A multik jövője Magyarországon - Vahl Tamás veszélyekről és retorziókról

- Itthon elsőként a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara fejezte ki aggályait a különadók kapcsán.

– Leginkább az adó kivetésének módját kifogásoltuk: ésszerűtlen, hogy a cégek a teljes árbevételük, ne pedig a nyereségük után adózzanak. Egyes energiaszolgáltatók és kiskereskedelmi vállalatok így akár veszteségessé is válhatnak. A válságadó lényege: a kormány a büdzsé bevételi oldalát nagyrészt a külföldi cégekkel finanszíroztatja meg. Ilyen súlyos lépés előtt legalább egy szakmai egyeztetést megérdemeltek volna a gazdasági szereplők és a kamarák. Nem történt meg. Az pedig, hogy a kormány visszamenőleges hatállyal vetette ki az adót, alkotmányjogilag is aggályos lehet.

- Mit gondol: eredményes lehet a multik közös fellépése az Orbán-kormány intézkedései ellen?

– Éppen Magyarország soros elnöksége miatt nem várható ellenlépés, esetleg retorzió: az EU-nak is érdeke, hogy ne terhelje újabb konfliktusokkal az amúgy is nehéz helyzetet. Az európai közösség a soros elnökségtől mindig elvár bizonyos gesztusokat, milyen ügyeket támogasson. Cserébe az unió – adott esetben – elnézőbb lehet a magyar kormány egyes belföldi intézkedéseivel.

- Egyáltalán: szankcionálhatna az Európai Unió?

– Csak nagyon szélsőséges esetekben. De azért más módot is találhatnak arra, hogy nemtetszésüket kifejezzék. Az európai ügyek közül nem mindegyik egyformán fontos az egyes országoknak: folyamatos alkudozások révén jöhet össze a döntésekhez szükséges többség. Mondjuk, a tengeri halászat szabályozása minket nem érint, de ilyen kérdésekben mások lobbizhatnak nálunk: adjuk nekik a szavazatunkat. Majd viszonozzák ezt a számunkra lényeges döntésnél. Ám ha Magyarország magára haragítja a külföldi nagybefektetőket, főként a németeket, könnyen megeshet: elveszíti az igen nagy befolyással, szavazati aránnyal rendelkező Németország támogatását.

- A német–magyar kamara minden évben felmérést készít arról: a külföldi beruházók közül hányan gondolják ma is úgy, jó döntést hoztak, amikor minket választottak. A „lelkes” befektetők száma folyamatosan csökken az utóbbi esztendőkben. A különadók ügye felgyorsíthatja ez a folyamat?

– Az idei intézkedések hatásait csak a jövő évi eredmények mutatják majd. De tudni kell: mielőtt idetelepülnének a cégek, konzultálnak a már itt működő külföldi vállalatok tulajdonosaival. A nagyberuházók rossz tapasztalatait csak mélyíthetik az elsietett gazdasági kormányintézkedések s ezek negatív külföldi sajtóvisszhangja. A szerencsétlen kormányzati kommunikáció is komoly presztízsveszteséget okoz az országnak. Márpedig versenyben állunk a környező országokkal: ha Magyarország elveszíti eddigi jó hírét, a beruházó inkább Csehországba, Szlovákiába vagy Romániába viszi a cégét. Másfelől most, hogy a soros elnökség miatt Magyarország reflektorfénybe került, még feltűnőbb, hogy nincs koherens gazdaságpolitikánk. Bár a Fidesz jó irányokat jelöl meg, a gazdaság szereplői számára értelmezhetetlenek az olyan szlogenek, mint az „egymillió munkahely tíz év alatt”. A befektetők konkrét számokat, hatásvizsgálatokat várnak. Magyarán: gazdasági stratégiát, amellyel kalkulálhatnak, amelyre építhetnének.

- Világhírű közgazdászunk, Kornai János a Népszabadságban megjelent elemzésében úgy fogalmazott: már azért is félnek idejönni a befektetők, mert nem tudhatják, mikor vonják el tőlük a magántulajdont, mikor és miért vetik alá cégüket diszkriminációnak.

