A jövő hozama

A magyar lakosság felének semmilyen pénzügyi megtakarítása nincs. Kutatások azt is alátámasztják: akiknek van is némi tartalékuk, azoknak több mint egyharmada – saját bevallása szerint – egyetlen hónapot sem, egyharmaduk pedig legfeljebb három hónapot tudna átvészelni, ha elveszítené állását, fő jövedelemforrását. S csak 13 százaléknyian vannak, akiknek a tartalékai fél évnél hosszabb időre is elegendőek.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Pénziránytű Alapítvány megbízásából – részben az OECD felkérésére – készült reprezantatív kutatás a honi lakosság pénzügyi kultúráját, ismereteit, szokásait vizsgálta. Az eredmények tanulsága: a magyarok sajnos továbbra is tájékozatlanok a pénzügyekben.

– A megkérdezetteknek olyan matematikai feladatot is meg kellett oldaniuk, amely az alapszintű pénzügyi döntésekhez szükséges. Kiderült, a résztvevők negyven százaléka nincs tisztában a kamatszámítás szabályaival. Holott ez nyilván alapfeltétele egy megtakarítási döntésnek, a különféle pénzügyi ajánlatok összehasonlításának. Kutatásaink szerint a tartalékkal rendelkezők fele a legegyszerűbb megtakarítási formákat választja: folyószámlán, bankbetétben tartja a pénzét – mondja Szalay György, az MNB Pénzügyi Kultúra Központ vezetője.
Hozzáteszi: a válaszadóknak mindössze negyede tűnt nyitottnak az összetettebb, hosszabb távú megtakarítási lehetőségekre.

A Tárki felmérései is azt jelzik: a honi háztartások körülbelül ötven százalékának van több-kevesebb tartaléka.

– Ugyanakkor azt is tapasztaljuk: Magyarországon a megtakarítások mögött nagyon erős az „óvatossági motívum”. Ami paradox módon nem a klasszikus öngondoskodást segíti. Ez ugyanis hosszú távú megtakarítást jelent, ám sokan – például állásvesztési félelmek miatt – inkább olyan formában teszik el, esetleg kötik le a pénzüket, amelyhez rövidebb távon is hozzájuthatnak – említi Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója.
Úgy véli: az öngondoskodás elterjedtsége összekapcsolódik a pénzügyi kultúra szintjével is.

– Nálunk azonban nemcsak a pénzügyi termékekkel, szolgáltatásokkal kapcsolatos ismeretek hiányosak. Fejletlen az a szolgáltatói, tanácsadói szektor is, amely éppen a személyes pénzügyi technikák és a hosszú távú megtakarítási módszerek elterjesztésében segíthetne.
Másfelől nyilván az anyagi helyzet is szerepet játszik abban, hogy a magyarok összességében a szükségesnél kevesebbet fordítanak jövőjük pénzügyi feltételeinek megalapozására. Tudható az is: a megtakarítási hajlandóság az életkortól, illetve a kulturális értékviszonyoktól is függ. Attól, ki mennyire tartja fontosnak a hosszú távú biztonságot a rövid távú fogyasztással szemben.

A Tárki vezérigazgatója kitér arra is: azokban az országokban, ahol széles körű a nyugdíj-biztosítási és az egészségügyi ellátórendszer, ráadásul járulékok formájában sokat költenek ezek fenntartására, az államnak piaci kiszorító hatása van, s kisebb a terük a privát megtakarítási formáknak. Más kérdés, mit teljesítenek vállalásaikból az ellátórendszerek.

Bába Julianna, a nyugdíj- és egészségpénztárakat tömörítő Stabilitás Pénztárszövetség elnöke ugyancsak állítja: az aktív korúak többsége nálunk nincs tisztában az előtakarékossági és öngondoskodási lehetőségekkel. Példaként említi az önkéntes nyugdíjpénztárakat. (Ami ugye nem azonos a magánnyugdíjpénztárak-kal.)

– A tagok száma és a befizetések összege egy időben azért ugrott meg, mert a cafeteria-rendszer keretében a munkavállaló kérhette azt is: a béren kívüli juttatása az önkéntes nyugdíjpénztárba kerüljön. Tehát, mondjuk, ne étkezési vagy utazási utalványban kapja e hozzájárulást. Tapasztalataink szerint a pénztártagok 60-65 százalékánál csak a munkáltató fizet be a számlára. És a munkavállalók azt nem egészítik ki saját pénzükből. Ha pedig állást váltanak, s az új munkahelyükön nincs ilyen juttatás, többségük nem vállalja az önkéntes tagdíjfizetést.
Egyébként 2011 első negyedévében csaknem 1,3 millió önkéntes nyugdíjpénztári tag volt Magyarországon. Körülbelül 30 ezerrel kevesebb, mint tavaly ilyenkor. Ami részben a gazdasági válsággal magyarázható. De azzal is: a pénztártagok jelentős hányada mostanra kezdte elérni a tízéves megtakarítási időt.

