Öngyilkos osztag – Ez tényleg öngyilkosság volt
Az Öngyilkos osztag élő bizonyítéka annak, hogy Hollywood még mindig tud meglepetést okozni. Vajon a feje tetejére állított szuperhősös eposz helyetti laza szupergonosz történet miatt írom ezt? Vagy Jared Leto egyedi színészi játéka miatt, ahogy a Jokert alakítja? Vagy a laza, egyedi rendezés és vágás miatt? Nem, sajnos ezek egyikéről sincs szó. Az Öngyilkos osztag igazi kellemetlen meglepetés, mert az eddigi laza, lelkesítő trailerek után egy hatalmas DC élményre számítottam, ehhez képest ez a film hatalmas csalódás.
Papíron az ötlet frenetikus volt. A piszkos tizenkettőt idéző akciófilmet ígértek, amelyben szupergonoszok kénytelenek szövetkezni egymással, hogy megvédjék az emberiséget a metahumánok támadásától és a teamet egy a képregényekből, illetve a Batman: Arkham Origins-ból és a Batman: Arkham Origins Blackgate-ből is ismert gátlástalan kormányügynök: Amanda Waller vezetésével, aki saját maga szedte össze a rosszfiúkat és az egy darab rosszlányt.
Ez a remeknek hangzó alapszitut tovább erősítette, hogy David Ayer kifejezetten jó színészeket szedett össze a szupergonoszok alakítására (köztük az egyszerre szexi és tényleg tehetséges Margot Robbie) a hab a tortán pedig az extravagáns vizuális világ lett volna, amelyre olyan legendás csapatok híres számai adták a talpalávalót, mint például a Queen Bohemnian Rapsody-ja. Most komolyan: mit lehet ezen elrontani? Nos: sikerült majdnem mindent...
TÖRT-ténet
Az Öngyilkos osztag igazi rákfenéje, hogy hiába volt kiváló az alapötlet, David Ayer mégsem tudott igazán mit kezdeni a történettel. Nem nagyon akarok spoilerkedni, de már maga az alapkonfliktus is idegesítően béna, ugyanis a filmben nem kellene semmitől sem tartania az USA-nak, ha maga Amanda Waller nem hozza létre a csapatot, ugyanis a főgonosz igen hamar az egyik csapattag, illetve annak testvére lesz. Az a két karakter hozza létre azt a konfliktust, amelyik elég klisés és unalmas apokaliptikus fenyegetéssé válik és mindenről egyedül Amanda Waller tehet, aki épp azért hozta létre a csapatot, hogy ezt megakadályozza.
Ayer ráadásul a film elején görcsösen ragaszkodik hozzá, hogy a szupergonoszokat is egyenként bemutassa, inkoherens, rosszul összevágott karakterbemutatókon keresztül, amelyek engem valahogy a bunyós játétok (Mortal Kombat) hasonló bemutatóira emlékeztettek. Egy verekedős játékban nincs is baj az ilyen videókkal, de filmen borzasztóan igénytelen, amikor egymás után bevágnak öt-hat ilyet.
A film második része sem mesél el nekünk egy túlzottan eredeti, vagy élvezetes történetet. Az egyre arrogánsabb és idegesítőbb Amanda Waller képtelen kezelni az eseményeket, miközben gonoszokból hősökké vált Öngyilkos osztag csapattagoknak a The Last of Us clickerjeire emlékeztető mutánsokkal és az X-men-féle Apokalipszisra szinten erősen hajazó főgonosszal és testvérével kell megküzdniük. (Itt tenném hozzá, hogy mennyire szánalmas, hogy David Ayer a Marvel-filmeket ekézte, amikor az ő főgonosza még Apokalipszisnél is egysíkúbb és unalmasabb lett.)
A film sztorija alig üti meg egy B kategóriás videójátékokét, olyan érzésem volt, mintha csak pályákat néznék kívülről egy játékban. Jellemfejlődés alig van a filmben, ami pedig van, az is annyira sematikus, vagy logikátlan, hogy kár is volt beleerőltetni.
Joker keveset viccel
A színészek alakítása vegyes képet mutat. El kell ismerni, hogy páran tényleg jól alakították saját szerepüket, mint például a szexi és tényleg tehetséges Margot Robbie Harley Quinnként, vagy Jai Courtney aki szintén nagyon ott volt, mint Bumeráng. A sokat hype-olt Jared Letót elképesztően kevés ideig láthatjuk, de egyébként sem voltam annyira elájulva az alakításától. Engem inkább emlékeztetett valamilyen agyontetovált, őrült drogkartell vezérére, mint DC-féle Jokerre.
Az írás folytatásáért kattintson ide.
