Újratervezés

Mindenekelőtt régi barátainkat, hűséges olvasóinkat szeretném megnyugtatni: az új formátumban a tipográfiai méretek, arányok természetesen változnak, de a politikai és a morális irány változatlan. Hisszük, hogy külső megjelenésében korszerűbb, dinamikusabb lesz a lap, közben viszont érzékelni fogják: maradunk, akik voltunk.

A nyomtatott sajtó helyzetértékelésének itt most nincs sok értelme, Önök egyébként is pontosan tudják, hogy a nyafogás nem műfajunk, az átigazodás nem természetünk, és senkit sem kábítunk avval, hogy elfogulatlanok lennénk. Többször írtam erről, legutóbb 2010-ben, de ma is érvényes, amit akkor szükségesnek tartottam hozzáfűzni: fontosnak tartjuk, hogy azok is megjelenhessenek itt, akikkel vitáink vannak. Hogy azok is kifejthessék érveiket, akiknek nézeteitől távol állunk, sőt: még azok is kapjanak szót, akiknek eddig szinte egyetlen szavával sem értettünk egyet, ám akiket fontos közéleti posztjuk feljogosít – és kötelez! – a médiaszereplésre. Kérdések szorításában természetesen, mert – régi mániánk szerint – csak interjúban lehet kitenni indoklási kényszernek azokat, akik belemámorosodnak hatalmi helyzetükbe, és úgy hiszik, hogy bárkivel bármit megtehetnek. Persze kérdőre vonható a tétova tehetetlenkedő ellenzék is, ha nem tudja összeszedni magát és nem mutat valódi alternatívát.

A politikai interjú tehát változatlanul fontos olvasnivaló lesz a 168 Órában, de gyakrabban foglalkozunk majd olyan közéleti témákkal, amelyeknek nincs közük a pártpolitikához, inkább a civil világhoz kötődnek, az életvitel kérdéseihez, művészeti eseményekhez, olyan személyiségekhez, akikre kíváncsiak vagyunk. Lesznek közérdekű magánügyek, portrék szerethető emberekről, ironikus karcok azokról, akiket nemigen kedvelünk. Indítunk egy önálló, illetve saját információkkal kiegészített Magazin rovatot, továbbra is helyet adunk a nyilvános véleménycseréknek, szembesítjük a tényeket és a kormánypárti közszereplők állításait, felidézzük a történelmi múltidő mának szóló históriáit, de főleg azt ambicionáljuk, hogy zűrzavaros helyzetekben támpontként szolgáljon az újság mindazoknak, akik normalizáltabb viszonyokra vágynak. Meg arra, hogy ez ne egy furcsa, békétlen félázsiai fejedelemség legyen, hanem egy modern, konszolidált köztársaság Európa közepén.

Régi olvasóinknak nem sok újat mondok ezzel, ám talán lesznek új olvasóink, akik jóindulattal forgatják majd a megújult 168 Órát. Egyáltalán nem feltételezzük, hogy ők új nézetközösséget keresnek, de hisszük, hogy a nyitottság, a belső szellemi szabadság, a közéleti kíváncsiság elég ahhoz, hogy ők is „vegyék a lapot”.

Amely egyébként ötvenkettő helyett hatvan oldal, igaz, száz forinttal drágább, mint eddig. Az újságárusoknál. Az előfizetés ára nem változik. Nem tagadjuk (miért tagadnánk?), hogy a megújult lap számunkra igazi szívügy, mert úgy gondoljuk: fontos, hogy érzelmileg is közel legyen egymáshoz az újság és olvasója. Ezért egy tréfásnak szánt réges-régi hirdetésünknek most új jelentése és komolyabb tétje van: „Velünk marad, ha előfizet.”

Ebben reménykedve, bizalmukban bízva adom elő egyszavas „programtervünket”: folytatjuk.