A West Side Story remake-je szép és jó, de érthetetlen, miért készült el
A karácsonyi időszakra befutott minden idők egyik legfeleslegesebb remake-je.
Év végéhez közeledve a filmgyártók és a streaming-szolgáltatók is bedobták magukat, amelynek következtében jó ideje nem látott sorozat- és filmdömping jut a nézőknek a karácsonyi időszakra. A mozis megjelenések egyik legmeglepőbb darabja minden bizonnyal a Steven Spielberg által hatvan évvel az eredeti film megjelenése után újrakreált West Side Story, amibe tulajdonképpen egyetlen új ötlet sem fért bele, a dalok és a koreográfiák is szinte teljesen megegyeznek az eredeti filmben látottakkal. A Rómeó és Júlia történetéhez hasonló bandaháborút bemutató romantikus musicalre pedig nagyon ráfért volna egy kis újítás, ugyanis a '60-as évekbeli etnikai konfliktusok mára már avíttnak hatnak az univerzális üzenet ellenére is. Kritika.
Fotó: Niko Tavernise. © 2021 20th Century Studios
Nem túlzás azt mondani, hogy a West Side Story minden idők egyik, ha nem legnagyobb jelentőséggel bíró musicalje. Az biztos, hogy helyet érdemel a Grease és a Hair között, ezt bizonyítja a tíz elnyert Oscar-díj is, valamint az is, hogy napjainkban alapvető kulturális viszonyítási pont a lengyel és Puerto Ricó-i bevándorlók konfliktusát feldolgozó történet. Ahogy azonban teltek az évtizedek – egészen pontosan hatvan év telt el az eredeti film és a mostani remake között – a filmes világ is nagyon megváltozott és egyre inkább elkezdtek foglalkozni a rendezők a művészetükben való politikai és/vagy társadalmi állásfoglalással.
A West Side Story pedig tökéletes alapanyag lett volna ahhoz, hogy a mai Amerika etnikai viszonyairól is szülessen egy emlékezetes musical, újragondolva a film alapkonfliktusát.
Steven Spielberg – akinek gyerekkora óta ez az egyik kedvenc musicalje – azonban nem merte ekkora fába vágni a fejszéjét. Hogy emögött a mű tisztelete vagy inkább a negatív sajtóvisszhangtól való félelem volt-e, azt nem tudni, mindenesetre érezni a rendkívül hosszú, két és fél órás filmen, hogy egyszerűen nem illik bele napjaink mozis repertoárjába. Tulajdonképpen semmit nem modernizáltak az alapanyagon, sőt még a filmes technológia fejlődését sem akarták kihasználni: az éles, modern képvilág helyett az 50-60-as éveket akarták megidézni az elmosott kameraképpel. Ez viszont nem autentikusnak, hanem inkább izzadságszagú másolásnak hat. Pedig a történet egy alapvetően univerzális sablont biztosíthatott volna rendezőnek ahhoz, hogy elengedje a képzelet. Márpedig ha van olyan rendező, aki bizonyította már, hogy lehet bízni az ötleteiben, az egyértelműen a már 74 éves Spielberg lenne.
Fotó: Niko Tavernise. © 2021 20th Century Studios
Új színészekből persze nem volt hiány: a Csillagainkban a hiba és a Nyomd bébi, nyomd! színészét, Ansel Elgortot sikerült megnyerni a főszerepre, aki abszolút kihozza magából a maximumot mind színészet, mind éneklés tekintetében. Rachel Zegler Maria szerepében már egészen másik tészta: a fiatal színésznő énekhangján túl nem sok mindent tudott hozzátenni a filmhez érzelmi töltet tekintetében. A legkellemesebb apró kis meglepetés a történet rajongóinak mégis az volt a rendezőtől, hogy az 1961-es film főszereplőjét, az Anitát életre keltő Rita Morenot viszont láthatjuk a 2021-es remakeben, ráadásul egy igen fontos szerepben.
Technikai szempontból nyilván nehéz lenne belekötni a filmbe, ugyanis Spielberg semmit nem változtatott az alapműhöz képest, mondhatni biztonsági játékot játszott.
A legfontosabb kérdés, ami mégis sokakban merülhet fel a moziból kifelé jövet, hogy mégis miért készül ez a film.
Nem alapvetően a remake-ek intézményével van baj, hanem inkább azokkal az újragondolt alkotásokkal, amelyek nem alakítják az eredeti művet olyan módon, hogy az napjaink nézőivel is rezonáljon valamilyen szinten. Itt pedig elvérzik a West Side Story (2021), amire mintegy 100 millió dollárt költöttek a készítők.
A film előzetese alább tekinthető meg:
(Kiemelt kép: Jelenet Steven Spielberg 2021-es West Side Story című filmjéből. Fotó: Niko Tavernise. © 2021 20th Century Studios)
