Vérzik a Föld

A darabot Budapesten Galambos Erzsi, majd évtizedekkel később Udvaros Dorottya játszotta – mondja Perjés János, a színház vezetője. A holokauszt évében az állandó tagunknak számító Vásári Mónika jutalomjátékaként vettük elő. Sztárek Andrea nagyon pontos színészvezetéssel rendezi a darabot, öröm látni, hogy a két színésznő milyen harmóniában dolgozik azért, hogy a mai generáció is megismerkedjen ezzel a sajnos nagyon is aktuális történettel.

1938. Németország lerohanja Ausztriát. Lola Blau színésznő Bécsben – és zsidó származású. Élete, karrierje derékba törik. Sorsa tulajdonképpen tipikus II. világháborús emigránssors.

A háború borzalmai és a zsidóüldözések elől, egy élhetőbb élet reményében Ausztriából az Újvilágba menekül. Színházra vágyik, de csak éjszakai kabarészínpadokig jut, a frontra induló katonákat szórakoztatja, mint sokan kortársai közül. Majd a háború után hazatérve azzal szembesül, hogy hazájának nincs szüksége rá. Lola Blau nem hős, csak egy azok közül, akik túlélték.

A Lola Blaut játszó Vásári Mónikát kérdezi most a szerepről, az aktualitásról, a színpadi egyedüllétről Perjés János.

– Gyakorlatilag egyedül vagy végig a színpadon. Mennyiben más, nehezebb vagy esetenként könnyebb egy sorsot így bemutatni?

– Egy héttel a premier előtt még sok a kétség. Nem tudsz színészekre számítani, csak te vagy, így végig nem száz-, de ezerszázalékos koncentrációt igényel. Dalok egymás után, a dalban ritmus és szöveg csak együtt él. Ha elkezdődik egy dal, már nem tudsz „költeni”, mert űz a zene, és ebben a csodában egymás után jönnek a számok! Talán ez a része nehezebb, de az, hogy egyedül tudsz egy sorsot megmutatni, felépíteni – az csodálatos! Úgy érzem, ez egy kis összegzés, hogy hol tartok, milyenné tett a sok szerep, amit eddig játszottam, „mennyi” lettem színészként. Bár emberileg is erőt próbáló a feladat.

– Szereted ezt az embert, akit játszol? Egyetértesz a döntéseivel?

– Lola Blaut nagyon szeretem. Azt nem is gondolom, hogy esetleg ezt el kell hitetnem a nézőkkel. Lola Blau igazán szerethető! Mint színésznő megértem az összes döntését. Mint mai magyar nő, anya, érző ember, természetesen nem biztos, hogy így tennék, de ez a darab nem az itt és mostról szól!

– Van-e párhuzam a te életed és Lola Blau élete, sorsa között?

– Ami párhuzam lehet köztünk, az csak a művész kiszolgáltatottsága a mai világban. Főleg az, ami az utolsó 15 évben zajlik. Mint nő soha nem voltam ilyen kiszolgáltatott. Isten a tenyerén hordoz, mindig állt mellettem valaki, család, gyerekek. Már megtanultam és tán már megbékéltem azzal, hogy mindent nem lehet, bár nagyon szeretném hinni, hogy nincsenek akadályok, csak merni kell.

– Meghatározóak a dalok a történetben. Melyik a kedvenced?

– Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, hiszen ez a tizenhat szám már a gyermekem, az enyém. Mindegyiket másért és másért szeretem! De talán az egyik kedvencem ez a kvázi Villon-ballada:

Most vérzik a föld
És rajta sok seb van,
Bár élhetne békén...