49/9
Habsburg Ottóról
A száz esztendeje született Habsburg Ottót remekül jellemző, megelevenítő cikk a 168 Óra november 28-ii számában Kurcz Béláé, de a címét (Fenségnek szólították) és az azt alátámasztó mondatot („Tisztelői úgy tekintettek rá, mint a legitimizmus, a royalista restauráció megtestesítőjére, és fenségnek szólították”) vitatom. Tisztelőinek túlnyomó többsége ugyanis (akik közé magamat is sorolom) éppenséggel nem mint a legitimizmus, a royalista restauráció megtestesítőjére tekintett rá, hanem mint „fehérek közt egy európait”, a Páneurópai Unió elnökét, az Európai Parlament akkor magát egyetlen magyar tagjának tekintő politikust, mint igaz demokratát tisztelte.
Valóban nem tiltakozott ugyan, ha kisszámú legitimista híve fenségnek titulálta, de ezt a megszólítást a legkevésbé sem várta el. Amikor 1981-ben New Yorkban interjúkészítés előtt megkérdeztem tőle, hogyan szólíthatom, azt ajánlotta, hogy a doktor úr vagy az elnök úr közül válasszak. Amikor a 2000-es évek elején az Európai Újságírók Szövetségének budapesti kongresszusa melegen köszöntötte, ugyancsak nem a Habsburg-restauráció reményének tapsolt. (Egyébként külön pikantériája volt ennek az esetnek, hogy a tanácskozást, amelynek rajta kívül többek között Martonyi János volt az egyik előadója, egy túlbuzgó magyar jobboldali sajtóorgánum azzal vádolta meg, hogy csupa baloldali politikust hívott meg előadni.)
Kulcsár István
Budapest
