Sztálin és Trockij jellemjegyeit gyúrta össze, hogy ördög születhessen

Idestova egy éve, májusban, az író születésnapján mutatták be a vaskos kötetet, amely a fő mű, A Mester és Margarita leghitelesebb szövege mellett tartalmazza a korábbi változatokat is. A töredékeket, amelyek véletlenül megmaradtak, miután a regény első változatát az író 1930-ban tűzre vetette, amikor megtudta: Moliere-ről szóló színművét betiltották.

Ebben a változatban nem szerepel Margarita, csak „az ördögről” szóló regényt tervezte Bulgakov. A címváltozatok: A fekete mágus, A patás zsonglőr, Vendégszereplés. Nagyjából egy év múlva lát neki újra, hogy tető alá hozza művét, amelyről kezdettől tudta, ez lesz élete legfontosabb alkotása, viszont aligha láthat nyomdafestéket. Egyéb feladatai mellett (drámát ír, rendez a Művész Színházban, sőt színész is, majd a Nagy Színház számára költ, illetve dolgoz át rendelésre operalibrettókat) öt évig írja ezt a változatot, amelyben már megjelenik az író szerelme, Margarita, de egyelőre inkább a gonosz kalandjai foglalkoztatják Bulgakov képzeletét. A műfajt fantasztikus regényként jelöli, de ezzel a variánssal is elégedetlen. Csak 1936 második felében vág bele annak a szövegnek a kidolgozásába, amelyet mi is ismerünk.

1937-ben már A Mester és Margarita a cím. A következő év tavaszán legépelteti a fogalmazványt, de nem tartja befejezettnek. A halálos ágyán még javítja, alakítja, holott öröklött betegsége következményeként már látását is elveszti. (Bulgakov orvos, évekig praktizált, tudta, hogy nincs reménye.) Sőt, közben megírja életművének legvitatottabb darabját, a Sztálin ifjúságáról szóló Batum című drámát, amelyet a rendszerrel való békülés gesztusának szánt, de a diktátor betiltotta. A döntés súlyosbította az író állapotát.

Sztálin és trockij

Végül is a regénynek – a szó hagyományos értelmében – nem létezik végleges szövege. Ráadásul 1966-ban, amikor először jelenik meg nyomtatásban, a közlő folyóirat több száz helyen csonkítja meg a szöveget. A cenzúra és a szerkesztőség „javításai” olykor idiotisztikusak. (Az eredeti textust azóta helyreállították.)

A tavalyi könyvvel egyidejűleg mutatták be a moszkvai közönségnek az észtországi Tartu egyetemén készült tudós kommentárt a regényhez. Irina Belobrovtseva és Svetlana Kuljus, az egyetem oktatói több száz oldalon magyarázzák A Mester és Margarita egyes vonatkozásait. Feltárják, hogy Bulgakov milyen gondos filológiai munkát végzett, noha ismert volt számára a bibliai világ (édesapja teológiai profeszszor volt), éveken át búvárolta a Jézus koráról szóló könyveket. Nemcsak a bibliai jeleneteket kommentálják, a harmincas évek kortárs Moszkvájára, irodalmi életére vonatkozó utalásokat is. Bár komoly tudományos teljesítményről van szó, a műnek közönségsikere van.

Sorrendben ez a második Bulgakov-enciklopédia. Az első, Borisz Szokolov munkája még 1996-ban látott napvilágot. A vaskos, hatszáz oldalas adatgyűjtemény érdeme, hogy elsőként vállalkozott annak felderítésére, kikkel barátkozott, illetve volt ellenséges viszonyban az író, mit olvasott, hogyan vélekedett a hatalomról. A feltételezések olykor meglepőek. Például Szokolov szerint Woland figurájában az író Sztálin és Trockij jellemjegyeit gyúrta össze.

Ilf és petrov

Az is megtudható, hogy az író a kortársait nem kedvelte, leginkább még Ilja Ilfet érezte magához közel állónak, míg a szerzőpáros másik tagjával, Jevgenyij Petrovval tartózkodóan viselkedett. Annak idején mindhárman együtt dolgoztak a Gudok című vasutaslapnál. Anna Ahmatovával, a költőnővel szívesen találkozott, Borisz Paszternakkal ritkán találkoztak. Majakovszkijjal néha biliárdoztak. Bulgakov nem szerette a kortárs írókat. Lehetséges besúgóknak tartotta őket. Mint utólag kiderült: néha okkal.

