végül is ez fogja eldönteni, sikeres-e a legújabb tulajdonosváltás.
