Sándor, József és Benedek zsákban hozza a meleget! De miért éppen ők?

Régi megfigyelések során jöttek rá az emberek, hogy Sándor, József, Benedek napján jön meg igazán a jó idő. Sándor a tavasz kapunyitója március 18-án, majd József március 19-én hozza meg a természeti tavaszt, Benedek pedig 21-én a csillagászatit. Persze a felmelegedés miatt ez manapság már nem egészen így van, de még mindig nagy a valószínűsége, hogy ezek előtt a napok előtt nem kell számítani tartós tavaszi időjárásra – hívja fel a figyelmet a nepszokasok.hu.

Sándor, József, Benedek a tavaszi szentek

Sándor a III. században élt hatalmas tudással rendelkező férfi volt, aki Kappadókia püspökeként szolgált. Később azonban keresztény hite miatt börtönbe csukták. Szabadulását követően Jeruzsálem püspöke lett. Közel 40 évig szolgált, majd ismét börtönbe zárták. Korával nem törődtek, folyamatosan kínozták, majd ima közben 251. március 18-án halt meg. Ezért ekkor ünnepeljük Sándor napját.

József nem más volt, mint Jézus Krisztus nevelőapja, Szűz Mária jegyese és hitvese.

Ami pedig Benedeket illeti, ő a nyugati szerzetesség alapítójaként került a köztudatba. Nursiai Szent Benedek, a bencés rend alapítója, Európa védőszentje.

Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget – tartja a jósló mondás szerte a magyar nyelvterületen. Nem véletlen, hogy elődeink a tavasz kezdetén kiemelt figyelmet szenteltek a várható időjárásnak, hiszen a mezőgazdasági munkák megkezdése függött attól, hogy lehet-e tartós jó időre számítani. A hiedelem szerint, ha ebben az időszakban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható. A három, a magyar néphit szerint a meleg időért felelős szent napja közül alexandriai Szent Sándor püspök és vértanúé vetőnap is volt. Sándor napján, azaz március 18-án vetették el a zabot, az árpát és a fehér babot, az aznapi szép időről pedig jó termésre következtettek – írja a Magyar Nemzet.

A legtöbb szokás József napjához kötődött, ami sok helyütt dologtiltó nap volt, mivel a tavasz kezdőnapjának tartották. Szent József után, ha pörölyvassal ütögetik is a földbe a füvet, akkor is előbújik – tartotta a mondás, amit azok is előszeretettel idéztek, akik nem takarították el a havat a házuk elől, utalva ezzel arra, hogy majd József hordja el helyettük, hiszen az ő napjával mindenképpen beköszönt a tavasz. Úgy vélték, ezen a napon megszólalnak a madarak, mert Szent József kiosztotta nekik a sípot, és a hagyományok szerint ekkor érkeztek meg a gólyák és a fecskék.

Bizonyos területeken József napján már kihajtották a teheneket, sőt néhol elkezdték a szántást is, mert ezzel akarták biztosítani, hogy jó legyen majd a termés. Ezen a napon eresztették ki a méheket, hogy minél több mézet gyűjtsenek majd a kaptárakba. A szorgos kis rovarok a középkori hiedelem szerint szűzies életet élnek, így kapcsolódtak Szent Józsefhez, Szűz Mária jegyeséhez, a gyermek Jézus gondviselőjéhez.

József napján különféle időjárás- és termésjóslásokat is végeztek, például, ha ezen a napon szivárványt láttak, sávjainak méretéből következtettek a várható termésre. Ha a sárga sáv volt a legszélesebb, jó búza-, ha a piros, jó bortermés ígérkezett. Az aznapi időjárás pedig a negyven nappal későbbire mutatott előre, mert úgy vélték, amilyen az idő József napján, olyan lesz Péter-Pálkor, azaz június 29-én.

(Kiemelt fotónk illusztráció. Fotó: ariesa66)