– Ezután a hozam adómentesen felvehető, a tőke viszont csak jóval később. Mégis sokan döntöttek úgy: már most kiveszik a teljes összeget, amelyet feltehetőleg fogyasztásra, illetve hiteltörlesztésre fordítanak – jegyzi meg Bába Julianna.
S vajon mennyire ösztönzi az öngondoskodást a gazdasági válság, illetve az, hogy a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszert ellehetetleníti a kormány? Bár ezzel kapcsolatban még nincsenek értékelhető adatok, a Stabilitás Pénztárszövetség elnöke szerint már az is mutatja a felelősebb gondolkodást, hogy az idei első negyedévben az önkéntes nyugdíjpénztári tagok száma kisebb mértékben csökkent, mint korábban. Ám az is tény: a magán-nyugdíjpénztári reálhozamokról nyilatkozóknak csupán 3 százaléka kérte, hogy az összeget az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításába utalják át.

Mindenesetre szakértők arra is figyelmeztetnek: Magyarországon folyamatosan csökken az aktív korú lakosok aránya a nyugdíjasokéhoz képest. Ez pedig veszélyezteti a szociális ellátórendszerek működését: egyre kevesebb befizető járulékából kell majd fedezni egyre több időskorba lépő ember nyugdíját.

A Generali Biztosító egyik felméréséből már az derül ki: idehaza mind többen kezdik felismerni, milyen problémákkal járhatnak a demográfiai változások. A megkérdezettek 62 százaléka biztosra vette: a várható nyugdíja kevés lesz a megfelelő életszínvonalhoz. S csak 5 százalékuk gondolta azt, hogy a nyugdíjából rendesen meg tud majd élni. (A kutatás szerint a nyugdíjra takarékoskodók 60 százaléka havi 5–10 ezer, negyedük 10–20 ezer forintot tud megspórolni. Havi 20 ezer forintnál többet csak 16 százaléknyian tesznek félre.)

Paál Zoltán, a Generali vezérigazgató-helyettese, a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) életbiztosítási tagozatának elnöke szerint a felmérés számai világosan jelzik: az emberek megijedtek, s most sokkal inkább foglalkoztatja őket jövőbeni biztonságuk, mint néhány évvel ezelőtt.
– Olyankor kezdenek időskori megtakarításokat felhalmozni, amikor kiszámíthatatlannak érzik a jövőjüket. Ebbe az irányba hat a gazdasági válság, a demográfiai helyzet és persze a nyugdíjrendszer körüli állandó bizonytalanság is. De a többség már az öt évet is hosszú távnak tartja a megtakarításhoz, jellemzően egy hónap és egy év közötti időre terveznek. A komolyabb tőke felhalmozásához azonban minimálisan tízévnyi megtakarítás szükséges.
Itthon jelenleg körülbelül egymillió embernek van életbiztosítása. Ez a szám – miként Paál Zoltán fogalmaz – „voltaképpen jónak mondható”, noha kétségtelen: a gazdasági krízis kezdetétől az elmúlt három-négy esztendőben fogyatkozott az efféle megtakarítások aránya.

– Miközben tavaly óta már nem is annyira az új szerződésekkel van gond. Inkább azzal, hogy a korábban megkötötteket egyre nagyobb számban bontják fel az ügyfelek. Különösen sokan mondták föl a biztosításukat egy hónappal ezelőtt, amikor a svájci frank árfolyama „elszállt”. Úgy gondolták, akár komoly veszteség árán is felszabadítják a pénzüket – véleményez Paál Zoltán.
Ennek ellenére bizakodó: az elmúlt évtized hitelorientált szemléletével szakítva a magyarok lassanként visszatérnek ahhoz a felelős gondolkodáshoz, hogy aktív életszakaszukban félretegyenek nyugdíjaséveikre. A kezdő lépések már látszanak: mostanában jóval többen érdeklődnek a megtakarítási, életbiztosítási lehetőségek iránt. Csak hát még mindig bizalmatlanabbak a magyarok a pénzügyi intézményekkel. Sokkal nehezebben, sokkal lassabban döntenek.

Pedig a kivárással inkább veszíthetnek. Az öngondoskodással viszont csakis nyerhetnének. Ha úgy tetszik: az „önkéntes magánjövők” záloga ez.