– A befektetők valóban egyre aggasztóbbnak tartják a magyar gazdasági környezetet. És a bizonytalanság óhatatlanul különféle összeesküvés-elméletekhez vezet. Már azt is hallottam külföldiektől: az Orbán-kormány azért akar energiaárat csökkenteni, hogy a szolgáltató cégek értékét levigye kvázi nullára, így – adott esetben – szinte ingyen lehetne államosítani ezeket a vállalatokat. Beláthatatlan következménye lehet, ha minél szélesebb körben elterjed: a magyar politikai vezetés semmibe veszi a magántulajdont. Ki fektetne be milliárdokat úgy, hogy nem tudja, jövőre mi lesz a cégével?

- Orbán többször hangsúlyozta: az Európai Unión kívül is van élet, és inkább Kína felé kell nyitni. Csakhogy szakértők szerint Magyarország útja a németországi exporton keresztül vezet Kínába. Hiszen a legfőbb exportfelvevő országunk – Európából egyedüliként – jelentős piacokat épített ki ott. Nem gondolja: már csak ebből a stratégiai szempontból sem volt szerencsés ez a főként német multik elleni fellépés?

– Rövid távon nem tartok attól, hogy a németországi export megsínylené a kormány intézkedéseit. De ha tovább romlik az ország presztízse, az helyrehozhatatlan károkat okozhat a német–
magyar gazdasági kapcsolatokban is. Ami pedig az ázsiai nyitást illeti: Orbán Viktor túlbecsüli Magyarországot. Először is: nekünk az európai országok a természetes partnereink. Persze nem ördögtől való gondolat, hogy több lábon kell állnia a magyar gazdaságnak. Ám azért ne képzeljük, hogy mi diktálhatjuk a feltételeket Kínának. Egy ilyen méretű állam soha nem fogja egyenlő partnerként kezelni Magyarországot.

- Visszatérve: mennyire árthat az európai gazdasági-kereskedelmi kapcsolatainknak, ha az Európai Unió soros elnökségének kormányfője azt hangoztatja, hogy az EU-n kívül is van élet?

– Egy ilyen kijelentés újabb sötét folt a Magyarországról mostanában kialakuló képen. Sőt: az itthon egyre erősödő külföldellenes hangulat még az unió szerepét becsmérlő kirohanásoknál is veszélyesebb. Még Kína sem akarja – nem is tudja – magát teljesen elszigetelni, akkor hogyan is boldogulhatna önállóan egy tízmilliós állam? Itt a multiellenes kormányzati hangok a mindennapi életre is hatással vannak. Állami hivatalok kezdenek packázni nemzetközi cégekkel, az adóhivatal kétszer is kimegy ellenőrizni, hogy hibát találjon náluk. Belegondolni is rossz, ha „válaszul” a brüsszeli bürokrácia esetleg a magyar érdekek ellen kezd dolgozni: lassít folyamatokat, rigorózusabban vizsgálja a pályázati pénzek odaítélését, felhasználását.

- Mégis: ránk nézve mi lehet a legrosszabb nemzetközi gazdasági forgatókönyv?

– Nagy a veszélye annak, hogy a magyar gazdaságpolitikáról az a kép alakul ki: teljesen kiszámíthatatlan és megbízhatatlan. És ez nemcsak a külföldi nagyberuházók problémája. Egy átlag magyar sem mer hosszú távon elköteleződni, ha nincs jövőképe: nem vesz lakást, autót, nem szül gyereket. Ez nyilvánvalóan visszaveti a gazdaságot. Azt vártuk volna: a Fidesz arra használja a kétharmados győzelmét, hogy stabil környezetet teremt. De egyre félőbb, hogy stabilizáló intézkedések, strukturális reformok nélkül telik el ez az év is. Így pedig mind kisebb a remény, hogy pozitív változás legyen a gazdaságban.

Leginkább a jobboldalhoz köthető civilek egy csoportja múlt pénteken bojkottra szólította fel a „tudatos magyar vásárlókat” a tizenhárom multinacionális céggel szemben. Nyílt levelükben egyebek mellett azt írják: „Ne vásároljanak tőlük, ne vegyék igénybe szolgáltatásaikat, ne tartsák náluk pénzüket, amíg Brüsszelbe és a nyugati médiához szaladnak saját anyagi érdekeik védelméért.”

A bojkottot – többek között – Bogár László közgazdász, Czakó Gábor író, Kondor Katalin újságíró, Zétényi Zsolt jogász, Gazsó Ferenc, Pokol Béla és Pozsgay Imre egyetemi tanárok jegyzik.