A Fidesz a csokkal nem fog nyerni 2018-ban

A Policy Agenda elemzésében megvizsgálta, hogy politikai termékként sikeres lehet-e a támogatás és milyen társadalmi csoportok számára bír üzenettel.

A csok esetében az egyik legnagyobb kérdés a költségvetési hatás. Nehezen becsülhető meg ugyanis az, hogy mennyibe kerül a rendszer az adófizetőknek. Lakástámogatás címen az állam 2010-ben 147 milliárd forintot fizetett ki, amely összeg 2015-ra kb. 100-105 milliárd forintra csökkent, és e célra 2016-ra 104 milliárd forintot terveztek a költségvetésbe. 2010 óta a GDP-hez viszonyítva 45 százalékkal csökkent a lakástámogatásra adott pénzek nagysága. Emellett a kormány a növekvő közfoglalkoztatási kiadások fedezeteként a csökkenő lakástámogatásokat tüntette fel: „A közfoglalkoztatás mellett egészségügyi kiadásokra is a tervezettnél többet költött a költségvetés, a többleteket azonban bőven túlkompenzálta a nyugdíjkiadásoknál, rokkantsági és rehabilitációs ellátásoknál, valamint a lakás-, családi és szociális támogatásoknál jelentkező megtakarítás.” (Magyarország konvergenciaprogramja, 2015–2018).

Azaz úgy tűnhet, mintha a kabinet ráébredt volna arra, hogy abból, amit eddig kivett a lakástámogatási rendszerből, most valamennyit visszaadhatna. A támogatási rendszer az új építésű lakásokat preferálja (használtra is lehet támogatást kapni, de annak mértéke nem olyan kecsegtető), vagyis elsősorban a már meglévő, de el nem adott lakásállomány értékesítését (ennek száma és területi koncentrálódása is problémás), vagy a teljesen új projektekét ösztönzi.

Az új építésű lakások építésének átfutási ideje miatt az intézkedésnek 2016-ban nem várható komoly költségvetési hatása az egész rendszerre. 2017-2018-ban azonban megjelenhet egy komolyabb igény, bár ennek sem lehet erős hatása. 2003–2007 között átlagosan 30,7 milliárd forintot költött az állam szociálpolitikai támogatásra (lényegében a csok előzménye). A legjobb évben 18 ezer volt az igénylések száma, és ezen családoknak 22 százaléka volt két- vagy annál többgyerekes.

Ezekből a számokból az látszik, hogy 2017-2018-ban nem kell évi két-háromezer három vagy több gyermekkel rendelkező vagy azt vállaló családra számítani. Azaz a tízmillió forintos támogatást ennyien veszik majd igénybe. Ez tehát 20-30 milliárd forintot jelenthet, de az intézkedés a korábban erről a területről kivont pénzhez képest finanszírozhatónak látszik a Policy Agenda szerint.

Átmeneti lendület az építőipari vállalkozásoknak

A politikai naptár szempontjából nyilvánvalóan korai a csok mostani kiterjesztése. A kezdeti lelkesedés hamar a lehetőségek szerinti realitások szerint alakul, és 2018-ra majd már adottságnak tartják ezt a rendszert a választók. Azaz olyan állami segítségnek, amit már természetesnek veszünk, és már a jövő évben sem fogja ekkora médiafigyelem követni a kérdést. A kampányban persze majd hivatkozhat erre újra a kormány, de ez egy lesz az általa sikertörténetnek tartott elemek között. Ha az intézkedés időzítése nem volt jó, akkor inkább annak másodlagos hatása lehetett az a tényező, ami miatt „sietni” kellett vele. Ez pedig az, hogy az idei évben már nem lesz a beruházásokra élénkítő hatása az európai uniós forrásoknak. Ez ugyan egy átmeneti jelenség, amely egy-másfél év alatt kifut, de jelenleg az építőiparnak problémát jelent. Ha a kormány nem akar azzal szembesülni, hogy megnő a munkanélküliség ebben a szektorban, akkor mesterséges eszközökkel élénkítenie kell a piaci keresletet. Nyilvánvalóan nem az a pár ezer „csokos” támogatott lendíti át a holtponton a cégeket, akik tízmillió forintot kapnak, hanem az ezzel járó felfokozott hangulat. Megindulhat a piacon egy mozgás, amely munkát ad átmenetileg a magyar építőipari vállalkozásoknak.

A társadalmi hatás és a kommunikáció kéz a kézben jár. A csok kommunikációs kampányának érezhetően az a vezérmotívuma, hogy ebből az egész társadalom részesül. Az építőiparban dolgozó azért, mert lesz munkája, a gyermekes vagy gyermeket vállaló családok, mert effektív segítséget kaphatnak, míg a társadalom azért, mert a kormány ígérete szerint ez segít a népességfogyás ellen. Miután ez a három elem egyszerre van jelen, ezért nehéz felvetni azt a kérdést, hogy ez-e a legjobb módja az adófizetői pénzek elköltésének. Pedig ez egy érdemi kérdés lehetne – áll az elemzésben. Nem véletlenül nem mernek erősen megszólalni az ellenzéki pártok, hiszen ezt a kezdeményezést támogatni nem akarják, míg kritizálni is csak óvatosan merik. Az MSZP azt nehezményezte, hogy a közmunkások és az álláskeresők kimaradnak a rendszerből. A Jobbik a bérlakásprogramot hiányolja, míg a többi párt még közlemény szintjén sem szólalt meg.

A csok politikai termékként tehát most még hatásos, ez év elején mindenképpen tematizálja a közvéleményt, de a Policy Agenda szerint kérdéses, hogy kitart-e a hatása a választásokig.

Kevés a harmincmillió alatti fővárosi ingatlan

Alig van olyan lakás Budapesten, amit meg lehet venni a háromgyerekeseknek járó csok-kedvezménnyel, ha nem törlik el a harmincmilliós értékhatárt – írja a

Már a sima csok-kedvezményt is csak a teljes választék 27 százalékára lehet kiváltani, de akik ezt veszik igénybe, azok vehetnek használt lakásokat is. A háromgyerekesek viszont csak újakat vehetnek. Ha nem kérik a tízmilliós hitelt, csak a támogatást, akkor az összes Otthontérképen meghirdetett lakás 9 százalékából válogathatnának, ha viszont a hitelt is kérik, akkor csak 1 százalék marad. Nagyon kevés ugyanis az olyan ingatlan, ami elég nagy ahhoz, hogy föl lehessen benne nevelni három gyereket, de kevesebbe kerül, mint harmincmillió forint.