A kaszinó-kapitalizmus vezetett a válsághoz
Hogyan fordulhatott elő, hogy nagy pénzintézetek büntetlenül kaszinóztak mások pénzével, válságba döntve ezzel az egész világot? Kik a felelősek azért, hogy mindezt sokáig gátlás nélkül megtehették? Mit kell tenni ahhoz, hogy ez többé ne fordulhasson elő? Erről és saját szakmájának felelősségéről is beszélt a napokban egy tanácskozáson dr. Lukács János, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara elnöke.
A válság előzményeit elemezve találó szóval kaszinó kapitalizmusnak nevezte azt a gyakorlatot, amely a befektetési bankok üzletpolitikáját jellemezte. Ez annyit jelentett, hogy szerencsejátékot játszottak mások pénzével, egyre növekvő tétekkel, így jutottak mind nagyobb haszonhoz mindaddig, amíg a léggömb ki nem pukkadt. Az, hogy ezt büntetlenül megtehették, több, egymást erősítő okra vezethető vissza.
Lukács János ezek közül első helyen azt emelte ki, hogy a pénzügyi műveletek az utóbbi években virtuálissá váltak, és egyre kreatívabb ötleteket alkalmaztak a pénzpiaci ügyleteknél. Általánossá váltak a rendkívül kockázatos derivatív, származékos és egyéb ügyletek, amelyek gyors és magas haszonnal kecsegtettek. Ezekkel sokkal jobb hozamot lehetett elérni, mint a hagyományos értékpapírokkal és befektetésekkel, a reálgazdaság jövedelmezőségi lehetőségeiről nem is beszélve.
Ehhez jött az érintett banki vezetők és alkalmazottak mohósága és növekvő étvágya. Érdekeltségi rendszerük mind merészebb húzásokra ösztönözte őket, mivel jövedelmük legnagyobb része a forgalom és főleg a profit állandó növekedésétől függött. Mivel a normális üzletmenet ezt nem biztosította volna, mesterségesen eszközökkel igyekeztek folyamatos bővülést elérni, főként azzal, hogy jelentősen felülértékelték a befektetéseket és azok hozamát. Ez fedezethiányos hitelek tömeges folyósításával párosult, ami tovább növelte a kockázatot.
A legjellemzőbb példa erre az ingatlanpiac, ahol az árak évről-évre 15-20 százalékkal, sőt nem ritkán annál is gyorsabban emelkedtek, így gyakorlatilag kezdő részlet nélkül lehetett venni házat, amelyre akár a pillanatnyi piaci ár 120 százalékának erejéig lehetett kölcsönt felvenni. A bankok szabályosan rátukmálták az ügyfelekre a különböző hiteleket, figyelmen kívül hagyva az ilyenkor szükséges óvatosságot. A pénzügyi rendszer eszközértéke folyamatosan nőtt, a különböző másodlagos ügyletek, például a jelzálogpiac egyre távolabb került a realitásoktól. A fedezethiány hatalmasra duzzadt és az összeomlás elkerülhetetlenné vált.
A felelőtlen tevékenységet elősegítette, hogy nem volt elég hiteles információ az érintett cégek helyzetéről és működéséről. Lukács János szerint a könyvvizsgálók felelőssége is, hogy nem ellenőriztek szigorúbban és nem hívták fel korábban a figyelmet a kockázatokra. A fő felelőssége azonban a szabályozásnak van, amely mindezt lehetővé tette, továbbá a pénzügyi felügyeleteknek, amelyek feladata lett volna a kontroll. Nem véletlen, hogy a válság kitörése óta sehol sem sürgettek erős szankciókat a könyvvizsgáló cégekkel szemben.
A kamara elnöke szerint a válság kezelésének részeként elengedhetetlen olyan egyeztetett nemzetközi intézkedéseket hozni, amelyek elejét veszik annak, hogy a jövőben hasonló helyzet alakuljon ki. Ehhez globális együttműködés szükséges a pénzügyi működés ellenőrzésére a bankszférában és a reálgazdaságban egyaránt. A cégeket nagyobb átláthatóságra kell kényszeríteni, ehhez megfelelő szabályozás és szigorúbb, rendszeres ellenőrzés kell. Megváltoztatandó a vezetők érdekeltségi rendszere is, a túlzott eredményelvárás a gátlástalanságot ösztönzi. Keményebb szankciókat kell alkalmazni a különböző adóelkerülési és pénzkimentési trükkökkel szemben is.
A hazai viszonyokról szólva Lukács János kiemelte a feketegazdaság elleni lépések szükségességét és a korrupció visszaszorítását. Jellemző adatként említette, hogy jelenleg becslések szerint 1200 milliárd forintnyi külföldön lévő megtakarítás van magyar kézben, miközben a felhalmozott adótartozás a kamatokkal együtt már elérte az 1600 milliárdot. A korrupciós világrangsorban 2008-ban a 47. helyen álltunk, holtversenyben Malajziával, Costa Ricával és Jordániával.
A magyar válságkezelés kapcsán azt hangsúlyozta, hogy túl magas az újraelosztás arány, ami súlyosan érinti a cégek pénzügyi helyzetét. Szerinte nem kell ennyit elvonni a cégektől a közterhek formájában, és támogatási, pályázati vagy más ösztönzési módon visszaosztogatni azt, hanem többet kellene a vállalatoknál hagyni, hogy jobban gazdálkodhassanak. Szigorúbb ellenőrzés mellett nagyobb bizalmat szükséges adni a cégeknek ahhoz, hogy maguk döntsék el, mi a jó nekik.
A kamara elnöke végezetül arról beszélt, milyen feladataik vannak a könyvvizsgálóknak a válság kezelésében. Mindenek előtt az eddigieknél alaposabban és gyakrabban kell évközben is ellenőrizniük a cégeket, meggyőződniük a gazdálkodási adatok hitelességéről. A jelenlegi helyzetben rendkívül fontos a szigorú kockázatelemzés és eszközértékelés, figyelemmel a várható körülményekre is. Ha gond van, azonnal figyelmeztetni kell a cégvezetőt, hogy még időben megtehesse a szükséges lépéseket.
A jövőre szóló tanulságként annak is hangot adott Lukács János, hogy a könyvvizsgálók képviseletének jobban bele kell szólnia a számviteli politikát érintő változásokba, az aktuális igényekhez alakítva azokat. Ezzel jobban elkerülhetőek lennének a gyakorlatban nem működőképes rendelkezések, valamint a jogszabályok körüli állandó értelmezési problémák.
