A nép elfűti a Robin Hood adót?
Még azt sem tudjuk, mennyi lesz, azt sem, mikortól, de a kormánypárt már a jelek szerint el is döntötte, mire fordítják az energiacégekre a magas árak miatt kivetendő rendkívüli adót. A gazdasági racionalitás helyett ezúttal is a politikai szempontok látszanak győzedelmeskedni, aminek a távhőt használó családok örülhetnek, náluk fűtjük el a várható többletmilliárdokat.
Már a következő fűtési szezontól jelentős árkedvezményre számíthatnak a távfűtéses lakásban lakók - jelentették be a szocialisták képviselőcsoportjának ülése után. Ennek alapján minden távfűtéses lakásban élő számára minden hónapban alanyi jogon biztosítanak jelentős árkedvezményt 2010 őszéig, ezt követően pedig az ígéretek szerint az ártámogatásnál a tisztán szociális jelleg lesz az irányadó. A mintegy 640 ezer háztartást érintő kompenzáció mértékéről még nincs döntés, mert az MSZP frakció megosztott ebben a kérdésben. Hírek szerint 10 és 15 százalék közötti mértékről esett szó. A végső döntésben valószínűleg szava lesz a pénzügyminisztériumnak, amely állítólag évi hatmilliárdot kíván fordítani erre, ami viszont csupán tízezer forintot jelentene egy fogyasztóra vetítve.
A szocialisták a támogatás fejében azt várják 2010 őszéig az önkormányzatoktól, a lakosságtól és a távfűtőművektől, hogy lehetőleg minden lakásban tegyék lehetővé a fűtés radiátoronkénti szabályozhatóságát, és a lakásonkénti mérhetőséget. Ehhez az állam a jelenlegi gyakorlatnál nagyobb támogatást nyújt majd.
A megugrott energiaárak ellensúlyozására az áfacsökkentésről is szó esett, de a szocialisták úgy vélik, jelenleg nem ez a megfelelő eszköz. Rövid távú intézkedésként fokozott árellenőrzést vezetnének be, elsősorban a fogyasztóvédelem segítségével, valamint az eddiginél sokkal jobban ösztönzik majd a távfűtőművek és hőszolgáltatók szabadpiaci gázvásárlását. Hosszú távú intézkedésként az alternatív energiaforrások bevonását akarják támogatni.
A távfűtés alanyi jogon járó támogatását és a szociális szempontok átmeneti mellőzését az MSZP azzal magyarázza, hogy a kevésséhatékony technológia okozta hátrányok ellentételezéséről van szó, ami viszont minden fogyasztót érint. Ez logikusan hangzik, de akkor lennének valóban következetesek, ha a kompenzációt közvetlenül a fogyasztást csökkentő korszerűsítéshez kötnék, illetve azt támogatnák. Ennek hiányában marad az osztogatás politikai logikája.
