Zenés Esterházy est Bécsben
Tegnap színházban voltam, Esterházy Péter Harmonia Caelestis, a Burgtheather schwarzenbergplatz-i impozáns Kasinójában- írja Bécsből Enikő Gál, és levelében az előadás megtekintésére serkenti a Szervusz Ausztria olvasóit.
Levél-tudósítását az alábbiakban közöljük.
Aki Esterházyt tiszta valójában, bonyolultságában szeretné látni, valamint csupán magyar összefüggéseket várna el a darabtól, nem ajánlom. Annak viszont, aki szereti a meglepetéseket, jó és színvonalas zenét, klassz díszleteket, a jó színészi játékot, fanyar humort (na jó azért itt rendre átjön Esterházy) nagyon- nagyon. Aki teheti nézze meg. A jegyek 15 Euros egységáron a Burgtheater összes jegypénztárában!
(Röviden: "neeet schlecht" ahogyan a művelt osztrák mondaná)
Bevallom töredelmesen, laikus színházlátogató vagyok, és Esterházy Péter munkásságát is csak nagy vonalakban ismerem. A Harmonia Caelestist meg még nem olvastam végig,valahogy nem futotta az időmből...., ( na meg a metrón cipelni is kicsit nehéz.)
Na, többek között ezért ( is ) mentem színházba, meg aztán kíváncsi is voltam, hogyan lehet Esterházy Pétert megzenésíteni... Jelentem, lehet! És nagyon jóra sikeredett.
Ez a darab, egy kollázs, a könyv szövegének kivonatos, zenés színházi változata. A hangsúly meglepő módon itt a zenésen van.
Egy magyar író magyar könyve, persze egy kiváló magyar származású rendezővel: mégis " europäer" színházi darab, svájci, osztrák, német, ex Yu, izraeli, és azt hiszem amerikai szereposztásban.) mindez a finom bécsi közönségnek is kedvére.
Nem alapfeltétel a történelmi háttér, meg a könyv ismerete, s csak gyanítom, hogy az előképzettség nélküli " magyar " nézők az ilyen vonatkozású részeket egyszerűen átugrották, és mondjuk Horthy Miklós nevére nem ugyanaz kattant be nekik, mint valószínűleg nekünk... (tisztelet biztos ugye a kivételnek).
Elhangzottak magyar nevek is, néha felismerhetően, néha kevésbé érthetően a színészek szájából. Söt: Pilisborosjenő mint "Pilischdingsbums " kimondottan mosolyogtató is volt -) de mindez pont belepasszolt...
A díszlet: lehet akár magyar valóság is (az volt tényleg). Átmenet az arisztokratikus és a szocreál között nagyon nagyon finom esztétikai érzékkel megcsinálva. A sok könyv, az ezüstkészlet, az ütött kopott nappali berendezés dohányzóasztallal, a pléhfedeles stúdió, a szedett vedett dolgozószoba a családi ezüsttel, s a színpad közepén álló budi!!! Az a 4 emeletes ágy, melybe az egész család belefér, meg a konyha ,benne a kedvetlen "diener" (aki egyébként csodálatos trombitajátékával egyik kedvencem lett, na nem a dienersége, hanem a trombitajátéka okán, Paul Brody) mind mind egy valós szocreál világ
rekvizitumai némi arisztokratikus touch-csal.
A darab ritmusát és hangulatait nagyon tudta emelni a színpadon látszólag szanaszét elhelyezett öt billentyűs hangszer (cemballo, zongora, elektromos keyboard, meg még egy orgona is), s a színészek (igazából zenészek és énekesek egy személyben) jó taktussal és jó ének- és hangszeres tudással váltogattak a különbözö korok és hangulatok ,meg
Haydn, Bartók, és mindenféle modernek ismert zenei csemegéi között. S hab a humortortán: Paff a bűvös sárkány közös családi történetként való eléneklése....
Mindenki jót alakított, stabil zene, jó játék, s a történet egészen önjáró...
A darab még december 10.-ig látható a következő szereposztásban, szeretettel ajánlom mindenkinek!
Jelena Kuljic
Nurit Stark
Bettina Stucky
Paul Brody
Jan Czajkowski
Johann Ebert
Phillip Hauß
Peter Matic
További cikkeket olvashat Ausztriáról a
Szervusz Ausztriahonlapon