Rukkoljon és happoljon - itt egy zseniális lehetőség

Volt nekem egy barátom, aki pár éve leindította a maga könyvcserélős oldalát, bárki feltölthette a saját könyvét és letölthette másokét. Az oldal aztán belefulladt a jogdíjakba. A tietek viszont más elvre épül, elmagyaráznád, hogyan működik?

A Rukkolán nincs könyv letöltés, hanem igazi könyvek cserélnek igazi gazdát, mi csak a virtuális platfrom vagyunk, ahol ők egymásra találhatnak. Mondhatnánk úgy is, hogy rajtunk keresztül talál egymásra a csere és a bere. Mivel itt nincs pénzforgalom, így ez ugyanaz, mintha kölcsönadnád a könyvedet a szomszédnak azzal, hogy neked már nem kell vissza, adja tovább nyugodt szívvel valakinek majd, ha kiolvasta. Te inkább a szemközti házban lakó lánytól szeretnéd kölcsönbe az ő könyvét, amit majd továbbadsz az ismerősödnek, és így tovább. Vándorkönyvek ezek, mi pedig segítjük őket a vándorlásban.

Ha jól értem ezek szerint, akkor van öt feleslegessé vált, vagy megunt könyvem és elcserélhetem másokkal olyanokra, amit szeretnék elolvasni. Így olcsóbban jövök ki és a könyvek sem foglalják a helyet a polcon.

Annyira olcsóbban jössz ki, hogy ingyen kapod a könyveket. Ami költség előfordulhat maximum, az a posta, ha nem sikerül személyesen átadni a happolónak a könyvet, de már szervezkedünk a háttérben, hogy megoldjuk ezt is, keressük a legjobb lehetőségeket a felhasználók számára. Jól érted egyébként, pontokért happolhatsz - azaz választhatsz mástól magadnak könyveket -, pontokat szerezni pedig úgy tudsz, ha a saját feláldozható könyveidet felteszed a rukkolára - azaz rukkolod őket -, illetve ha passzolod is, azaz valaki elvisz, átvesz tőled könyvet. Mindenki a vendégünk regisztrációkor az első happolásra, a további happolásokért 5 pontot vonunk le. A Happ-méteren könnyű követni, hogy épp hány könyvet happolhatsz: ez az 1/3-as arányunk alapján működik, vagyis ha átadsz egy könyvet a saját rukkolásaid közül, máris happolhatsz hármat, ha elég pontod van hozzá.

Ebben az egészben az a jó, hogy a felgyűlt már-nem-akarom-többé-elolvasni könyveinket odaadhatjuk olyan embereknek, akik még nem olvasták, és mi happolhatunk tőlük olyan könyveket, amikre mi vágyunk. Vagy nem vágyunk. Merthogy a könyvek böngészése közben jön rá az ember, hogy elolvasná az addig még hírből sem hallott könyvet esetleg. Pont olyan ez, mint az “evés közben jön meg az étvágy”. Keresel egy könyvet és egészen más, új kincsekre bukkanhatsz.

Van-e az oldalnak kultúrmissziója? (Volt-e benned olyan indíttatás, hogy terjeszteni kell az olvasást az emberek között?)

Kultúrmissziója van az oldalnak, de nem csak az olvasás terjesztése. Meg vagyunk győződve róla, hogy az emberek alapvetően szeretnek és akarnak is olvasni, csak sokszor az anyagiak és az időhiány tartja vissza ettől őket. Itt időt és pénzt takarítanak meg, könnyen jutnak könyvhöz, ami közben a könyvvásárlás és kölcsönzés eddig többnyire magányos tevékenysége közösségi élménnyé válik. Az igazi cél egy olvasni szerető közösség létrehozása, ahol nem pénz, hanem irodalom áramlik az olyan emberek között, akik szívesen és örömmel adnak másoknak. A

Rukkola varázsa is ebben rejlik, hogy idegen embereknek adhatsz tiszta szívből, és annak örülsz, hogy a másik örül. Aztán ezek az emberek már jó ismerősökké válnak és reméljük valódi közösséget alkotnak majd, akik szívesen összejönnek egy pohár bambi mellett beszélgetni. Rengetegen ráéreztek ennek az ízére az indulás óta, két hét alatt több mint 3000 regisztráció lett és 22.000 elérhető, happolható könyv van már fenn, hihetetlen mértékben növekszik mindkét szám napról-napra.

