Út a Kandinszkij-díjhoz
Az oroszországi kortárs képzőművészet támogatására jött létre a magánalapítású Vaszilij Kandinszkij-díj, amelyet immár negyedszer ítéltek oda idén. Az összesen 57 ezer eurót három kategóriában osztottak szét nagy médianyilvánosság mellett, a versenyző műveket bemutatták a széles közönségnek Moszkvában, s ahogy az a korábbi alkalmakkal is történt, külföldre is el fognak jutni, hogy ottani ismertséget szerezve esélyt kapjanak a nemzetközi műtárgy piacon.
A 40 ezer eurós fő díjat elnyert Alekszandr Brodszkij (1955) építészt és képzőművészt a szakemberek az orosz kortárs képzőművészet egyik vezető alakjának nevezik, és közben gyakorló építészként is nagyon sikeres. 2006-ban ő képviselte Oroszországot a
Velencei Építészeti Biennálén. A kortárs művészet egyik legfontosabb kiállítóhelyén, a moszkvai Vinzavodban(a régi gyárépületeket Brodszkij alakította át művészeti események céljaira ) tavaly bemutatott „Ablakok és gyárak”című, a korábbi kiállításaihoz hasonlóan nagyon lelkes fogadtatású installációjától megihletve írta a Kommerszántkritikusa, hogy Brodszkij a XX század vége - XXI. század eleje legfontosabb orosz képzőművészeként vonul majd be az enciklopédiákba. „Brodszkij művészeti csodáival való találkozás annyira felkavaró és felemelő, hogy hálásak vagyunk neki bármiért, amit nekünk megmutat” – olvasható ugyanott.A most győztes művét,
„Az út”nevet viselő installációt mint a „kisember” életmódját közérthetően, plasztikusan s ugyanakkor mély gondolatisággal érzékeltető alkotást emelte ki az első helyen a nagyon neves nemzetközi zsűri. Az installáció egymás mellett több sorban elhelyezett háromemeletes polcokból áll, rajtuk csíkos matracok, a polcok között asztalkák teás poharakkal, az asztalkák fölött függönyökkel szegélyezett világító bokszok. Az egész konstrukció enyhén rázkódik, zörögnek a tárgyak, csilingelnek a poharakban a kanalak, lengenek a függönyök. - Külső aszketikusságával és irracionális feszültségével talán Andrej TarkovszkijSztalkerének első kockáira vagy Robert Wilsonamerikai avantgarde színházrendező minimalista színpadképeire hasonlít. Mégis jelölttársai között „Az útnak” nincs párja. A külső fényről és a belső feszültségről csak így lehet beszélni. Brodszkij elsőbbsége nyilvánvaló – fogalmazta meg benyomásait a Vedomosztyiszakírója. (Maga Brodszkij egy interjúban az aggodalom és a megbékélés vegyülékeként jellemezte ezt a munkáját).A Fiatal Művész kategóriában a kéttagú, máris több sikeres kiállítást maga mögött tudó Recycle csoport „Reverse”című, klasszikus szobrokat papírból megmintázó projektje és Taiszija Korotkova hiperrealista festő „Újratermelés”kétrészes óriás képsorozata osztozott hétezer eurón. Az év legjobb mediaart-jának a zsűri Andrej Blazsnov „A bekerülési ár”videoját jutalmazta tízezer euróval.
A december 9-i díjátadás nyugodtan és békésen zajlott le, de nem mindig volt ez így. 2008-ban például kisebb sokkot és elég nagy botrányt okozott, hogy Az Év Projektje fő kategóriában Alekszej Beljajev-Gintovt, a szélsőségesen jobboldali nézeteiről ismert festő műveit ismerte el az akkori zsűri, amelyet meg is vádoltak azzal, hogy nem művészeti, hanem ideológiai döntést hozott. A botrány nem tett jót a díj presztízsének. Ugyanakkor valami jó is volt a rosszban, amennyiben a sokakat felháborító választás egy nyilvános véleménycserére adott alkalmat arról, befolyásolják-e a politikai nézetek a művészeti kvalitást, külön-külön kezelendő-e a kettő; kell-e a zsűrinek tudomásul vennie, hogy a szélsőséges irányzatok masszívan jelen vannak az orosz társadalomban; viselkedhet-e pártatlan gyülekezetként, amelynek kötelessége úgymond felmutatni a jelentősebb szellemi áramlatokhoz tartozó művészi produkciókat stb, és persze szóba került a műkritika hitele is.
A Kandinszkij-díjat 2007-ben alapította az ArtHronika KulturálisAlapítvány a Deutsche Bank közreműködésével a jelenkori orosz képzőművészeti törekvések támogatására. A díjra csak az Orosz Föderáció állampolgárait jelölhetnek múzeumok, galériák, de maguk a művészek is pályázhatnak. Az összeget tekintve a legjelentősebb képzőművészeti magándíj – amint az a honlapján olvasható – új és érdekes alkotókat és projektek hozza ki az ismeretlenségből a nyilvánosságra, meghatározza a mainstream művészeti folyamatokat, de ennél is sokkal fontosabb, hogy megerősíti az orosz kortárs művészet pozícióit a világban – azaz piacot teremt a számára. Vaszilij Kandinszkij (1866, Moskva -1944, Párizs) azért lett a díj névadója, mert több mint festő – ő az új szimbóluma, az orosz kultúra kulcsalakja. Ugyanakkor a nemzetközi műpiacon mindmáig Kandinszkij a legjobban jegyzett orosz festő.
A három kategóriában – Az Év Projektje, a 30 év alattiaknak létrehozott Fiatal Művész és Az Év Mediaart Projektje – kiosztható 40-7-10 ezer eurós pénzjutalmakon kívül a versenyművek hazai és külföldi kiállítási lehetőségeket kapnak. Az előző években a döntőbe jutott pályázatokat láthatta a rigai, a berlini, a londoni közönség. Az idei jelentkezőkből kiválogatott 315 műből versenyben maradt 44 alkotással kandinsky-prize.ru/hronika/uchastniki-vistavok/2010 szeptemberben és októberben a moszkvai Központi Művészházban lehetett ismerkedni. A kiállítás, amelyet ezúttal is
A tényleges díjalapító
Salva Breusz(1957) a második legnagyobb oroszországi újság- és csomagolópapír-gyártó vállalat tulajdonosa. Az ide vezető úton volt több nagyvállalat irányítója és meghatározó részvényese, nagyon magas rangú közigazgatási tisztségviselő - a Krasznojarszkij határterület kormányzó-helyettese, és csaknem négy évig (2000-2003) vagyongazdálkodási miniszterhelyettes is volt. Ismert műgyűjtő, az ArtHronika képzőművészeti alapítvány elnöke és az azonos nevű folyóiratkiadója.Ajánlat:
•
•
Alekszandr Brodszkij/Alexander Brodsky építészete• Vaszilij Kandinszkij. Életrajz. Művészeti korszakok. Festmények, grafikák, versek .
A témához tartozik:
Svábbogarak a bírósági terembenTovábbi írások Oroszországról az
oroszline.huoldalain