A siker csábíthatta Szokolovot, hogy egy szokatlan művel gyarapítsa a Bulgakovról szóló művek sorát. A cím is szellemes: Bulgakov és a Margariták. Borisz Szokolov azt az általánosan elfogadott tételt szeretné cáfolni, amely szerint a regénybeli Margarita prototípusa Bulgakov harmadik felesége, Jelena Szergejevna volt, akinek – a feltételezéstől függetlenül – legfontosabb érdeme, hogy emberfeletti harcot vállalt Bulgakov sok művének, például A Mester és Margaritának a kiadásáért.

Szokolovnak abban igaza lehet, hogy Margarita alakját ugyanúgy nem lehet élő személyhez kötni, ahogy bármely regényt milliméterről milliméterre méricskélni az elképzelt, valóságos mintával. Ez akkor is igaz, ha tudjuk: Bulgakov kedvelte a részletek pontosságát. (Olyannyira, hogy A Mester és Margarita alapján megrajzolható a korabeli Moszkva térképe.) A kortársak nemcsak azt ismerték fel, ki volt Berlioz, a kritikus, Hontalan Iván, a költő, de a Színházi regényt sokáig azért sem lehetett kiadni, mert a Művész Színház színészei, rendezői, sőt titkárnői magukra ismerhettek, s tartani lehetett attól, hogy sértődésük „politikai gyűlölségbe” csap át.

Bulgakov első felesége, Tatjána Nyikolajevna diákszerelem volt, a polgárháború viharaiban vigyázott katonaorvos férjére. Később a falusi orvosként dolgozó Bulgakov nehezen viselte a megpróbáltatásokat, és rászokott a morfiumra – ebből is Tatjána segítségével gyógyult ki. Aztán egy szép napon, már Moszkvában a nem túl sikeres fiatal író megismerkedik egy enyhén szólva kalandos életű fiatalasszonynyal, aki elvált a férjétől, a szeretői elhagyták, s épp kétségbeesetten kereste új élettársát.

Bulgakov egy szép estén hazaviszi Ljubov Jevgenyevnát, s közli Tatjánával, hogy a hölgynek nincsen hol aludnia, így hát velük fog lakni, hálni. Az első feleség persze inkább elvált. A második asszony megjárta Párizst, Bulgakovnál jobban ismerte a moszkvai irodalmi és színházi életet. A válás után a világhírű történész, Jevgenyij Tarlé titkárnője és élettársa lesz.

Júdás és pilátus

A harmadik feleség, Jelena Szergejevna szintén viharos előélet után találkozik Bulgakovval. Amíg az előző két asszony nemesi család sarja, a harmadik kikeresztelkedett rigai zsidó. Férje tábornok, a moszkvai katonai körzet vezérkari főnöke, s revolverrel fenyegeti meg az írót, amikor tudomást szerez róla, hogy kapcsolata van a nejével. Aztán amor omnia vincit – és bizonyos, hogy a regény főhősnője inkább az ő tulajdonságait őrzi.

Szokolov nem állja meg, hogy a harmadik feleségnek az író halála utáni kapcsolatai után is kutakodjon. Az özvegy rövid ideig a nálánál nyolc évvel ifjabb Alekszandr Fagyejev szeretője. Fagyejev pedig – mint a szovjet írószövetség nagy hatalmú vezetője – segíti, hogy 1941-ben az ostromlott Moszkvából kimenekítse a Bulgakov-kéziratokat. Történt ez hétnapos részegeskedés után Jelena Szergejevna, azaz az elhunyt Bulgakov lakásán, amiért személyesen Sztálin fenyíti meg Fagyejevet.

Nem lehet a szabályos irodalomtörténeti munkák közé sorolni azokat a műveket, amelyek nem annyira Bulgakov írásait elemzik, hanem az író és a vallás viszonyát firtatják. Érthető, hiszen A Mester és Margarita témája önmagában is kihívás.

Ma Oroszországban a pravoszlávia agresszív újjáéledésének lehetünk a tanúi. És az egyház álláspontja kifejezetten elutasító. II. Alekszij pátriárka beszédírója, Andrej Kurajev atya (képzettségét a moszkvai egyetem filozófiai karán szerezte még a rendszerváltás előtt, tudományos ateizmus tárgyból) könyvet írt a témáról A Mester és Margarita – Krisztus pártján vagy ellene címmel.

Andrej atya szerint A Mester és Margarita kifejezetten sátánista mű: „A regény felmenti Pilátust... Felmenti még Júdást is, mert a vérével váltotta meg árulását...” De megrovást kap Bulgakov azért is, mert a „szent Oroszország” kegyhelyeit, a moszkvai templomokat nem említi.
Andrej atya szerint A Mester és Margarita „a szovjet értelmiség evangéliuma”. A feddés célpontja tehát nem is a regény, hanem az értelmiség.