Skanzen: kiemelt fejlesztés
A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyarország népi építészetét, életmódját mutatja be eredeti, átépített épületekkel, régi településformák megjelenítésével a 18. század második felétől a 20. század közepéig. A látogatóbarát intézmény eddig sem zárta vitrin mögé a múlt értékeit. Évente kétszázezren keresik fel. Az uniós társfinanszírozásból megújuló múzeum újabb „produkcióival” – az élményszerű ismeretterjesztés jegyében – az érdeklődők számának további ötven-nyolcvanezres növekedésével kalkulál. Oktatásban vállalt szerepéért pedig olyan rangot kapott, amelyet eddig csak egyetemek. Másfelől pedig: ez a beruházás egyike annak a 636 projektnek, amely az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében valósul meg – összesen 1800 milliárd forint EU-s támogatásból. SZTANKAY ÁDÁM írása.
A szakemberek szavaiból úgy tetszik: a szentendrei Skanzen Örökség Program megvalósulása terápiásan is jelentős hatású. Vagy némi pátosszal: hitet adott a kétkedőknek. Ugyanis a Skanzen Örökség Program volt az első, uniós forrásból megvalósuló, kiemelt kulturális projekt. Csák Ferenc, az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) kultúráért felelős államtitkára úgy fogalmaz: a skanzenprojekt úttörő volt a maga nemében. Falakat tört át, utat nyitott a hasonló, kiemelt kulturális tervek számára.
– Mintául szolgált – mondja Csák Ferenc –, és tartotta a lelket a szakemberekben.
Érdemes megemlíteni az előzményeket.
Cseri Miklós, a skanzen főigazgatója az ötlet fogantatásának időpontját 2006 decemberére teszi. Akkor landolt íróasztalán egy minisztériumi körlevél – főosztályvezető-helyettesi szignóval, kiküldve más, nagy kulturális intézményekhez is –, amely azt firtatta: volna-e használható elképzelés a 2008-tól rendelkezésre álló uniós pénzek felhasználására.
Cseri Miklós azt mondja: későbbi eredményeik alapja, hogy munkatársaival komolyan vették a kérdést. Tudták persze azt is: nagy a különbség az ötlet és egy életképes projekttervezet között. Utóbbihoz akkor is szükség van tucatnyi – gazdasági, környezetvédelmi és egyéb – szakértői hatástanulmányra, ha a kivitelezés végül nem kap támogatást.
A skanzen munkatársai előbb kidolgozták az elképzelés alapkoncepcióját, amelynek lényege az élményszerű ismeretterjesztés, az „edutainment”. A további cizellálás során sem kispályáztak. Eredeti elképzelésükbe mindent belevettek. A kerítés felújításától kerékpárutakon át a szállodaépítésig.
A tervezés során saját költségen végeztették el a szükséges hatástanulmányokat.
– Óriási lutri volt – fogalmaz Cseri.
Kockázatvállalásukra egyébként ösztönzően hatott a kultúrintézmények 2007 tavaszán tartott országos igazgatói értekezlete, amelyen Závecz Ferenc, az OKM gazdasági és fejlesztési szakállamtitkára azt találta mondani: a jelenlegi helyzetben az uniós pénzen kívül nincs más forrás jelentős kulturális fejlesztésekre.
Cseri Miklós szerint egyeseknek volt fülük erre a mondatra, másoknak meg nem. Ami persze a szentendrei skanzen főigazgatójának „hallását” illeti, nem árt tudni: Cseri Miklós hét évig volt a skanzen Világszövetség elnöke.
Amikor 2007. július 25-én kimondták, hogy a szentendrei skanzen is bekerült a kiemelt kulturális projektek közé, az egyetlen volt, amely gyakorlatilag készen állt a kivitelezésre. A projekt megindításához szükséges szerződéseket 2008. április 4-én írták alá. A Skanzen Örökség Program végül 2 milliárd 222 millió forintból gazdálkodhat. Kétmilliárd európai uniós forrás, a többi állami pénz.
A projektdokumentumokból kiolvasható a program átfogó célja: „Élő múzeum fejlesztése a kultúrafogyasztó turisták számának növelése érdekében, a gazdasági, társadalmi, környezeti fenntarthatóság biztosításával.” Hangsúlyozzák azt is: „Az alkotó önkifejezés, népi szokások, ünnepek közérthető, szórakoztató kulturális interpretálása a nemzeti egység és a társadalmi kohézió erősödéséhez, a belső értéknöveléshez járul hozzá.”
A gyakorlat felől szemlélve: már elkészült a skanzen új, kiszélesített bejárata, amely egy 1883-as vasútállomás és egy 21. századi épület kreatív együttese. Nem kell már sorkígyókban várakozni, amikor egy-egy munkaszüneti napon tízezrek érkeznek az amúgy tágas, hatvanhektáros skanzenbe. A vasútállomás sem véletlen: most tavasszal átadták a normál nyomtávos vasúti pályát is, szerelvényekkel. Több mint két kilométeres útvonalon kanyarog, öt állomást érintve.
Az állomásokról rövid sétával elérhető a skanzenben bemutatott tájegységek mindegyike. A fejlesztési program végén összesen kilenc.
A legújabb tájegységi beruházás az Ipoly és Hernád közötti észak-magyarországi területet fogja „megidézni”. Tizenegy portával, negyvennyolc épülettel, öt és fél ezer tárggyal.
Készül már a skanzenben a Nyitott Muzeológiai Műhely is. Tény, hogy ennek az elképzelésnek idegen szavak adják a kulcsszavait: reflexió, interaktivitás. De a gyakorlat emberközeli. A műhelyben a látogatók lényegében a muzeológusok módszertani ismereteit sajátíthatják el – házi használatra. Otthoni fotóalbumok, bélyeg, szalvéta- vagy bármely gyűjteményük rendezésére, archiválására. Vagy akár vidéki parasztházuk restaurálására, karbantartására.
A műhelyt és a legújabb tájegység építményeit 2010 márciusában adják át.
Idén márciusban viszont aláírtak egy újabb szentendrei fejlesztési projektet. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2009 és 2013 között valósítja meg a Múzeumot mindenkinek című programot. Célja a múzeumi dolgozók, illetve a múzeumot „használók”, vagyis például a közoktatási dolgozók képzése. Cseri Miklós azt mondja: ehhez az elképzeléshez az élethosszig tartó tanulás (life long learning) koncepciójával sikerül forrást találni. A skanzent ez ügyben az Európai Unió támogatásával az Európai Szociális Alap finanszírozza – 437 millióval.
A skanzen pedig ezzel a tevékenységével bekerült a felnőttoktatási akkreditációs központok közé, amelyek eddig csak egyetemeken működtek.
Csák Ferenc államtitkár azt mondja: a Szabadtéri Néprajzi Múzeum fejlesztése még olyan intézményfejlesztési projektnek is „lökést” adott – koncepcióban, stratégiában –, mint a múzeum tárgykörétől távol álló Zeneakadémia. A többiről nem is szólva. Mindez persze nem csupán „fülhallás” kérdése.
