Ötven magyar sláger szól a táskarádióból

Poós Zoltán könyvét olvashatjuk ismeretterjesztő munkaként (Ötven év, ötven magyar sláger az alcíme), amelyben a honi könnyűzene főcsapását járhatjuk végig, meg-megállva egy-egy fontos kilométerkőnél, olvashatjuk portrégyűjteményként (amelyben híres előadóművészek és együttesek portréja rajzolódik ki), olvashatjuk afféle kritikai kötetként (mert bármilyen visszafogott a szerző e tekintetben, azért világosan kiderülnek rokon- és ellenszenvei), olvashatjuk történeti munkaként (műfaj-, befogadás- és tárgytörténetként), olvashatjuk önéletrajzként (a battonyai gyermekkor emlékképei lemezborítókból összerakva), és ha nagyon akarjuk, még lírai vallomásként is: a szövegben egész remek versek (dalszövegek?) rejtőznek el.

Poós Zoltán tehát nem tagadja meg önmagát (miért is tenné, semmi oka rá), ebben a magát egyszerűnek álcázó műben is megmarad éppolyan besorolhatatlannak, amilyen mindig is szokott lenni: műfajokon, irányzatokon, divatokon keresztül-kasul haladó s persze a maga útját járó szuverén alkotó. Aki ezúttal az elmúlt ötven év slágerei kapcsán mondotta el véleményét a világról. Elegánsan, ironikusan, szórakoztatóan.

Minden korosztálynak jó szívvel ajánlhatóan.