Mesélj nekem a keletkezés körülményeiről! Hányan vagytok, hogy jutott az eszedbe (eszetekbe) és meg lehet-e élni a könyvcserélésből?

Hárman indítottuk az oldalt, Kovács Adrián, aki civilben szoftverfejlesztő, Cziczlavicz Péter, aki honlapokat készít és én, aki írok és könyvkiadással foglalkozom. Az ötlet még 2008-ban Péter és Adrián agyából pattant ki, mikor egymás közötti könyvcserélésből vándorútra kelt egy könyv. Akkor készült is róla doksi, az alapokat összegondolták, ám végül nem vágtak bele. Aztán 2012 elején úgy alakult, hogy Adriánnal egy helyen dolgoztam és felvetődött, hogy újra nyissuk meg azt a vándorkönyves dokumentumot, fújjuk le róla a port és gondoljuk újra, hogyan lehetne a valóság talajára helyezni a benne leírtakat. Fél év volt, mire mindent kiötleteltünk és lefejlesztettünk, de ezt nem kell vérkomolyra elképzelni, remekül szórakoztunk közben és igazából azt hiszem ezért csináltuk mind: lelkesedtünk a vándorkönyvezés ötletéért és bírjuk egymás humorát. Még nem tudjuk meg lehet-e élni a könyvcserélésből, két hete indultunk, nincs üzleti terv mögöttünk egyelőre, csak a közösségépítés és az olvasás elősegítése iránti vágy.

Felfedezte-e már a könyvpiac az oldalatokat?

Alakul majd ez is, amint itt lesz az ideje. Még az első köröket futjuk csak, épphogy lementek az első cikkek rólunk, idő kell a könyvpiacnak is, hogy ráébredjen a Rukkolában rejlő lehetőségekre, és nekünk is, hogy eredményeket tudjunk felmutatni. A szédítő statisztika mutatja, hogy jó irányban haladunk.

Van-e kihatása az e-könyveknek az oldaladra? Kevesebbet, vagy többet olvasnak az emberek, hogy bejöttek az e-book-olvasók?

A rukkola szempontjából nem érezzük az e-könyvek hatását, mert az emberek ragaszkodnak az e-bookok mellett a papíralapú könyvekhez is. Szerintem az tévedés, hogy egyik a másiknak konkurenciája lenne. Az e-book sok esetben kényelmesebb, de az igazi könyv érzése más mégis, ez utóbbira is szükségünk van. Nekem is van e-book olvasóm, buszon, nyaralás alatt olvasni például jobb azon, de lefekvés előtt, otthon mindig rendes könyvet olvasok. Az e-bookokkal talán többet olvasnak az emberek, legalábbis magamon azt figyeltem meg, hogy így sokkal több helyen tudok olvasni, mint eddig, hogy már nem méret alapján választom ki a könyvet, hogy mi fér be a táskámba:)

Előbb-utóbb akár kis könyves közösség is fejlődhet ki az oldalatokból, mire számítasz? Mik a távlati célok?

Reményeink szerint előbb alakul ki az a könyves közösség, mint utóbb. Sőt, már most, két héttel az indulás után kapunk olyan visszajelzéseket, hogy gyorsabban fejlődő közösség ez, mint azt valaha is képzeltük. Új barátságok alakulásáról kapunk híreket, szerveződnek helyi kis közösségek, hogy egymás között cseréljenek például a szegediek és olyan szeretettel teli köszönő leveleket kapunk, hogy megkönnyezzük néha őket, úgy meghatódunk. Mindebből az a nagy tanulság mindhármunknak, hogy érdemes olyan projektekbe fektetni az energiáinkat, amiket örömből és szerelemből csinálunk.