Tisztelt Szerkesztőség!
November 27-i kiadásukban a Szénási Sándor tollából megjelent Makk Károly-interjúban a következő szöveg olvasható: „Ott ült a zsűriben Kovács András Bálint, akinek az volt a teóriája, hogy igazi magyar filmgyártás a Kádár-időkben nem létezett, hiszen akkor diktatúra volt, minden parancsra született. Ebből azt kellett értenem, hogy tehát én sem létezem, nem vagyok rendező. Aki ezt mondta, Kovács András filmrendező fia, egyébként gyártásvezető, akinek mindössze az a dolga, hogy megcsinálja a költségvetést. A Hugyecz-sztori, amely pedig egy igazi nemzetközi történet, nem kellett sem neki, sem másnak.”
Néhány észrevételem volna ehhez a szöveghez.
Egyrészt, nem vagyok és sosem voltam gyártásvezető. Ezt Makk Károly egészen biztosan tudja, mert mintegy negyven éve ismerjük egymást elég közelről. De talán még Szénási Sándornak is derenghet, hogy amikor utoljára interjút készített velem Tarkovszkijról, nem úgy néztem ki, mint aki gyártásvezetőnek készül. Tehát az ő feladata lett volna, ami a nyugati és az amerikai sajtóban evidens: az interjúalany tárgyi tévedéseit a szerkesztő megcsillagozza és jegyzetben korrigálja.
Másrészt, az általam nagyra becsült és tisztelt Makk Károly valamit nagyon félreértett: sem ezt, sem ehhez hasonlót nem mondtam, sem semmi olyasmit nem állítottam azon a beszélgetésen, ahol új filmtervéről volt szó, amiből azt érthette volna, hogy ő nem létezett és nem rendező. A nem nagy eleganciával megemlített rokoni kapcsolat következtében ha valamit már gyerekkoromban biztosan megtapasztalhattam, az volt, hogy a Kádár-rendszerben létezett filmgyártás, nem parancsra készültek a filmek, és Makk Károly rendező. Ha valakit egyáltalán érdekelne annak a valószínűsége, hogy az idézett szöveget én mondhattam, kérem, vegye a fáradságot, és olvassa el néhány írásomat a magyar filmművészetről vagy a korabeli modern filmművészetről, ahol Makk Károly remekműveiről is szó van. Az újságírói etika minimuma, hogy nem nyilvános beszélgetésből származó, valakit rossz színben feltüntető idézetet ellenőrzés nélkül nem idézünk.
Továbbá Makk Károly arra is rosszul emlékszik, hogy filmterve nem kellett se nekem, se senkinek. Két levél is rendelkezésére áll, melyben a Filmalap azt mondja, hogy a terv nagyon is érdekli. A 2013. január 25-i levélből idézek: „A filmszakmai döntőbizottság véleménye szerint Hudec László alakja és életműve egy emlékezetes film lehetőségét hordozza magában.” A levél konzultációra hívja az alkotókat, hogy tisztázzuk a fejlesztés lehetséges irányait. A következő levél tizenegy hónap múlva, 2013. december 18-án született. Megállapítja, hogy az alkotók lényegi fejlesztést nem hajtottak végre a terven, és így végződik: „...amennyiben az alapötletből kiindulva újragondolná a pályaművet, úgy azt jelentős átdolgozás után – akár szinopszisterjedelemben is – újra beadhatja az MNF pályázatára időbeli korlátozás nélkül.” Szerintem ez a két szöveg nem éppen arról tanúskodik, hogy Makk Károly filmterve nem kell senkinek. Az ajtó ma is nyitva áll.
Kovács András Bálint, e-mail
