A recessziónak vége, jön a fellendülés?

A második negyedéves előzetes adatok a GDP alakulásáról szinte mindenhol kedvezőbbek a vártnál, és azt mutatják, hogy túljutottunk a válság mélypontján. Ahogy azt mindenki megjósolta, a prímet Kína viszi azzal, hogy nemzeti összterméke csaknem 8 százalékkal nőtt, ipari termelése és külkereskedelme is erőre kapott. A központosított gazdaságpolitikai irányítás az előnyös oldalát mutatta a nehéz helyzetben: gyors és következetes döntések születtek, a mintegy 600 milliárd dollárnyi állami segítségnek máris érződik a hatása.

A további kilátások is kedvezőek, és Kína valóban a fellendülés motorja lehet, aminek a fejlett országokban is örülhetnek. Annak már valószínűleg kevésbé, hogy a válság átrendezi a világgazdasági erőviszonyokat: a jelek szerint az Egyesült Államok pozíciói gyengülnek, Európa lemarad, a legfontosabb tényezővé fokozatosan Kína válik. Ez a pénzpiacok alakulásában is érződni fog, és komolyan veszélyeztetheti a dollár mostani szerepét. Jelenleg Peking mintegy 1500 milliárd dollárnyi befektetéssel rendelkezik amerikai valutában, és ezzel Washington legnagyobb hitelezője és anyagi támasza. Ha önbizalma és ambíciója tovább nő, könnyen lépéseket tehet az amerikai pénzügyi hegemónia megtörésére. Szakértők szerint ez törvényszerűen be fog következni, a kérdés csak az, hogy mikor és milyen formában.

Egyelőre azonban a válság leküzdése a fő feladat. A napokban nyilvánosságra került adatok szerint a fejlett országok is túllendültek a mélyponton, az előző negyedévhez viszonyított visszaesés Észak-Amerikában és Európában egyaránt már megállt vagy őszig megáll. Érdekes jelenség, hogy ezzel párhuzamban fennmaradni látszik a reálgazdaság alakulása és a hangulati felmérések közötti ellentmondás. Az elmúlt hónapokban a hangulati indexek annak ellenére emelkedtek, hogy a gazdasági mutatók ezt nem támasztották alá. Most, amikor az adatok már javulást mutatnak, a piaci szereplők a felmérések szerint ismét valamivel borúlátóbbak lettek. Szakértők szerint a mélyebb válságperiódusokban ez nem szokatlan, és az is előfordulhat, hogy a meginduló növekedési időszak után kisebb visszaesés következik be, azaz a válság W formájú ívet ír le, lassítva ezzel a fellendülést.

Ezt elképzelhetőnek tartja az aktuális és sokat idézett gazdasági guru, Nouriel Roubini is, aki azzal vált a média kedvencévé, hogy jó előre megjósolta a pénzpiaci összeomlást és annak következményeit. Roubini szerint túl vagyunk ugyan a nehezén, de az igazi növekedés csak 2010-ben indul meg, addig még egy kisebb csökkenési periódus is lehet az Egyesült Államokban és Európában. Biztosat persze még ő sem tud mondani, és gyakori nyilatkozatainak az a szépsége, hogy mindenki a saját szájíze szerint idézhet belőlük, optimista és pesszimista következtetésekre egyaránt alkalmasak. A néhány hónappal ezelőtti helyzethez képest azért jelentős különbség, hogy a borúlátás már nem a válság mélyülését, hanem a kilábalás elhúzódását jelenti.

Magyarország számára is most több a jó hír, mint a rossz. Derűlátásra adhat okot, hogy az ingadozások ellenére a befektetői kedv egyértelműen erősödik, s ezen belül növekszik a hazánk iránti bizalom. A forint- és a hazai részvényárfolyamok alakulása mellett ennek látványos jele volt a magyar eurókötvény nemzetközi sikere, mutatván, hogy az ősz óta tetszhalott állampapír piac már újraéleszthető. A kibocsátás sikere ebben áll, nem pedig abban, hogy egymilliárd eurót szerzett az MNB csaknem 4 százalékos kamatfelárral, amely legalább két százalékkal magasabb, mint az IMF hitelé. Utólag világos, hogy alacsonyabb kamattal is elvitték volna a kötvényeket, legfeljebb nem lett volna háromszoros a túljegyzés. A megbízott közvetítők nem jól mérték fel a befektetői hangulatot, túl óvatosak voltak, úgy tűnik, biztosra akartak menni.

Reálgazdaságunk esélyeinek szempontjából a legjobb hír az, hogy az elemzések szerint Németországban véget ért az egy éve tartó recesszió és megindult a növekedés. Éves szinten ugyan a német GDP hat százalék körüli mértékben csökken, de a holtponton már túl van és a szakértők szerint innen már felfelé visz az út. Ez reményt ad arra, hogy a válság a vártnál rövidebb legyen, és ez közvetlen hatással lesz ránk is. A magyar kivitel jóval több mint egyharmada Németországba irányul, az ottani konjunktúra magával húzza a magyar termelést is. A járműiparban ez máris érződik, és rövidesen más ágazatokra is átterjed, ha valóban a kedvezőbb német forgatókönyv érvényesül.

Hurráoptimizmusra ezzel együtt nincs okunk, de manapság minden jó hírnek örülnünk kell. A válságkezelés feltételei javulnak, bár ezt a lakosság egyelőre nem nagyon fogja érezni. Érzékelhető változás a jövő évtől lehet, azonban látnunk kell: a mi bajainkat nem oldhatja meg más, legfeljebb ösztönzőbb lesz a külső környezet. Tartós fejlődésre csak akkor számíthatunk, ha a növekedéssel párhuzamban néhány éven belül az elengedhetetlen átfogó reformokat is végrehajtjuk vagy legalábbis elkezdjük. Enélkül számunkra nem fog véget érni a válság.